Születésnapodra kisfiam
A játszótérről sétálunk haza, és arra leszek figyelmes, hogy a lábacskáiddal a megsárgult és lehullott faleveleket rugdosod, ahogy lépkedsz mellettem. Feleszmélek, hirtelen villámcsapásként ér a felismerés: ősz van. Eltelt a nyár. Valójában a nyár megérkezését sem vettük észre az építkezési káoszban, a porfelhőben, a falbontásban, a kábelek és az izolációs anyagok között, csak talán akkor, amikor már rettenetesen izzadtunk a munkában. Akkor bizony tudtuk, hogy nyár van. Az átépítés ezzel jár…
Ezek a gondolatok másodpercek alatt futnak át az agyamon, és újra visszatérek hozzád, kisfiam. Nézek le rád, ahogy fogod a kezem és jössz mellettem. Milyen csodás ez. Kézen fogva sétálni veled. Ahogy a pihe puha bőröd belecsúszik az én tenyerembe. Úgy összeillik a kettőnk keze, mint egy kirakós két darabja. Akkor feleszmélek, hogy mindössze pár hét, és kisfiam, te a harmadik születésnapodat töltöd.
Mikor telt el ez a három év? – kérdezem magamtól dühösen, a lelkem dacosan toporzékol, hogy még-még-még. Miért repül ilyen nagyon gyorsan az idő?
De persze örül a lelkem, hogy három éves legény lettél, egészséges, vidám, boldog és okos kisfiú, igazi egyéniség szuper stílussal megáldva. Hogy miért? Nézzük csak:
A szókincsed
Később kezdtél el beszélni, mint az a „nagykönyvekben” meg van írva. Nem is baj, mivel szép csendben beszippantottad a szavakat magadba és elraktároztad. Mára olyan változatos szavakat használsz, hogy gyakran csak ámulok és bámulok (pl.: szóval, tehát, viszont, hanem akkor).
Az állatok és a természet imádata
Átölelni egy fát, megvizsgálni a fatörzs kérgét. Megcsodálni bármilyen állatot és köszönni neki, megkérdezni: Hogy vagy madárka? Nálad ez nagyon természetes dolog.
Bátor vagy és az én kis hősöm
Beni: Rosszat álmodtam anya.
Én: Mit kicsim?
Beni: Fejbekólintottam egy T-REX-et anya. Már nem kell félned.
Ehhez a párbeszédhez nem is fűzök hozzá semmit. Imádom.
Őszinteség, rátermettség és féltés
Kislánykoromban én nagyon félénk kislány voltam, az idegen emberek felé nehezen nyitottam. Ez manapság is előfordul velem, amit ma már felnőtt fejjel tudok irányítani, de valahol mélyen azért bennem lappang a félős kislány. De te kisfiam nagyon talpra esett vagy.
Lazán megmondod a frankót bárkinek. Neki esel a nővérkének, aki éppen vért vesz tőlem. Vagy aggódva mondogatod: Ne félj anya, csak kifúrják a fogad. Ez csak hangos. A puszimat viszont szabadalmaztatni kellene, ugyanis minden ütést, fájdalmat begyógyít. Néha elég egy belőle, néha többre van szükség, de elmulaszt minden fájdalmat.
Születésnapod előtt annyi minden eszembe jut, mivel is lephetnélek meg Téged, drága kisfiam. Az ötletek mellett aggódok is. Féltelek nagyon. Féltem a jövőd ebben az elfajult világban. Félek, hogy a világ sajnos megváltoztatja a tiszta gyermeki lelked. Mindig ilyen maradj, amilyennek most látlak. Tudom ez képtelenség, de titkon remélem, hogy ha egyszer szabadon engedlek a szárnyaim alól, a páncélod megvéd majd a rossz helyzetekben.
Most álljuk meg. Nem akarok előre szaladni a jövőbe, elképzelni felnőttkori fiamat, vagy előre küzdeni a kamaszkori problémákkal. Dehogyis, még nem akarom ezt. Úgy érzem, hamar eljön annak is az ideje. Talán az anyai szív ilyen, mindig aggódik. Boldogan is aggódik, félt és óv.
Születésnapodra kisfiam szeretném megköszönni Neked, hogy vagy. Maga vagy az élet. A gyermeki szív a legtisztább kincs a földön. Tiszta, mint a hófedte hegyekben csordogáló kis patak. Ezt köszönöm Neked, hogy beragyogod a napjainkat, az életünket. Ehhez méltón ígérem, hogy egész életemben megpróbálok a legjobb lenni számodra. Talán egy élet is kevés, hogy ezt a szeretetet visszaadjam.
Isten éltesen sokáig Benjamin!