Warning: A non-numeric value encountered in /nfsmnt/hosting2_1/d/9/d9fc26de-32ab-41ff-a8f2-202ea3d1c327/minoritykids.sk/web/wp-content/themes/Divi/functions.php on line 5763

Az elmúlt négy év folyamán extrém kiképzésen vettem részt – a komplikált operációk utáni „csodálatos munkába lépésen“ kívül két tájfunt tartok kordában napi 24 órán keresztül. Éjszakánként 8-10 alkalommal ébresztettek három éven keresztül, ilyen még az elit katonák kiképzésében sem szerepel. Több szerepben teljesítek párhuzamosan – egyszerre vagyok takarítónő, szakácsnő, ápoló, feleség, intézem az egész család logisztikáját, találkozókat szervezek, és váratlan szituációkból hozom ki mindenki számára a legjobbat. A stressztűrő képességem felső határa igazán magasan van – eddig minden családtag életben maradt. A problémákat azonnali hatállyal kell megoldanom, úgyhogy a döntéseim gyorsak, effektívek, habozásmentesek, melyeket ráadásul a gyereksírás, hiszti és dac okozta nyomás alatt kell meghoznom. Mindemelett továbbképzem magam, edzésekre járok, vállalkozom, és szívesen segítek az embereken. Minderre jogosan vagyok büszke, olyannyira, hogy ez szó szerint szerepel az önéletrajzomban.

De rendben van ez így? Igen, egyes nők számára igen. Én személy szerint munkamániás voltam, és nekem bármilyen megbízás szupernek számított, ami kiszakított a pelenkázás- etetés-játszás körforgásból. Épp ezért, mivel az anyasági alatt is aktív voltam, szólított meg egy ismerősöm, hogy nyújtsak segítséget a szintén anyaságin lévő sorstársaimnak a vállalkozásokkal kapcsolatban. Szó volt e-book kiadásáról, találkozók szervezéséről és hasonló feladatokról. A válaszom erre a felkérésre pedig NEM volt. Miért? Úgy gondolom, hogy a mai várandós anyukákra hatalmas külső nyomás nehezedik anélkül is, hogy vállalkoznának. Kérdés számukra:

– hogy a legjobb orvost választották-e,
– hogy van e 5D képe a magzatról,
– hogy ragaszkodik-e a természetes szüléshez (míg az orvosok a császármetszést javasolják),
– hogy a babakelengye a legújabb dolgokból van-e összeállítva (aminek 70%-át ki sem használja a család).

Szülés után sem lesz semmivel könnyebb a helyzet, hiszen sok új dologgal kapcsolatban rengeteg kérdés merül fel az anyában:

– hogy a szoptassson-e – mert az az egészséges és újra divatos,
– hogy mosolyognia kell-e, mert ha nem, azt gondolják róla, hogy a legrosszabb anya a világon, aki nem örül a gyermekének,
– hogy a baba a szakkönyvekben előírtak szerint fejlődik-e,
– hogy mit eszik, mennyit és mikor – szerencsés esetben nem egy igazi Bioanyu a társalkodó partnere,
– hogy viszi-e a háztartást egyedül,
– hogy a nagy „semmittevést“ kell-e arra frodítania, hogy plusz bevétellel beszálljon a családi kasszába az államtól kapott anyasági támogatáson kívül is,
– hogy megfelelő-e a házasélete,
– ráadásul állandó versenyben áll a többi anyukával, és folyamatosan meg kell hallgatnia, hogy kinek a gyermeke mire képes.

Egyszerűen mindenki kritizálja őt, „jó szándékú“ tanácsokat osztogat, és a nem létező Szuperanya címért verseng.

Ha jól körülnézünk, csak agyonstresszelt, hangulatingadozásokkal megáldott, türelmetlen és boldogtalan kismamákat látunk magunk körül, akik mintha beragadtak volna az okostelefonok által oly könnyen elérhetővé vált virtuális világba. Mindeközben oly kevés is elég…
Mindenekelőtt az odafigyelés. A figyelem az, ami a leginkább hiányzik a külvilág részéről. Valamilyen szinten normális, hogy a világ az új családtag körül forog, de feledésbe merül közben a legfontosabb: a NŐ, az ANYA.
Az esetek többségében az anyukáknak nincs kihez fordulniuk még a szülés utáni depresszióval sem, amely elég jelentős százalékban fordul elő (még a kórházban kezelni kéne terapeuták bevonásával).
Pedig a kismamáknak kevés is elég. Odafigyelés, segítség, lehetőség a pihenésre, megértés, szabadidő, és őszinte érdeklődés.

