Túl az első sulis héten

Amikor augusztus utolsó napjaiban elképzeltem, vajon milyen lesz, ha újra csörög majd az ébresztő és nekünk úgy kell ébredni, hogy azonnal száz logisztikai kérdést is meg kell válaszolni, a nyár végén még a gondolatba is belefáradtam. Akkor még nem tudatosítottam, hogy a nyáron feltöltött elemeink kitartanak és azok majd erőt adnak a nagy rajthoz.

Hát elindult.

Újra negyed nyolc van és otthon ülök egy gyors reggel után. Ma is állva ittam a kávém, még az almaszeletelés és az órarend szerint bepakolt táska ellenőrzése után. A középső és a nagy már a feladataikat látják el: nem nagy dolgok ezek, csak ébren maradnak, hogy ne dőljenek oldalra, mint egy zsák szalma. Persze, ez csak irónia, mindenkinek van egy reggeli rutinja, amibe most bele kell helyezkedni.

A nagylány egyre magasabb. Megáll előttem és pozitívan mesél a suliról. Hozzáteszi, ez csak ideiglenes, de most épp nem utálja. A kicsi stabilan megkérdi, még mennyit kell menni, hány nap van a hétvégéig.

Az első hetem az ismételt vásárlások időszaka volt: a papírüzletben szinte azt vártam, már név szerint köszöntik a visszatérő anyukákat. DE nem! Helyette az egyik eladó majdnem elsírta magát délután, mikor felemelte a tekintetét a füzetbőrök számolgatásában. Rettenetes lehet, gondoltam, nagy a nyomás, hangzavar van, kevés a levegő, ez is komoly stresszhatás. Vajon ezért kapnak bónuszt?

Mikor végre azt érzem, talán mindent befizettünk, elküldtem a tanító néninek is a plusz költségekre kért összeget, kiderül, ez még nem minden, mert mindig van valami: mégis kicsi a tornacipő, amit két hete még jónak érzett a gyerek. Akkor ha már ott vagyunk a cipőboltban, nézzük meg a vízhatlan cipőket is, mert jön az özönvíz. Ernyő is fog kelleni nekik, mert nem egyszerre járnak haza, nehogy ázzanak, fázzanak a kis csibéim.

Üres a pénztárcám, minden igyekezetem hiába, ebből sem lesz ebben a hónapban spórolás. Helyette öröm, hogy megoldottunk mindent, hogy nagyjából kezdünk visszarázódni a tíz hónapig tartó rutinba és elég rugalmasak vagyunk, hogy a mégsem működő rutint elviseljük.

A cikk megjelenése a Kisebbségi Kulturális alap Támogatásával valósult meg a 24-244-00762 projekt keretében.