Warning: A non-numeric value encountered in /nfsmnt/hosting2_1/d/9/d9fc26de-32ab-41ff-a8f2-202ea3d1c327/minoritykids.sk/web/wp-content/themes/Divi/functions.php on line 5763

Jakubecz Erzsébet, vagyis Böbe a mi alapos és korrekt nyelvi fordítónk a projektben, aki hungarológiát tanult Pozsonyban.  Dolgozott az élet minden területén: parfüm eladótól kezdve recepcióson keresztül, bőrgyógyászati asszisztensig, de volt  mobilszolgáltató értékesítő is, ruhabolti eladó egyaránt, majd jött a legnemesebb vállalkozás : az anyaság 24 órás szolgálata közben sikerrel fordít és korrektúráz különféle témájú cikkeket, munkákat. Hobbijai a keresztrejtvényfejtés, az éneklés és a vendéglátás (sütés-főzés). Íme Böbe, aki nélkül nem olvashatnátok a szlovákul író szakembereket magyarul, illetve a felvidéki magyar szakemberek írásait szlovákul.

  1. Hogy kezdtél a Minority Kids projektben dolgozni?

Kicsi a világ alapon – fordítottam egy ismerősnek, akinek az ismerőse később szintén fordítót keresett: így hozott össze a sors Lívivel, a projekt megálmodójával. Az első pillanattól egy húron pendülünk, szóval gördülékenyen dolgozunk össze a kisebbségben élő gyermekek érdekében.

2. Milyennek látod a családok, anyák és gyermekek helyzetét?

Mivel alapvetően optimista ember vagyok, igyekszem ezt a témakört is a pozitív oldaláról szemlélni. Úgy gondolom, a mai szülőknek nagy segítséget jelent az online világ, legyen szó egészségügyi kérdésekről – ez esetben természetesen hiteles forrásokról beszélek; de sokszor vigaszt nyújthat egy egyszerű fórum is, ahol a csoporttagok lelkesítik egymást. Könnyebb és gyorsabb a kommunikáció, egyszerűbb a kapcsolatfenntartás, de ez nyilván nem helyettesítheti teljes mértékben a személyes találkákat. Ami a családok helyzetét illeti, azt hiszem soha nem volt még ennyire gyors a családi élet –komoly logisztikai képeségekkel kell bírniuk manapság a szülőknek, ami nagyon fárasztó tud lenni. Sokféle oktatási intézmény kínál rengeteg lehetőséget, ami egyben segítő jobb, de frusztráló is. Afféle huszonkettes csapdája: a szülő gyermeke legjobb érdekét helyezi előtérbe, szeretne neki mindent megadni, ugyanakkor kevés ideje marad a nagyon lényeges nyugodt, minőségi együttlétre. Nem egyszerű megtalálni az arany középutat.

3. Milyen tapasztalatod van magyar, vagy más kisebbségben élő szülőkkel, anyukákkal illetve gyerekekkel? Hogy élnek, mi foglalkoztatja őket?

A felvidéki magyar anyukák életében nagyon fontos a kétnyelvűség témája. Óvoda- illetve iskolakezdés idején kiváltképp sokakat foglalkoztat. Sajnos nagyon sokszor szembesülök hiányos felvilágosítással, berögződésekkel, megalapozatlan kijelentésekkel ezzel kapcsolatban. De ami még jobban elszomorít, hogy egyes ellenvélemények hihetetlen mértékű utálkodást képesek kiváltani. A kisebbségben élő családok összefogása igencsak gyermekcipőben jár még, úgy érzem. Ezért is támogatom lelkesen ezt a projektet. A közösségek kialakítása, akár online, akár személyesen sokat segíthetnek abban, hogy ne csak egymás mellett éljünk, de segítsük, támogassuk egymást.

4. Mi hajt előre a napi teendőknél? Van életmottód?

Hakuna matata! Megtalálni mindenben az élvezetet, még ha épp nem kedvemre való is a feladat. Ami pedig igazán előre hajt, az a fiaim és a férjem hite bennem, nincs az a nehézség amivel ne küzdenék meg értük.

5. Sokszínű WOWMOM vagy, ez tény. Mit érzel a különböző szegmensekben és mit gondolsz, ezek közül a szakmai szerepeid közük mi áll legközelebb hozzád most?

A kapcsolatépítés számomra sosem okozott problémát, és szeretek két lábbal állni a földön. Szakmámból adódóan kipróbáltam már magam sokféle szerepben, szívesen dolgozom emberekkel. De ugye az anyaság sok mindent fölülír. Jelen felállás szerint otthonról, a laptop mögül osztom a lapokat: korrektúrázok, fordítok, ajánlókat írok, és ez ki is tölti a rendelkezésemre álló szabadidő azon részét, melyet az agysejtjeim tornáztatására szánok.

