Montessori kontra hétköznapi játékok- mit vegyünk Karácsonyra?
Az üzletekben már a karácsonnyal találkozni, és nehéz ellentmondani az ajándékvásárlásnak. Ha vannak gyerekeik, biztosan azon gondolkodnak, mivel lepjék meg őket. Ebben az időszakban én is, mint magán ember dilemmázok, mert szeretnék örömet szerezni barátaim gyerekeinek, unokaöcséimnek és az ovisoknak. Szívesen ajándékozom olyat, amit a gyereknek örömet szerez, amivel biztosan fog játszani és valamit fejleszteni.
Valakik szerint ez csak egy divat hullám, mások viszont a Montessori játékok pártfogói. Tény, hogy ezek a játékok segédeszközként szolgálnak a gyerek kognitív képességeinek fejlesztésében: az emlékezet, a figyelem, formák és színek felismerésében, szintúgy a nyelvi és mozgásbeli képesség fejlesztésében, mert támogatják a durva (az egész testmozgás koordinációja) és finom ( a kezek és újjak mozgás koordinációja) motorika ügyességét mindig egy ún. érzékeny időszakban.
Személyesen én is nemcsak az ilyen játékokkkal, hanem az egész Montessori filozófia elvével azonosulok, amely a gyerekek fejlesztésére irányul. Viszont észrevettem azt is, mintha a „hétköznapiak” háttérbe szorultak volna. Miért látom ezt negatívumnak?
Minden ember emocionális és szociális teremtmény. Éppen ezért szükséges a gyerekeknek olyan játékokat is kínálni, melyek ezeket a területeket fejlesztik. Szeretném hangsúlyozni a pszichológiai jelentését a játszásnak és játékoknak, mikor is a gyereknek lehetősége van eljátszani olyan szituációkat, melyek megdolgoztatják az elméjét, kipróbálni különféle szociális szerepeket és az ezekkel kapcsolatos viselkedést gyakorolni. Játszás közben kifejezhet és feldolgozhat érzéseket, elmélyedhet a játékban és relaxálhat. A játszás spontán tevékenységként értendő, mely örömként szolgál és a gyerek megélheti a „flow” élményt- azaz a teljes örömöt a tevékenységbe való elmélyülés mellett. Biztatni szeretném Önöket, hogy ne féljenek a hétköznapi játékoktól, mint amilyenek a babák, plüss állatkák, kisautók és építőkockák. Egy gyereknek teret biztosítani, mikor ő választja ki a játékot, amikor irányíthatja a játékot, hogy beleéli magát az orvos szerepébe, megápolja a mackóját, megfőzi az ebédet a babáinak, vagy csak gondoskodik róluk, megfizethetetlen, és támogatja az egészséges pszichikai fejlődést. Ezáltal fejlesztjük az érzelgősséget, érzékenységet, empátiát, gondoskodást, és ilyen módon tanulnak meg tájékozódni a világban – az emberi kapcsolatok szabályai közt.
Továbbá, amit még szeretnék megjegyezni, hogy gyermekünknek tegyük lehetővé, hogy játszon egyedül, másokkal közösen, okosodjon és relaxáljon is. Tökéletesen összefüggnek egymással ezért az ún. hétköznapi és a montessori játékok, vagy ha együtt készítenek játékot (újjbábok varrása, kártyák rajzolása, babaház készítése dobozból). Jól szórakozunk és közben fejlesztjük a mi és a gyerek kretivitását. Természetesen ne feledkezzünk meg a gyerekek kedvenc időtöltéséről sem. Bármit is
ajándékozunk nekik, míg látja az arcunkon az ajándékozás örömét, ha tudatosan vezetjük őket az ajándék elfogadáshoz és kibontásához az rendben van. A hab a tortán pedig a közös játszás, a szórakozás lenne.
Van egy tippem egy mini mentő csomagra, amit mindig magukkal hordhatnak, és kis segítség lehet látogatáskor, ahol nincsenek játékok, vagy hosszas várakozáskor az orvosnál, bármikor, mikor el kell foglalni a gyereket. Tartalmazzon szappanbuborék-fújót, lufit, füzetet zsírceruzával, kisautót vagy babát, kis állatot, mesekönyvet, kártyákat. Nem az a fontos, mennyi játéka van a gyereknek, hanem az, hogy játszunk-e vele közösen.
Emlékezzünk tehát arra, hogy az ember egy összetett lény. A kognitív és munkabeli területek fejlesztése nélkül nem lenne egy egység, ahogy nem lenne egység csak az emocionális és szociális téren való fejlesztéssel sem. Ne féljünk játszani a gyerekekkel, mintha mi is még mindig gyerekek lennénk: lazán, spontán, vidáman! Nem kell mindig annak lennünk, aki az okosabb és tanítja a másikat! Lassan elérkezünk a karácsonyhoz, itt a szabadságok ideje, mikor lassítunk és közösen töltjük a családdal az időt.
Kellemes ajándékvásárlást kívánok Önöknek, és ne feledjék a kevesebb néha több!
A cikk szerzője Silvia Érsková, gyerekpszichológus, fordította Veress Anita.
