Warning: A non-numeric value encountered in /nfsmnt/hosting2_1/d/9/d9fc26de-32ab-41ff-a8f2-202ea3d1c327/minoritykids.sk/web/wp-content/themes/Divi/functions.php on line 5763

                „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” (Goethe)
Az ember életében minden a gyermekkorra és a nevelésre vezethető vissza. A gyermekkor az alapja annak, hogy milyen felnőtt lesz belőlünk. Éppen ezért édesanyaként vannak olyan dolgok, amik engem nagyon érzékenyen érintenek. Szerénység, tisztelet, becsület, őszinteség, szeretet, jószívűség, belső emberi értékek…

Amikor én gyermek voltam, nagyon sokszor hallottam ezeket a fent említett kifejezéseket, és a szüleim ezen elvek alapján neveltek engem. Felnőtt fejjel azonban rá kellett jönnöm, hogy ezek a „való életben” nem úgy működnek, ahogy azt én gondoltam. Nagyon fura érzés, amikor megtapasztalod minden „jó” nevelési elv ellentétét. Hogy milyen más lett a körülöttünk lévő világ, pontosabban milyen sokat változtunk, mi emberek. Ebben az anyagias világban, minden csak a külsőségekről szól, teljesen eltűntek a belső emberi értékek. Ezért sír a lelkem, hogy milyen világban fognak felnőni a gyermekeink?

Felnőttként már sokszor hallottam:
– nem érdemes jónak lenni,
– ne hagyd magad, mert ki fognak használni,
– ne légy őszinte, mert megbánod,
– ne légy olyan szerény, mert el fognak nyomni, és még sorolhatnám.

Azonban a mai napig nem értem, miért ne lehetne:
– „jónak” lenni,
– önzetlenül segíteni a másik emberen,
– őszintének lenni, nem pedig a szépet mutatni és közben hazudozni,
– szerénynek lenni,
– kedvesnek, türelmesnek, elnézőnek lenni a másikkal.

Kapzsiság, irigység, nagyképűség, önzőség, agresszivitás. Ez jellemzi a mai világot. Tennünk kell valamit ellene! Ne feledjük el, a gyermek tükröt tart nekünk! Amilyen példát mutatunk mi, azt a példát viszi tovább. A gyerekek mindent lemásolnak, és szivacsként szívják magukba, amit látnak, hallanak, tapasztalnak. Nem mindegy tehát, hogy mi felnőttek milyen példát mutatunk, és mit tanítunk nekik.
Számomra nagyon fontosak azok a nevelési elvek, amiket gyermekkoromban szüleim, nagyszüleim tanítottak nekem. Ők nem csak szavakkal tanítottak, ők voltak a példaképeim. Minden cselekedetüket a jó szándék és a szeretet vezérelte. Azt láttam, hogy ők sosem voltak irigyek a családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel szemben, megosztották a kertben termő zöldségeket, gyümölcsöket. Ha sütöttek, főztek, már vitték is át a kóstolót. Mindez fordítva is működött. Manapság már egy pohár vizet sem lehet kapni ingyen senkitől sem.

Persze, abban az időben is voltak negatív viszonyok, de érdekes, hogy gyermekként csak a pozitívumokra koncentráltam, és ezt vittem tovább magamban. Sajnos, ezek a szép dolgok már eltűnőben vannak. Amikor idős, illetve beteg szeretteink meghalnak, magukkal visznek minden élettapasztalatot. Édesapámat és nagyszüleimet már elvesztettem, de sokszor előttem vannak, fülemben csengenek a szavaik, amikkel egyengették az utamat.
Nem maradt más tehát, mint hogy mi adjuk tovább az ismereteinket a következő generációnak. Mi váljunk igazi példaképpé!
A mai világgal muszáj felvenni a versenyt, nagyon nehéz ellenállni a kísértéseknek, viszont vannak dolgok, amelyek sérthetetlenek. Számomra ez a család.

A gyökereknél kell kezdeni a változást!

Arra kell ügyelnünk, hogy tetteinket a szeretet vezérelje, ne pedig az irigység! Ha nincsbennünk szeretet, olyanok leszünk,  mint a kaktusz. Mindenkit megszúrunk, és azt sugalljuk majd, hogy keménynek kell lennünk, és vissza kell adnunk, ha minket is megszúrtak. Itt szeretném megemlíteni egy nagyon kedvelt idézetemet Lippai Mariannától:

„Akinek rendben van az élete, az nem bánt másokat, akinek jól van a lelke, az nem kritizál másokat. Aki békében van önmagával, az nem ítélkezik másokról. Aki harmóniában él, az nem rúg bele másokba. Sosem tenne ilyet, hiszen nincs rá semmi oka.”

Ahhoz viszont, hogy felnőttként rendben legyen az életünk, kiegyensúlyozott, boldog gyermekkorra van szükségünk. Gyermekkorban kell önbizalmat szereznünk ahhoz, hogy ki merjünk állni magunkért, és erős egyéniségekké váljunk, aki nem hagyja magát elnyomni semmilyen, akár negatív irányba változott, világban sem.
Végezetül tehát még pár gondolat, jó tanács:
Adjunk pozitív alapokat, gyökereket gyermekeinknek, hogy később szárnyalni tudjanak. Ehhez nem kell sok, csak gondoskodás és tiszta, őszinte szeretet.
A szeretet a legfontosabb tényező, amiben egy gyermek kiegyensúlyozottan tud növekedni. Ne koncentráljunk tehát a külsőségekre, hallgassunk a belső ösztöneinkre, megérzéseinkre!
Figyeljünk gyermekünk igényeire és ne mások után haladjunk! Nem az anyagi javaktól lesz boldog a gyermek. Töltsünk sok, minőségi időt szeretteinkkel! Arra törekedjünk, hogy minél több közös élményben legyen részünk, mert sajnos az idő múlandó. Ami ma megadatik, nem biztos, hogy holnap is meglesz és az elvesztegetett időt már nem hozza vissza
semmi sem.

A gyerekek felnőnek, kirepülnek, de rajtunk áll, hogy milyen magasra tudnak majd felemelkedni.

Az cikk szerzője Feledi Tímea, aki nemrég csatlakozott csapatunkhoz, és ez az első írása. A cikk korrektúrát követően került megjelenésre.

The following two tabs change content below.
Tímea Feledi

Tímea Feledi

Tanulmányait a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen végezte, angol nyelv és irodalom, illetve pszichológia szakon.  Főiskolai évei alatt egy évig Angliában élt, au-pariként dolgozott és nyelviskolában tanult. Később mindezt kamatoztatva folyamatosan dolgozott nyelviskolai-és magántanárként, mindezek mellett tolmácskodás, fordítás töltötte ki az idejét. Ezek után kezdett el dolgozni a dunaszerdahelyi munkaügyi hivatalban, Európai Uniós pályázatokat írt, koordinátorként és partnerként is részt vett különböző külföldi és hazai konferenciákon.  Munkáját t az anyasági szabadság után szintén a munkaügyi hivatalban, ezúttal tanácsadóként végzi. Nagyon fontos számára a folyamatos fejlődés, tanulás, önképzés. Közkedvelt témái a gyermeknevelés, az anyaság, pozitív pszichológia, az emberek segítése, meghallgatása. Mindig a jóra törekszik és keresi a jót mindenben és mindenkiben.
Tímea Feledi

Latest posts by Tímea Feledi (see all)