Morávek Veronika

WOWMOM rovatunkban minden hónapban csodálatra méltó anyákat és nőket mutatunk be, akik a gyerekek nevelése mellett hozzáadott értéket képviselnek több szektorban is munkásságukkal.

Morávek Veronika vagyok, feleség és anya. 23 éves voltam, amikor a férjemmel összeházasodtunk. Én nagyonis hiszek a házasság intézményében és abban, hogy jó fiatalon házasodni. Sokan a hegedülés kapcsán ismertek meg, a férjem is. Hozzám volt nőve a hegedű fiatal felnőttként, jó volt. Most viszont egy elhúzódó kézprobléma miatt már két éve nem játszok. Vannak új terveim, azonban ezeket még nem tárnám a nagyközönség elé.

 Hogy ismerted meg a Minority Kids projektünket, milyen módon kötődsz hozzá?

Egy barátnőm mesélt róla és arról a lehetőségről is, hogy be lehetett kapcsolódni a csapatotokba. Olvasója vagyok a blognak, illetve én is szeretnék írni, leginkább anyai témában.

 Milyennek látod a családok,  anyák és gyermekek helyzetét szlovákiai magyar viszonylatban?

Személy szerint én erősen kötődök ide, és itt akarok élni. Vannak, akik megpróbálják felzárkózottá tenni a régiónkat, ilyen kezdeményezés szerintem a MinorityKids is. Ezeket mind nagyra becsülöm.

Milyen tapasztalatod van magyar, vagy más kisebbségben élő szülőkkel,  anyukákkal illetve gyerekekkel, ott ahol élsz? Hogy élnek, mi foglalkoztatja őket?

Az én közegemben sokan megkérdőjelezik az előző generációk szokásait. Keresik a válaszokat arra, hogy hogy lehet jól magukkal, valamint egymással élni. A szüléssel kapcsolatban is felmerül, hogy miért olyan a helyzet a kórházakban, amilyen, és hogy lehet-e máshogy csinálni. Sok mindent igyekszünk tudatosabban tenni az előző generációknál. Sokkal több forrás áll rendelkezésünkre önismereti munka szempontjából, szóval ez benne van a levegőben. Babagondozási lehetőségek terén is döntések előtt állunk, hogy követjük a hagyományos vonalat, vagy mást szeretnénk. Működik például egy „Felvidéki mosható pelenka klub” nevű zárt csoport is a Fb-on.

Mi hajt előre a napi teendőknél? Van életmottód?

A kis és nagy célok előre hajtanak, szinte mindig van valami előttem. A Kislányom és a Férjem a legnagyobb motiválóim a tevékenységeimben. Nagy szükségem van Isten Igéjére, hogy abból rendszeresen töltekezzek és megéljem az életemben. A szűk családomon kívül kötődök más közösségekhez is, ezek szintén értékesek számomra. A „nagy képet” tekintve életcélom az érett személyiséggé való csiszolódás.

Sokszínű  vagy, ez tény. Hogy éled meg az önazonosságot a különböző szegmensekben? A szakmai szerepeid közük melyik áll hozzád legközelebb most?

Az önazonosságomhoz tartozik, hogy életem során igyekeztem olyan feladatokat vállalni, amelyeket szívvel-lélekkel tudtam végezni. Erre most is törekszem. A Kislányom mellett testközelből megtapasztalom a gyermeklétet, ami fiatal felnőttként is foglalkoztatott, talán ezért is önkénteskedtem köztük. Egy kedves barátnőm mondta, hogy ez mindigis jól állt nekem, és egy-egy anyai helyzetben olyan vagyok, mintha varázsolnék. A szívembe véstem ezt a mondatot, jó érzés így tekinteni magamra.

Hogy néz ki egy átlagos napod?

Hamarosan egy éves lesz a kislányunk. Itthon vagyok vele, majdnem minden nap főzök és házimukával kapcsolatos teendőket végzek. A délutáni sétát legtöbbször még kevésbé kedvező időjárásban is megteszem babakocsival. Időt szakítok olvasásra is, regényt, lelki témájú könyvet választok leggyakrabban. Esténként együtt van a kis családunk nyugalomban, így ez a kedvenc idősáv a napjaim folyamán.

Úgy gondolod, hogy a nők – az anyák képesek alakítani, esetleg megváltoztatni, jobbá tenni a világot maguk körül? Ha igen, hogyan?

Próbálom magam kiüresíteni, hogy Isten szeretete meg tudjon rajtam keresztül nyilvánulni, és ne csak magam körül forogjak, az amúgy is elég fárasztó. Van, hogy sikerül. Fontos, hogy lelkileg jelen legyünk egy-egy helyzetben, hátha éppen szükség van ránk. A hozzáállásom sem mindegy, a hangulatom hatással van a kötülöttem élőkre. Ilyen értelemben alakítjuk a környezetünket.

 Melyek az igazán szívmelengető feladataid a munkád során?

Szeretek gyerekekkel foglalkozni. Egy-egy találkozás felpezsdít velük, amikor rácsodálkozom az egyéniségükre. Azt is szeretem megfigyelni, hogy én mit váltok ki belőlük, a gyerekektől gyakran egyenes üzenet érkezik visszaigazolásul.

Mit tanultál meg a gyermekektől? Mit tervezel a jövőben  aktivitásaid kapcsán?

Azt, hogy lelkesedni és teljesen beleélni magunkat egy helyzetbe, játékba remek dolog, és hogy ezt felnőttként is érdemes gyakorolni. Az életet magát is élhetjük játékosan.

 Mit szeretnél portálunk olvasóinak üzenni? Mivel online tanácsadó oldal vagyunk, szívesen fogadunk bármilyen tanácsot ami a gyermeknevelést segítheti.

Egy idézetet szeretnék ide hozni. „Ne félj lelkednek attól a részétől, amely gyógyulásra vár. Amit átszenvedsz, az gyógyul és életté válik benned. Másoknak is hasznára válik, másokat is gyógyít. Akkor tudsz igazán áldásosan működni, ha az, ami benned sebzett, gyógyul.” (Mustó Péter SJ: Megszereted, ami a tiéd)