Eli – az erős nő, aki sok szerepben helytáll

Pónya Mišovich Eleonóra. Egy lány, aki a jég hátán is megél. Gyógyító, terapeuta, ingatlanügynök, kozmetikai és wellness termékekkel kereskedik, táplálékkiegészítő specialista. Eli és az én életem négy évvel ezelőtt fonódott össze. Akkor született a Minority Kids projekt, és ezzel egyidőben jött világra az elsőszülött gyermekem. Fantasztikus összjáték volt: a fontos lépések és prioritások összhangban voltak anya és gyermeke mentális egészségének legjobb érdekével.

1. Hol ismerkedtél meg a Minority Kids projekttel és melyek a témáid fő irányai a blogon?

Az Egészség napjai c. rendezvény keretein belül ismerkedtünk meg Dunaszerdahelyen négy évvel ezelőtt, addig nem tudtam mi is az a Minority Kids. Emlékszem, akkor voltál várandós a lányoddal, és kimondottan „szenvedtél“ az egész terhességed alatt úgy testileg, mint a leendő anya szereppel lelkileg. Nem is tudtam róla, hogy effajta blogot tervezel. Csak most jutottam el odáig, hogy rávegyem magam az írásra, mert úgy gondolom, a magyar nyelvű közegben is szükséges lenne rálátást biztosítani a szülőknek arra, hogy hogyan kell megtartani az anyák lelki egészségét, továbbá megismertetni a vállalkozás mikéntjeit, illetve hogy megosszam tapasztalataimat az anyaságról.

2. Milyennek látod a szlovákiai anyák és gyermekek helyzetét a társadalomban anyai illetve vállalkozói szemmel?

Az anyák manapság nagy nyomás alatt vannak. Sajnos, nem csak a társadalom részéről, de egymás irányában is. Nagyon sok nézet már az extrémitás határait súrolja. Találkoztam például egy anyukával, aki nem állt velem többé szóba azokután, hogy megkérdeztem, megkínálhatom e a kisfiát cukorkával. Végső soron az ilyen anyák sem tudják kikerülni a gyermeküket érő környezeti hatásokat, és az óvodáink sem bio program szerint működnek. A következő egészségtelen terület a gyermekek fejlődésében vívott harc. Szinte nyomasztó, ha valakinek „lassabb“, kényelmesebb, lustább a csemetéje. Mint vállalkozó, tudom, hogy nem egyszerű gyerekek mellett vállalkozást vezetni, és aki erre adja a fejét, annak bizony fel kell készülnie az „éjjeli műszakokra“. Épp ezért nem támogatom, hogy az anyukákat bőséges bevétel ígéretével különböző MLM (multi-level marketing) üzletekbe vonják be. Magával az MLM rendszerrel nincs problémám, de tudom, hogy gyermekek mellett milyen nehéz csapatot alapítani, márpedig az nélkül az ember nem jut pénzhez. Másrészt, ha az adott hölgynek tág az ismerettségi köre, van elég energiája és főként tehetsége hozzá, akkor miért ne próbálná ki?

3. Milyen tapasztalataid vannak a nemzetiségi kisebbségi közegben élő szülőkkel, anyákkal és gyermekeikkel? Milyen problémáik vannak azon a területen ahonnan származol, és ahol jelenleg élsz?

Jelenleg Pozsonyban élek – Ligetfalun. A szülésemig Dunaszerdahelyen éltem, „aklimatizáció“nélkül költöztem ide. Soha nem tapasztaltam a nemzetiségi kisebbségek problémáját. Valószínűleg azért is van ez így, mert folyékonyan beszélek szlovákul. Ennek ellenére a magánéletemben magyarul beszélek, és soha, sehol nem korlátozom magam – akár az üzletben, az utcán, az étteremben, a városi tömegközlekedésben – mindig magyarul beszélek a lányommal, anyukámmal, ismerőseimmel. Előfordult már, hogy megszólítottak idősebb, magyarul beszélő nők, hogy beszélgessünk. Soha nem foglalkoztattak azok a gondolatok, melyeket bizonyos politikai pártok kisebbségi problémaként foglaltak össze. Nincs semmiféle „beprogramozott“hozzáállásom a témával kapcsolatban. Bővebben szeretnék majd erről írni egy külön bejegyzésemben.

4. Mi ösztönöz téged az új, Boldogságóra elnevezésű projekt szervezésére? Mi ennél a projektnél a couch terapeuta motivációja?

