Warning: A non-numeric value encountered in /nfsmnt/hosting2_1/d/9/d9fc26de-32ab-41ff-a8f2-202ea3d1c327/minoritykids.sk/web/wp-content/themes/Divi/functions.php on line 5763

Az utóbbi hetekben gyakran kaptam olyan kérdéseket, amely az ember és családja értékrendjével függ össze: hogyan taníthatom a gyermekem környezettudatosságra, hogyan taníthatom őt az igazi értékekre, hogyan vezessem őt rá az egészséges életmódra?

Válaszom talán nem lesz meglepő: saját viselkedésünkkel, hozzáállásunkkal, példánkkal. Vagyis ebben a kérdésben az a fontos, hogy mit lát a fiunk vagy lányunk: hogy mi a fontos érték számunkra. Milyen értékeket tart fontosnak a családunk? Ez alapján élünk? Meg tudom fogalmazni egy mondatban, mi a fontos a számomra? Beszélünk otthon a családi asztalnál az értékekről? Kérdezhet tőlünk gyermekünk? Kifejezheti véleményét? Hogyan éljük meg közösen a mindennapokat? Milyen barátokkal találkozunk? Kiről mit mondunk gyermekünk előtt?

Vegyük picit alaposabban szemügyre a következő példát. Tegyük fel, hogy családunkban az egyszerű, tudatos életmód hívei vagyunk. A városi lét viszont gyakran ellenkező materialista képet mutat magáról. Ez az ellentét csak akkor lenne elkerülhető, ha elszigetelten élnénk egy pici falucskában, távol a technológia minden vívmányától, és gyermekünket a home schooling miatt iskolába sem kellene hordani. Akkor a gyerekünk nem találkozna olyan emberekkel, akik mást gondolnak és befolyásolják őt, akkor ki tudnánk kerülni gyermekeink kíváncsi kérdéseit. Viszont ha a materialista élet részei vagyunk, a család értékrendje és az, amit a gyerek a családon kívül tapasztal, ellentétbe kerülhet, és sok kérdést vethet fel. E pár sor útmutatóul szolgálhat, hogyan kezeljük ezeket az eltéréseket a mi értékrendünktől:

  1. A gyermek a családi értékrendet otthon látja és megéli. Nem biztos és nem is fontos, hogy mindennel egyetértsen, viszont a jövőre nézve ez egy fontos alap. Ha a pubertáskorban egy kis időre eltávolodik tőlük, később visszatér hozzájuk.
  2. Minden ember saját maga alakítja ki értékrendjét az alapján, hogy mit látott otthon, mit tapasztalt meg a nagyvilágban, milyen pozitív és negatív élményekkel gazdagodott, és milyen barátok veszik körül. Hat rá a szélesebb társadalamon és a technika világa is.
  3. Nem szabad senkire semmit sem ráerőltetni, sem tiltani, mivel az ember olyan lény, hogy ha korlátozva érzi magát, akkor támad – vagyis az ellen fordul, amibe bele akarják kényszeríteni, így lázad a tiltások ellen.
  4. Fontos a nyílt párbeszéd: érdeklődni a gyerekek véleménye iránt, beleéllni magunkat az ő álláspontjukba, beszélgetni arról, hogy mi miért van úgy a családban ahogy.
  5. Ne szítsunk se haragot, se gyűlöletet a másság iránt: azért, mert valakinek nem olyan fontos a környezetevédelem mint nekünk, vagy szeret vasárnaponként a bevásárló központban barangolni, még nem jelenti azt, hogy rossz ember, csak más. Éppen ez a másság teszi
    színessé a világot.
  6. Mutassunk példát, és ne féljünk mi sem mások lenni. Például ha a gyermekünk minden osztálytársa szülinapi buliját egy játszóház szervezte sok programmal, édességgel és drága ajándékkal, mi ezt másképp is csinálhatjuk. Rendezhetünk akár grillpartit vagy otthoni
    táncházat, vagy dönthetünk úgy is, hogy nem tartunk bulit.
  7. Minden attól függ, hogy tudatosítjuk-e mit miért csinálunk, és tiszteletben tartjuk-e mások érzéseit és vágyait (a gyerekeinkét is). Mindig találhatunk kompromisszumot.
  8. Ha a gyermekünknek vannak barátai a mi baráti társaságunkból, és éppen közös túrázást tervezünk, akkor a saját bőren tapasztalhatja, hogy milyen jó egy egész hétvégén túrázni a mobiltelefon nélkül, megtanulhat túlélni az erdőben, megpihenni a természetben.
  9. Míg kicsik a gyerekek, addig a szülők döntik el, hogy hogyan töltik a vasárnapot vagy más szabad napot. Nagyobb gyerekeknél már megkérdezhetjük őket, hogy milyen programot részesítenek előnyben, és együtt átgondolhatjuk, hogy ez mennyire megoldható.
  10. Mindenképpen tisztázzuk velük, hogy a családi értékek miért oly fontosak számunkra. Miért ezek alapján akarunk élni. Ne valamilyen sablonos szöveggel probálkozzunk, hanem mondjuk el, miért szeretünk például a természettel szorosabb kapcsolatban élni, vagy miért fontos számunkra az, hogy könyveket olvasunk, vagy sokat mozgunk.
    Mondjuk el nekik, mi motivál minket. Legyünk őszinték, fogalmazzunk egyszerűen és érthetően. Nehéz feladat? Igen, de előre visz.
The following two tabs change content below.
Silvia Érseková

Silvia Érseková

Gyermekpszichológus, játékterápiás szakember a Na káve so psychologičkou (Kávéra a pszichológussal projekt) megalkotója. Pszichológiai tanulmányiat 2010-ben fejezte be Nagyszombatban. Tapasztalatait tanácsadóközpontokban Érsekújvárott és Pozsonyban, valamint a Plamienok non-profit szervezet önkénteseként szerezte. Egy nagy álma teljesült egy egyéves játékterápiás képzés elvégzésével; a mai napig együttműködik egy játékterápiára szakosodó intézettel Pozsonyban. Jelenleg a Na káve so psychologičkou (Kávéra a pszichológussal) projektet vezeti, amelynek célja közelebb hozni az emberekhez a pszichológiát.