6. Hogy néz ki egy átlagos napod?

Mivel mindkét fiunk örökölte a kalandvágyunkat – néha olyan érzésem van, hogy hatványozódott is bennük -, korán indulnak a napjaink, nehogy lemaradjunk valamiről. Pár percnyi összebújás után gyorsan belecsöppenünk a versenyautók, traktorok, transformerek világába, megspékelve Bogyóval és Babócával, hogy igazán teljes legyen a kép. Egy másfél, egy öt, és egy harminc éves pasi reggelijének maradványait eltüntetve, kissé kapkodósan, de beindul a gépezet. A nagyok az ovi, ill.munkahely felé veszik az irányt, mi otthon maradottak pedig nekiesünk a házimunkának – kisebbikem többnyire a gyerekszobában, míg én a konyhában tevékenykedem. Ezután, ha az időjárás engedi, irány a friss levegő: ebédig töltődünk a játszótéren vagy a kertben, bevásárolunk, ügyintézünk, barátokat látogatunk. Mivel a férjem haza jár ebédre, van közös fél óránk hármasban, ezt követi a napjaim egyik kedvenc része, a délutáni alvás. Amíg a kicsi durmol, fontossági sorrendben esek neki az otthon elmaradt feladatoknak, megválaszolatlan maileknek, üzeneteknek, és az előző éjszaka hosszának függvényében van, hogy a végére én is beszundítok. Mire ébredünk, vége az ovinak, és hosszasan beszélgetve uzsonnázunk. Az öt hétköznapból négyet felváltva edzeni járunk a férjemmel, aztán fürdetésre újra együtt a család. Altatás után pedig jön az általában éjszakába nyúló szellemi munka, ami nekem teljes kikapcsolódást jelent. Szeretem, amikor zavartalanul kattog a billentyűzet.

7. Úgy gondolod, hogy a nők – az anyák képesek alakítani esetleg megváltoztatni a világot maguk körül?

Igen! Minden nőben lakozik egyfajta teremtő erő, és a megfelelő társsal az oldalunkon ezt rendkívüli módon tudjuk kamatoztatni. Nem egy fantasztikusan erős nő van a környezetemben akikre felnézek, az édesanyám, barátnők, ismerősök…napról napra azon fáradoznak, hogy a gyermekeinknek szép jövőjük legyen, és így jobbá teszik a világot.

8. Azok számára, akik nem olvastak még, mi az, ami mostanában a leginkább foglalkoztat. Mi lenne az igazán szívmelengető témád a saját blogos írásoknál?

Régóta tervezgetem, hogy újra elkezdek írni, de nagyon magasak a magammal szemben állított elvárásaim. Visszaolvasva magam többnyire arra jutok, hogy finomítani kéne még a stílusomon, így egyelőre dolgozom az ügyön. A téma, amivel a későbbiekben mindenképp szeretnék foglalkozni, a családon belüli erőszak.

9. Mit tanultál meg gyermekeid kapcsán? Mit tervezel a jövőben a aktivitásaid kapcsán?

Azt, hogy anya tervez, gyermek végez. A legjobb tanáraim abban, hogy oldjam a görcsös ragaszkodásomat az eltervezetthez. Mivel lassan, de biztosan lejár az anyasági szabadságom ideje, kutakodom olyan otthonról végezhető, szakmámhoz illő munkák után, melyek biztosítanák számomra
a fejlődést.

10. Mit szeretnél portálunk olvasóinak üzenni? Mivel online tanácsadói oldal vagyunk, szívesen fogadunk tanácsot bármilyen témával kapcsolatban, olyan téren, amivel foglalkozol, ami a gyermeknevelést segítheti.

Hogy ne féljenek kérdezni, merjenek tanácsot kérni! Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy adott problémával egyedül kell szembenéznünk, pedig ez nem így van. Remek szakemberek állnak rendelkezésünkre, használjuk ki a lehetőségeket! Sok esetben elég nyíltan beszélnünk a nehézségekről, és máris új aspektusok nyílnak meg előttünk.

The following two tabs change content below.
Bott Livia
A Minority Kids projekt menedzsere és megálmodója. Közgazdász, régiófejlesztést és európai tanulmányokat tanult a pozsonyi Comenius Egyetem Management Karán. A Gyermekek órájában (Hodina deťom) és a Gyermekekért koalíció szervezetekben került közel a gyermekeket érintő össztársadalmi kérdésekhez, mint project manager. Két gyermek boldog édesanyja, mindemellett a FutuReg Polgári Társulás elnöke és európai projekt tanácsadó. Hobbija az olvasás és szervezés. Ha tud, segít a jó ügy érdekében, mert szereti, ha a fejlődés irányába változnak körülötte a dolgok.
Bott Livia

Latest posts by Bott Livia (see all)