“Kislányom minden nap más szeretne lenni, hol polgármester, hol színész, de van úgy hogy tanár. 3 éves múlt. Ovis. Ajánlatos már korai gyerekkorban, esetleg éppen óvodáskorban elkezdeni a gyerek pályavalasztási orientációjának segítését? Érdemes ennyire korán elkezdeni? Ha igen, pontosan mit ajánl a szakember?”- érkezett a kérdés a weboldal egyik szakemberéhez.
Óvodáskorban még nem beszélhetünk direkt pályaválasztásról. Ebben a korban nem tanácsos gyermekeinket egy konkrét szakma/ pálya felé terelgetni, több okból is:
1) óvodáskorban gyermekeink még nem rendelkeznek megfelelő szintű önismerettel, pályaismerettel és munkaerőpiaci ismeretekkel. E három tényező nélkül pedig nem beszélhetünk reális, sikeres pályaválasztásról.
2) óvodáskorú gyermekeink tehát még nem érettek arra, hogy saját, önálló döntést/döntéseket hozzanak a jövendőbeli szakmájukat illetően.
3) könnyen előfordulhat, hogy az a szakma, amely felé gyermekeinket terelgetni szeretnénk, 10 vagy 20 év múlva már nem is fog létezni, vagy drasztikusan átalakul.
Mégis mit tehetünk akkor? Készítsük fel gyermekeinket a nagybetűs életre, neveljük őket önálló, felelősségteljes, rugalmas, saját értékrendszerrel rendelkező (vagyis érzelmileg intelligens) felnőtteké – kezdve ezt már egészen kiskortól, mindig az aktuális életszakasz sajátosságait figyelembe véve. Ma már több olyan könyv is a rendelkezésünkre áll magyar nyelven e témában, amelyeknek tudományos hátterük, megbízható szerzőik vannak. A Vasárnap heti lap Lélek című mellékletében jelent meg egy írásom (2018. május 7-én, a cikk elérhető a következő linken: http://www.molnar-peter.eu/ujsagcikkek/), amelyben – a teljesség igénye nélkül – bemutatom ezeket a műveket.
Az óvodáskornál maradva: Gyermekünk természetesen látogathat különböző személyiségfejlesztő (pl. meseterápia) vagy ügyességet fejlesztő (pl. rajz, zene) foglalkozásokat, de ügyeljünk arra, hogy (1) ezekre valóban örömmel járjanak, ne kényszer hatására, valamint (2) ne terheljük le gyermekeinket sok szakkörrel, hagyjunk nekik elég szabadidőt „gyereknek lenni”. Ezen kívül beszélhetünk nekik saját szakmánkról vagy egyéb foglalkozásokról, a munka fontosságáról, de figyeljünk arra, hogy (1) mindezt ne negatív értelemben csináljuk (pl. „Anya nagyon utál munkába járni. Örülj neki, hogy gyerek vagy, nem jó felnőttnek lenni. Pistike, nehogy villanyszerelő légy! Olyan szakmát válassz, ahol egy csomó pénz lehet keresni.” És még folytathatnám…), és (2) gyermekeink is megértsék, miről van szó (pl. hanyagoljuk a szakszavakat, bonyolult mondatokat…).