„Nem tudom mit kellene csinalnom: a gyerekem kijelentette, hogy ő nem akar szlovák óvodába menni. Tavaly kezdte a szlovák ovit, előtte 2 évet magyar oviba járt, amit szeretett. A karantén idején már várta az ovit, azt mondta: annyira hiányzik neki, hogy még a szlovák gyerekekkel is játszana. Otthon mindkét szülő magyar, viszont ugyanolyan mértékben vannak magyar és szlovák ismerőseink. A kislányom most 5 éves, 2 éves kora óta jól beszéli a szlovák nyelvet, viszont valami miatt ellenszenvet táplál a szlovák barátai iránt. Az oviból hazajövet kizárólag magyar gyerekekkel akar játszani, és azt hangoztatja, hogy az oviban nincsenek is barátai, és alig várja, hogy jövőre magyar iskolába mehessen. Kellemetlen ez a családnak, mert otthon nem ilyen nevelést kap, és nem arra tanítjuk, hogy szelektálja a barátait. Ha félne megszólalni, vagy ha nem tudna szlovákul, kicsit más lenne a helyzet, de itt teljesen alaptalanul maga eldöntötte, hogy kivel játszik és kivel nem. Szeretnénk ezt még ilyen korban kezelni és megoldásokat keresni, de nem tudjuk, mit tegyünk. Kényes téma, mert szlovákiai magyarok lévén valahol egy természetes folyamat hogy mindkét nyelvet tanulja – hol keressük az okát annak, hogy ilyenfajta ellenszenv van benne? Állítása szerint az oviban nem történt semmi olyan, ami miatt nem akar játszani a társaival. „
Kedves szülők! A változás kihat az életünkre és a gyerekekére főként, hiszen a rendszeresség és a kiszámíthatóság egyfajta biztonságot nyújt számukra. A felénk feltett kérdésükből azt sajnos nem tudtam meg, hogy a kislány tavaly szeptemberben hogy élte meg a váltást, az új óvodába való beilleszkedést /magyar oviból szlovák oviba/ ill. amikor a járvány után ismét visszament a szlovák óvodába, volt e valami változás az ovin belül is pl. új osztálytársak, új óvónénik, új osztályterem, stb? Ugye maga a járvány hozta helyzet is felborította eddigi életünket, mindennapjainkat és a megszokott „menetrendet“. Ezek a dolgok mind kihatnak az érzelmi életünkre és a gyermekek gyakran a viselkedésükkel próbálják jelezni, ha valami gond van. Amikor az érzelmi biztonság meginog, akkor a gyerekeknél megjelenhet szorongás vagy elutasítás. Ezért fontos, hogy amennyire csak lehet, próbáljanak meg olyan légkört biztosítani gyermeküknek, ahol érzelmileg biztonságban fogja magát érezni és újra tud töltődni. Fontos, hogy érezze, elég időt kap arra, hogy megszokja az új környezetet. A barátkozás nem parancsra működik. Lehet, hogy a szlovák nyelv nem okoz nagyobb gondot számára, mégis, ha az ember idegen környezetbe kerül, ahol meg kell állnia a helyét, azt az anyanyelvén tudja a legtermészetesebben megtenni. Az óvónéniktől is meg lehetne kérdezni, hogy a kislány miként éli meg a mindennapjait az oviban, hogy tényleg vannak e beilleszkedési gondjai, bekapcsolódik e a csoportos foglalkozásokba, vagy tán az oviban is elutasító? Továbbá fontos megnyugtatni a kislányt, hogyha még nem sikerült barátot találnia, ne csüggedjen, hiszen a többieknek is idő kell ahhoz, hogy őt megismerjék. Segíthetnek a mesék is, amelyek a barátságról, beilleszkedésről szólnak, akár magára lelhet bennük vagy épp segíthet neki abban, hogy összeszedje bátorságát és nyisson a többiek felé. Sok türelmet kívánok mindannyiuknak!