Tanácsadói portálunkhoz egy édesanya fordult, aki megdöbbenve egy intertenetes fotóról értesült, hogy kislányát büntetésben részesítettek az ovódában. Az édesanya szokásához híven aznap is érdeklődödt kislánya napjáról, viselkedéséről. Az ovónő még ekkor sem tájékoztatta az édesnyát a történtekről. Mivel ez egy több területet érintő kérdés, így három szemszögből megközelítve adunk választ. Első ízben a pedagógus válaszolt, most egy kommunikációs szakember véleményezi a helyzetet és ad tanácsot. „Kislányom 5 éves, nagycsoportos, az ovódájában a büntetőszék a bevett szokás, hogy a sarkoba ültetik a tanító nénik, ha csintalankodott. Azt, hogy ez így történt az internetről tudtam meg. Büntethető egy kisgyerek megszégyenítve a társai előtt? Hatásos fegyelmezesi mód ez? Szülői beleegyezés nélkül nem jogsértő erről a büntetésről, illetve magáról a gyerekről is megkérdezés nélkül feltenni a Facebookra fotót?”
Az Ön által felvetett esetet két szemszögből tudom megközelíteni.
Egyrészt itt van az én szülői tapasztalatom, és a Szerető fegyelmezés módszer terjesztésének célkitűzése, hogy megfelelő kommunikációs és fegyelmezési technikákkal megtanítsuk a gyermekeket már kiskortól az együttműködésre. Másrészt ismerem a pedagógus társadalom problematikáját, azon személyek munkájának körülményeit és a tehetetlenség érzését.
Ön ugyanabba az örgödi körbe került, ahova lassan, de biztosan minden szülő, aki elégedetlen az óvodában folyó nevelési- oktatási munkával, vagy egy személy konfliktus- megoldási készségeivel. Mégpedig a „Szóljak, és váltsak ki még nagyobb ellenszenvet( mert a kritikát senki sem viseli jól), vagy maradjak csendben és eltűrjem, hogy a gyermekemmel méltatlanul bánjanak?” kérdése foglalkoztatja, ha jól gondolom.
Legtöbbször, ha a szülő kiáll a gyermeke érdekei mellett, sajnos a leggyakrabban elutasítással, minden problémás területen megfelelő kifogással hárítják a kompetens személyek a problémát. Érthető, hogy egy pedagógus is csak ember. Anyaként megtehetjük azt, amit egy szakembertől
viszont elképzelhetetlennek, vagy elfogadhatatlannak tartunk. Mert míg én felvihetem a hangerőm, erőteljesebben kifejezhetem a nemtetszésem a gyermekem viselkedésével szemben, ezt egy óvónénitől személyes támodásnak tartom, jogosan. Itt zárul be a fent említett örgödi kör!
Látnunk kell azt is, hogy sok esetben a pedagógus, mint ember, ugyanolyan tehetetlen a mi lurkónkkal szemben, mint mi, a szülei. Míg mi otthon beküldjük a szófogadatlan, durcás gyermeket a szobájába és később oldjuk vele a helyzetet, addig az óvodában egy gyermek csintalansága láncreakciót vált ki. Tehát az ott dolgozó óvonőnek lépnie kell, intenzív, gyors megoldásokat keresnek. Jelenleg, általában azt tapasztaljuk, hogy Szlovákiában az óvoda, mint intézmény, egységes szabályrendszert, kollektív oktatási és nevelési módszereket használó hely. Az óvónő beosztott, egy rendszer kiskatonája, sokszor a saját csoportjában is ellenőrzi tevékenységét, munkáját az idősebb munkatársa. Meg van kötve a keze! Ha mégis alternatív, vagy sajátságos igényeknek szeretne megfelelni, elkedvetleníti az intézmény negatív, kevésbé haladó szellemisége, így csak ott lehet más fegyelmezési módszerekre számítani, ahol az egész csapat, a vezetőség, sőt a fenntartó is nyitott erre.
Ha mégis szeretnének fejlődni, akkor javasolhatjuk a következőt! A büntető sarok, mint olyan ma már nem állja meg a helyét, ahhoz elég akaratos a mai ifjú generáció. Létre kellene hozni az osztályteremben egy csendes sarkat, amelyet közösen alakítunk ki a gyerekekkel és amelynek szerepét is előre tisztáznánk. A büntető szót kerüljük, mert ez a kis kuckó teljesen más funkciót szolgál, oda nem büntetni küldjük be a gyereket, hanem megnyugodni és nem egyedül, hanem egy felnőtt ( lásd pedagógus) kíséretében. Csak néhány percig kell ott tartózkodnunk a kisgyerekkel, hogy tisztázzuk miért vonultunk félre a csoport többi tagjától. Hagyjuk, hogy ott egy játékkal, könyvvel lekösse magát és próbáljuk megszeretni, megerősíteni a szorongó, sokszor nem is jogosan megszidott gyermeket. Így nyugodtan, szeretetteljesen tudunk pedagógusként is kapcsolódni a tanítványunkkal és könnyebben tudok vele együttműködni, mintha a pedagógus felé táplált haraggal, félelemmel akarnánk ráerőltetni a megfelelést. Nyilván ez az elején egy igényesebb feladat, de hosszútávon sokkal effektívebb.
Mit tehetek szülőként?
Ha óvódát választunk, ne csupán az elhelyezkedése, hanem az ott dolgozók személyisége is legyen mérvadó, így a későbbiekben elkerülhetőek ezek a sokkhatások. ( Sajnos szinte kizárt, hogy az óvodai évek alatt elkerüljünk minden máshogy gondolkodó pedagógust, biztosan találkozunk majd nekünk nem megfelelő hozzáállással.) Ha megtörténik az ehhez hasonló, a szülőben felháborodást kiváltó incidens, azt a pedagógussal megfelelően próbáljuk lekommunikálni. Tehát ne minősítsük, ne támadjuk a személyt, és ne beszéljük ki másokkal, hanem álljunk elé és nyíltan mondjuk el mi a gondunk, milyen érzést váltott ez ki belőlünk, hogyan hatott ránk és rögtön javasoljunk egy megoldást. Majd tegyük fel a kérdést, hogy neki milyen megoldás jut még az eszébe?! Hogyan lehetne javítani a helyzeten??!Talán ezek után a pedagógus is hamarabb nyit majd felénk és közös erővel racionálisabb fegyelmezési eszközöket használ majd.
A közösségi médiában kibeszélt, a gyermekem személyiségi jogait sértő fotók és tartalmak pedig elnézhetetlenek. Ezt tisztázni kell! Ami a beszélgetést illeti, fontos lenne a gyermekével tisztázni, megbeszélni a helyzetet, mert ez segíthet leginkább. Mi történt, mesélje el! Hogy érezte ekkor magát? Mit élt meg? Mi okozta ezt a helyzetet? Hogyan lehetne ezt elkerülni legközelebb? Mit tehetek én érte, anyukájaként, vagy apukájaként? Továbbá erősítsük meg a gyermekünket abban, hogy az óvódában ezek után is biztonságban van, és szeretik. Akkor is, ha történt egy ilyen kellemetlen eset. Ellenkező esetben, ha a kicsi azt állítja hosszú
ideig, hogy őt ott nem szeretik és ő sem szeret az óvodában tartózkodni, el kell gondolkodni egy más, a kisgyermek számára megfelelőbb intézmény választásán.
Remélem segítettem válaszommal és mihamarabb oldódik a helyzetük!