Apasors
Tény, hogy az apák gondolataival, félelmeivel és kétségeivel kevesebb irodalom és cikk foglalkozik, pedig vannak nekik is, hjaj, de mennyi! Ahogy az Anyában megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon elég jó szülő lesz-e, az Apa is megvívja a saját kis harcait, ott legbelül.
Ezek azok az Apák, akik munka után sietnek haza a családhoz, akik fürdetnek és etetnek, akik nem riadnak vissza a legcifrább pelenkatartalomtól sem, akik babakocsit tolnak, ha Anya le akar pihenni a vasárnapi ebéd után.
A kismamakkönyvek és fórumok vajmi keveset foglalkoznak az Apa érzéseivel. Nem adnak tanácsot például, hogy melyik a legrövidebb útvonal éjfél előtt, ha a kismama épp pisztáciás jégkrémet kíván és nem magyarazzák el, hogy miért pityereg a hormonokkal túlfűtött anyuka a frissen mosott babakelengye felett.
A kisbaba sírástól és hintőportól tarkított élet neki is új. És nem könnyebb, mint az Anyukáé. Hajnalban indul a nap határidővel, főnökkel, három vagy több kávéval, elválasztva azoktól, akik számára akkor az egész világot jelentik. Gondolatai a befizetetlen számlák és az otthonba költözött babaillat közt cikáznak, és hiába a haza írt smst, az első átfordulásról és lépésekről akkoris lemarad. A túlóra és megbeszélés után repül haza, ahol ugyanaz a pizsamás nő fogadja őt, akitől reggel elbúcsúzott, s ha eléggé siet, még jut neki is egy félóra az altatásig… Amikor csend borul a házra, átváltozik védelmezővé és vigasztalóvá, motivációs trénerré és Anyalélek ragasztóvá. A rázósabb, hasfájós és fogzós napokon bűntudattal fekszik le, vajon segített-e eleget otthon.
Érdekes dolog ez a magyar nyelv. Mennyi olyan szókapcsolatot használunk van, mely az anya szóra épül! Anyanyelv, anyaföld, anyahajó, anyacsavar… Hol maradnak az Apák? Az ő szerepük, a fontosságuk, a tőlük és belőlük áradó energia a kisgyermek felé? Pedig a híres pszichoanalitikus, Sigmund Freud óta tudjuk, hogy a szüleinkkel való kapcsolat mennyi mindenben formál, akadályoz, felemel vagy épp lehúz minket. Az Egyesült Államokban kiváló statisztikák szólnak arról, hogy az apa nélkül felnövő gyerekeknél sokkal nagyobb az esélye a börtönviseltségnek, ill. különböző függőségek kialakulásának. Az apák szerepe nemcsak a pelenkacserére és a két lábon járó bankautomatára korlátozódik, a felnövekvő generáció és azon keresztül az egész társadalom megszenvedi a hiányukat.
Apává válni nem kevésbé nagy feladat, mint az anyaság. Nincs közöttük minőségbeli különbség, a miértje és hogyanja egészen más és eltérő, de a két szerep csak egységben működik igazán jól.
(Az írás korábban megjelent a Klikk Out magazin 2016 júniusi számában.)
A cikk írója Štefkovič Patasi Ági, Hurciklub aktivista.