A pozitív gondolkodásmód témájával több mint húsz évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni. Ma ez már egészen elavult metódus, de megvan a maga varázsa, és fontos megismerni a pontos menetét a pozitív gondolkodásmód érvényesítése során. Soha senki nem változott még meg azáltal, hogy pozitív idézeteket olvasott, lájkolt vagy osztott meg. Az első terhességem során egészségügyi komplikációk léptek fel nálam, amelyek a szülés után is megmaradtak. Ezzel kezdődött számomra a különböző metódusok megismerése. Az út metódussal, dianetikával és neurolingvisztikai programozással (NLP) foglalkozom. Igyekszem ezeket a technikákat felhasználni a couch munkám során is, ugyanis tapasztalataim alapján nem elég az embert jó irányba terelni, de fontos segíteni is az egyénnek a látásmódja megváltoztatásában, illetve azokban a szituációkban, amelyekben egyedül nem tud helytállni. Olyan programok beállításáról beszélek, amelyek az emberben gyökereznek. Az emberek sok esetben azt képzelik, hogy elég pár foglalkozás, én suhintok egyet a varázspálcámmal, és az ő világuk egy csapásra megváltozik. Az embereket inkább az önállóság felé terelem, a klienseimnek maguknak kell dönteniük a sorsukról, és megtalálniuk a számukra lejárhatóbb utat, én csak a kíséretet biztosítom a változás során. A változás időhorizontjára a legjobb példa a fogyás. Senki sem hízik 30 kilót egy hét, de még egy hónap alatt sem, az eltart pár évig. Épp ezért a fogyás is tovább tart két napnál. Aki meg akarja tartani a súlyát, annak az egész életstílusán változtatnia kell. Ugyanez igaz az agyunkban és a gondolatainkban végbemenő változásokra is. És hogy hogyan motiválom magam? Biztosan ajándékba kaptam. Az anyasági alatt segítségre szorultam. Abban az időben különböző motivációs tréningekre jártam, amelyeken mindig új és új motivációra leltem. Nem utolsó sorban segítenek nekem a klienseimmel való terápiák is, sokszor egy-egy terápia alatt jutok el én magam is sikeres megoldásokig. Bevallom, hogy a Boldogságóra projektbe leginkább kíváncsiságból vágtam bele, és azért, mert nemzetközi trénereket kerestek, és én ezt jó lehetőségnek találtam. Remek tervezet, de őszintén megmondva a gyermekprogramok engem nem vonzanak. Ennek ellenére elvégeztem az Út gyermekeknek tréninget is. Ez azonban csak az én belső hozzáállásom, amelyen igyekszem változtatni, mert nem értem, miért vagyok a gyerekek körében közkedvelt. Úgy gondolom, az is befolyásolja ezt, hogy nagyon nehezen rázódtam bele az anya szerepbe, és míg a gyermekeim kisebbek voltak, átéltem tipikus anya-pillanatokat, így a sajátjaimon kívül más kisgyereket látni sem akartam. Ez az oka annak, hogy a gyermekek részére szánt projektet miért csak most kezdem, amikor az enyémek már ovisok. Napközben ingatlanügynök vagyok, és a gyermekeim számomra mostmár inkább örömforrások, mint kötelesség.

5. Nagyon sokféle szerepben helytállsz. Anya vagy, couch, vállalkozó, ingatlanügynök és terapeuta egyben. Melyik áll hozzád legközelebb?

Pont ez a döntés számomra a legnehezebbb az elmúlt időszakban. Egészen becsvágyó üzletember vagyok, de emellett nagyon szívesen segítek az embereknek. Szeretem a bőséget, és üzletasszonyként nem jelent problémát ezt bebiztosítani, annál inkább nehéz számomra egy súlyosan beteg embertől pénzt kérni a mentorálásért. A döntéshozatalkor sokat küzdöttem és szenvedtem. Korlátoztam a terápiákat és magamra koncentráltam. A válaszokat, mint mindig, saját magamon való kemény munka árán kaptam meg. Kutatni kezdtem, hogy egyes kívánságaim miért teljesülnek az utolsó pontig, míg mások egyáltalán nem. Megértettem, a kérj és megadatik elv működését, és azt gondolom, ez volt életemben a legnagyobb mérföldkő. Hirtelen minden értelmet nyert. Még az a tény is, hogy fél évre le kellett állítanom a vállalkozói engedélyemet. Az én saját kívánságom volt, még ha régebben is mondtam ki. A világegyetem elképesztő dolog. Felhagytam egy olyan munkahely keresésével, amely lekötne. Szerettem volna például lektorként dolgozni valamilyen cégnél, ahol kerestem volna és emellett kihasználtam volna a tudásomat. Láttam viszont két akadályt is: időbeli függőséget és fix bérezést. Ebből kifolyólag éreztem, hogy ez nem az igazi, és eszembe jutott, hogy foglalkozhatnék ingatlanokkal, ahol minden flexibilis, hiszen az időmet és a feladataimat is én magam osztom be. Csodával határos módon a motivációs-mentoring területen is egyre több a munkám.

6. Hogy néz ki egy átlagos WOWMOM napod, és hogyan lehet összehangolni a jelenlegi feladataid a két kisgyermekedről való gondoskodással?

