Decemberi lassítás
A december minden fronton kihívás elé állítja az ember lányát. Otthon az ünnepekre készülődés, takarítás, mézeskalács -és aprósütemény sütés, dekorálás, ajándékok vásárlása. A munkahelyen az év végi zárások, az iskolában meg persze a sok decemberi program, ami mellett azért tanulni is illik. Szóval pörgés van ezerrel, mégis szeretem.
A legjobban a ráhangolódást szeretem, úgy otthon, mint a munkámban, tanítóként. Szeretem a házunkat és az osztályomat is felöltöztetni az ünnepre a gyerekekkel együtt. Szeretem elővenni a jobbára saját kézzel készített díszeket, és persze mindig valami újat is készíteni melléjük Vicával, a suliban meg a gyerkőceimmel. Szeretem a bevált aprósütik készítését, amelyeket mindig a gyerekeimmel sütöttem. Volt, hogy barátnőimmel és az ő gyerekeikkel együtt alkottunk (a boldog anyaságis években). Ezek az emlékek is nagy melegséggel töltik meg a szívem. Szeretem az ilyenkor mindent betöltő karácsonyi illatokat a házban: a narancs, a mézeskalács, gyertya és a sütemény illatának keverékét. Szeretem ezt úgy egyszerűen megélni. Tudom ez ma nem trendi, sőt mondhatni unalmas a szuperanyuk világában, de vannak dolgok, amikhez ragaszkodom. Tudom, hogy a linzert, mézeskalácsot, tojáslikőrt mind meg lehet venni, és akkor marad időnk… De az élményt, a hangulatot, szokásokat, fontossági sorrendet nem. Mire kell az idő? Még több dolog beszerzésére, felesleges holmik vásárlására? Az arányok eltolódása figyelhető meg ezen a téren. Egy óvodásnak és kisiskolásnak biztosan nem tabletre vagy telefonra van szüksége, amiért annyit hajtunk, csupán egy kis közös időtöltésre, pl. közös sütésre, barkácsolásra, játékra. Időre, ami a legdrágább. Tegnap ismét megnéztem a Lopott idő című filmet, óriási igazságok vannak benne. Mi is mindenért az időnkkel fizetünk, csak nem tudatosítjuk. Amit nem szeretek a decemberben az az őrült, felesleges hajsza az ajándékokért. Természetesen veszek ajándékokat, de a hangsúlyt arra helyezem, hogy örömet okozzon annak, akinek adom, nem az árára.
Volt, hogy házi likőrt és házi sütit vittünk ajándékba karácsonykor, és telitalálat volt! Az teljesen természetes,hogy az ajándékozás során mindig annyira figyelem a gyerekeimet, örülnek-e , meglepődtek-e, hogy a saját ajándékomat észre sem veszem. A legjobb sztori, mikor öt éve egy tabletet kaptam. Már mindenki mindent felbontott, csupán egy alma hevert a fa alatt, amelybe ráadásul beleharapott valaki. Már morgolódtam magamban (hiszen karácsony van, hangosan nem illik), ki az a rendetlen, mikor férjem szólt, hogy a te ajándékod még ott van. Na erre, már hangosan morogtam, hogy ott csak ez az alma van, ugyan ki hagyta ezt ott! Erre ő átadta az almához tartozó csomagot, az I pad-et. A mai napig emlegetjük ezt a történetet, s nem az ajándék miatt, hanem a körítésért. Hiába ajándékozni tudni kell!
Szóval visszakanyarodva a címhez, igyekszem lassítani, ami paradoxon decemberben, de ez is a karácsony csodája, hiszen arra van időnk, ami fontos számunkra.
Mindenkinek jó készülődést, sok élményt és kevesebb vásárlást kívánok!
A szerző Tóth Erika háromgyermekes családanya, pedagógus, a Nyitnikék projekt vezetője.
Kép forrása: https://www.google.com/search?q=lassitas+karacsony&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwiUz8WJk4HfAhVEbFAKHXSaBikQ_AUIDigB&biw=1366&bih=623#imgrc=r2rUmlYp3vHyKM:
