Karácsony gyermekszemmel

Mikor csukott szemmel felidézem gyermekkorom karácsonyi emlékeit, csodás érzések fognak el: az izgalom, a tervezgetés, hogy mit szeretnék kérni a Jézuskától. Levélbe foglalva megírtam, hogy milyen játék a szívem vágya. Egy dobozkába kitettem az abalakbpárkányra, majd vártam, hogy mikor viszi el éjjel a Jézuska, hogy elolvassa és megszerezze a vágyott dolgokat. És reggelre csoda történt, mert eljött, elvitte, és én akkor nyugodt szívvel már csak visszaszámoltam a napokat, és képzelegtem, hogy mennyire nagyon fogok örülni szenteste. Hittem a csodában, hittem abban, hogy teljesülni fog a vágyam. Pont ez kell a gyermeki
léleknek.

Az egyik levelem még a mai napig megvan, kis tépett kék papírra írva, apró picire összehajtva. Kedves Jézuska! Szeretnék Karacsanyra egy vókmert, Hupikék törpikék kazettát és 8 csokit. Köszönöm. Szeretlek Marika – pontosan ez és így áll a kis kék papíron, amin ma már nagyon jót nevetünk minden egyes karácsonykor. Hogy miért pont nyolc csokit szerettem volna nem tudom, de a vókmert (walkman, ami akkor éppen nagy sláger volt) és a kazettát is megkaptam. A kedvenc karácsonyi emlékem.

Később, kamaszkoromban, tizenévesen is szerettem a karácsony ünnepét, de az öröm, a meghatottság szép lassan kezdett kikopni az érzéseimből. Megvoltak a kötelező körök, az ajándékozásról, a vacsoráról, a minden évben más színűre díszített fáról. Viszont eltűnt a lelkemből az ünnep utáni vágyakozás, közhelyesnek tartottam a dalokat, hiszen a csapból is a szeretet ünnepe folyt, de számomra nem tűnt már annak. Titkon reméltem, hogy ez az érzés valamikor a jövőben meg fog változni igazi meghitt karácsonyi érzéssé.

Így is lett. Teljesült a vágyam, ugyanis anyaként a szívemben sokkal nagyobb izgatottsággal indulok neki az adventi ünnepeknek. Ahogy megéljük a téli időszakot, és ahogy átéljük a karácsonyi heteket, ez fog emlékként megmaradni a gyermekem emlékezetében: nem az ajándék, hanem az öröm. A közös készülődés, a díszítés, a karácsonyi dalocskák és történetek. Ahogy növekedik a fiunk, egyre több mindenbe be lehet vonni a közös készülődés során. Idén már három éves elmúlt, így mindenképpen együtt fogunk hópelyheket kivágni sima fehér papírból. Fogunk mézeskalácsot gyúrni, formákat vágni a tésztából, díszíteni tetszés szerint, a sütő előtt izgatottan várni, míg elkészül, miközben már érezzük az íncsiklandozó illatot. Városban, templomban járva megnézzük a betlehemet, és elmeséljük a kis Jézus születésének történetét. Vasárnaponként közösen meggyújtjuk az adventi gyertyát. Együtt díszítjük a karácsonyfát, mégha idén is 15 gömb lesz egy ágon. Az ünnep összességében így lesz tökéletes. Újra felidézzük a Mennyből az angyalt, a Kiskarácony nagykarácsonyt. A hóhullásban önfeledten fogunk játszani, míg át nem ázik a ruhánk. Hóangyalt csinálunk, hócsatát vívunk. Küldünk a közeli családtagoknak karácsonyi kézzel írott lapot, mint régen.

Kedves felnőttek! Anyák és Apák!

Kérlek lassítsatok le az ünnepekre. Nem kell a 100%-os rend, a tökéletesen feldíszített fa, lakás és ház. Nem kell tíz fogásos menüsort és több napig tartó lakmározni valót készíteni. Maradjunk meg önmagunk, saját tempóban készülődjünk az ünnepekre, főleg lelkileg megnyugodva. A legjobb, ha önmagunkat adjuk a családnak és a gyermekeinknek, hogy így emlékezzenek később a gyermekkoruk karácsonyára.