„Az elégedett anyából töltekezik az egész család. Ezért áll mindig az anya az első helyen a családban. Nem a gyerekek. Nem az apa. Az anya.“ Marek Herman

Most pedig kerüljön terítékre a feleség és szerető téma. Csak annyit írhatok: le a kalappal a mai anyukák előtt! És szintén azok előtt a férfiak előtt is, akik nem illenek bele a következő felsorolásba. A mai férfiak nagy részéből ugyanis hiányzik a felelősségtudat, egoisták és lusták. Minden gyerekkel és háztartással kapcsolatos terhet az anyukák vállára tesznek. Arról nem is beszélve, hogy sok esetben a pénzügyeket is átpasszolják. Mindezek ellenére pont ők követelik meg a saját hobbira, barátokkal töltött estékre, család nélküli kirándulásokra az időt. Elfelejtik, hogy a nőnek az anyaság őrült körforgásából (vagy ahogy én nevezem, a „rabszolgasorsból“) igazán szüksége volna a kiszakadásra.
Emlékszem azokra az időkre, amikor a férfiak a gyerekekkel együtt jártak ki a meccsekre; amikor vasárnap délelőttönként tele voltak a játszóterek kisgyermekes apukákkal, hogy az anyuka addig nyugodtan el tudja készíteni az ebédet (a mi környékünkön ezt csak egyetlenegy apukától láttam).
A világ már megváltozott, sok pár „szabadon“ él, jönnek és mennek a társak, a család fogalma lassan elveszti az eddig joggal birtokolt tiszteletet. De mi nők erősebbek vagyunk, mint hinnénk. Hiszen pont a nő a család ereje és mozgatórugója. A jelenlegi helyzeten pedig úgy tudunk változtatni, ha újra NŐVÉ válunk:

– ha hagyjuk, hogy udvaroljanak nekünk,

– ha elvárjuk, hogy úriemberként viselkedjenek velünk a férfiak,

– ha segítséget kérünk tőlük a gyerekekkel és a háztartással kapcsolatban,

– ha büszke anyák leszünk, a legjobb anyák – mert mindegyikünk a legjobb,

– ha engedjük bizonyítani a partnerünknek, hogy fenn tudják tartani a családot,

– ha befejezzük a szégyenkezést amiatt, hogy épp nincs bevételünk – hiszen a legfantasztikusabb, legfelelősségteljesebb és egyben legnehezebb munkát végezzük napi 24 órában.

Röviden: viselkedjünk KIRÁLYNŐKKÉNT! Királynőkként, akik megérdemelnek mindent, ami után vágyakoznak. Királynőkként, hisz lényünkből fakadóan mindig is azok voltunk, vagyunk és leszünk. Ma, amikor munkába vagy üzletbe mennek, figyeljék meg, mi körül keringenek a gondolataik. Aztán kezdjék el mondogatni maguknak: KIRÁLYNŐ vagyok… KIRÁLYNŐ vagyok… KIRÁLYNŐ vagyok… KIRÁLYNŐ vagyok… (ha akarják, a későbbiek folyamán kiegészíthetik: szép, karcsú, sikeres, közkedvelt királynő vagyok). Ismételgessék ezt, és figyeljék meg a változásokat! Folytassák ezt pár napon, héten keresztül, és sokkal több élményt élhetnek meg. Boldogok leszünk, ha megossza velünk saját tapasztalatait! Szép átváltozást kívánunk, itt az ideje, hogy szép, ragyogó, elégedett Királynők bűvöljék el a világot!

A cikk szerzője Eleonóra Mišovichová Pónyová, az eredeti írás szlovák nyelven itt érhető el, magyarra fordította Jakubecz Erzsébet, a cikk korrektúra után került megjelenésre.

The following two tabs change content below.
Eli Misovich

Eli Misovich

Eleonóra Mišovich –couch, vállalkozó. Több terápiát is abszolvált, mint az Út és fejlett eszközök, A bőség manifesztációja, Gyógyulás tudatos kommunikációval, illetve az Út gyermekek számára. Nem csak a lelki egyensúly világa ragadta magával, de az emberi értelem csodája is. Épp ezért használja Boldogságóra – gyermekfejlesztő metódust is, amelynek szintén nemzetközi okleveles trénere. Szabadidejében két lányával foglalkozik, és folytatja az önképzést. A jövőben szeretne még több embernek segíteni az elsajátított metódusok és a couching által.