Reggel hat óra körül kelek, ilyenkor van egy órám csak magamra: kávé, elmélkedés, megtervezem a napot. Ezekután ébresztem a gyerekek és a férjem. Nyolc óra előtt indulok munkába. Betanulok, ezért bejárok az irodába. Ha sikerül felöltöztetnem a gyerekeket, a férjem örül. Ha nem sikerül, ő fejezi be az öltöztetést és viszi őket oviba. Perpillanat nagyon sűrű a programom, később lazább lesz. Nem tudom hogy lesz majd a jövőben, de jelenleg nagyon jól alakul. Míg az első két hétben csak három-négy szemlém volt egy héten, most már három is van egy nap alatt. Folyamatosan cseng a telefonom és érkeznek a mailek. Azért, hogy mindennel érkezzek, van hogy már hajnali négy előtt kelek, mindent elolvasok, válaszolok a mailekre, jegyzeteket készítek. A munka érdekel, jól érzem magam közben, mozgásban vagyok. Úgy tervezem, hogy az ünnepek alatt csak a couchinggal foglalkozom majd. A hétvégék mindig a családomé, csak nagyon kivételes esetekben dolgozom szombaton és vasárnap.

7. Mit gondolsz, a nők – anyák képesek megváltoztatni a világot maguk körül?

Igen – egyértelműen!!! Főként a szeretetükkel, amelyet újra fel kell éleszteni nem csak az őket körülvevő világban, de pont magukban a nőkben. Mi nők megtanultunk a háttérbe szorulva élni, az utolsó helyre sorolni magunkat, pedig annál sokkal többet érdemlünk. A családi tűzhely őrzői vagyunk, és erről mindenki elfeledkezik. Ha a mi szívünkben nem ég a szeretet lángja, akkor azt az egész család megszenvedi. Épp ezért szükséges, hogy az anyák lelassítsanak és újra elnyerjék a tiszteletet, nem csak a párjuktól, de a társadalomtól is. Erről szól majd az első Minority Kidsnek írt cikkem.

8. Sokat foglalkozol a belső világgal. Térjünk vissza mégegyszer a Boldogságóra projekthez. Milyennek látod?

Számomra a Boldogságóra afféle altermék. Az én álláspontomból a fő termék a neurolingvisztikai programozás és a terápia. A felsorolt metódusok azonban inkább individuális terápiák gyermekek részére. A Boldogságóra azzal fogott meg, hogy nem csak csoportterápiáról van szó, de Magyarországon az iskolákban is felhasznált terápiáról. Nagyon hasznosnak tartom. Felkarolja azokat a gyerekeket is, akik szociálisan hátrányos helyzetűek, akik hasonló aktivitásokat nem engedhetnek meg maguknak, a boldogság szó jelentése számukra idegen. A gyerekek a játék során közelebb kerülnek egymáshoz, ismerkednek, kapcsolatot építenek ki a tanárukkal is. A projekt segítségével nem csak az előmenetelük lesz sikeresebb, de a világhoz való hozzáállásuk is mérhetően derűsebb, csökken az előítéletek és a zaklatások száma az iskolákban. Ezen okok miatt fontos számomra ez a projekt.

9. Melyek a kedvelt témáid? Miről tervezel írni vagy előadni a jövőben?

Nehéz kérdés. Mindig az aktuális pszichikai irányultságomtól függ. Viszont igyekszem olyan módon írni, hogy az olvasóimat motiváljam, példákat felhozni, amelyek segíthetnek az előrelépésben, hogy jobban érezzék magukat, stb. Mondhatom, hogy a motivációs-mentor világ vonz leginkább.

10. Mit üzennél weboldalunk olvasóinak? Milyen tanácsot adnál? Mivel online tanácsadói portálként működünk, bármi lehet az, amivel foglalkozol és témánkhoz közeli. Mi az életed mottója, a te „ars poetica“-d?

Az alapelv, hogy szeressük magunkat. A magaszeretet a legszebb és legjobb dolog a világon. Ha egészséges a magaszeretetünk, akkor minden úgy működik majd, ahogy kell. Figyeljünk oda a gondolatainkra, tőlük függ a jövőnk. Gondoljuk meg, hogy mit ejtünk ki a szánkon, ettől függhet majd az utódaink jövője. Azt kívánom mindenkinek, hogy szabad lelke legyen, hogy örülni tudjon az apróságoknak, hogy tudjon adni – de kapni is. Mottóm több is van, mindig azt részesítem előnyben, amelyik számomra épp aktuális.
Felsorolok párat:

 Élni és élni hagyni.
 A szeretet benned születik.
 Különleges vagy.
 Soha ne mond, hogy valami lehetetlen, mert csak addig az, amíg nem próbáltad.
 Ha valamit igazán akarsz, az egész világegyetem a segítségedre lesz a megvalósításában.
 Az emberek annyira boldogok, amennyire az elméjük engedi.
 Ha egy embernek már nincs kedve továbbfejlődni, az azt jelenti, hogy lassan és feltűnés nélkül haldoklik…

És az egyik már hosszú évek óta kedvenc mottóm:  Az igazi szabadság nem a szabályok nélküli, hanem a saját szabályaid szerinti életben rejlik.

Az eredeti interjú Bott Domonkos Lívia tollából,  szlovák nyelven jelent meg, itt elolvashatjátok, a fordítást köszönjük munkatársnőnknek.