Iskolaválasztás előtt és után
Gálffy Hodosy Marianna írása:
Május. Az iskolai beiratkozások határideje letelt, habár még előfordulhat, hogy valaki az utolsó pillanatban meggondolja magát. Azon tűnődtem, ha most állnék a nagy döntés előtt, nevezetesen, hogy hova adom a fiamat elsőbe, vajon hogyan is választanék?
Abban biztos vagyok, hogy magyar iskolába küldeném. Nagyon sok helyen boncolgatták már, hogy miért való a magyar kisgyermek magyar iskolába, úgyhogy ebbe most nem megyek bele. Legyen elég annyi, hogy azt szeretném, ha megismerné a magyar nyelv és irodalom szépségét, mélységét, többértelműségét, és hogy más területeken is alapos tudásra tegyen szert.
El is érkeztünk a leglényegesebb ponthoz. Hogyan és hol tud alapos tudásra szert tenni? A hagyományos, magolós iskolák kizárva. Túlságosan jól emlékszem arra, milyen volt kitűnőre lefelelni egy anyagból, amiből másnap már semmire sem emlékeztem (ez a rövid távú fényképmemória átka). Az esetek többségében ugyan rám ragadtak az információk és az összefüggések a tanítás alatt, így ritkán kellett a füzetbe leírt anyagot otthon értelmezni, és megtanulni, de nem is ez a lényeg. Azóta hatalmasat fordult a világ, ma már nem lehet az a cél, hogy minél több tudást raktározzunk a fejünkben. Azt kell megtanulnunk, és gyermekeinknek is megtanítanunk, hogyan igazodjanak el a mindenhonnan ránk özönlő információtengerben, hogyan ismerjék fel a megbízható forrásokat, hogyan válogassanak köztük, és hogy mindez ne eméssze fel túl sok idejüket. Tehát jó alapismeretek kellenek (írás-olvasás-számolás), a logikus gondolkodás fejlesztése, rengeteg mozgás – erre még visszatérek – és az, hogy a gyerekek természetes kíváncsiságát ne öljük ki, hanem tápláljuk, támogassuk. Itt jön képbe az alternatív oktatás. A felsoroltakra helyezi a hangsúlyt, élmény alapú tanulást kínálva. Elvégre jobban megjegyzi az ember a tárgyak tulajdonságait, ha azokat megfogja, megszagolja, kipróbálja. A drámát jobban megérti, ha eljátssza. Az, hogy ki-ki mit választana az alternatívák közül – Montessori, Waldorf vagy egyéb iskolát –, az szinte mindegy. Ennek eldöntésében segíthet a személyes látogatás, a leendő tanító néni/bácsi személye, ugyanakkor a távolság sem elhanyagolható tényező. Jelenleg a Dunaszerdahelyhez legközelebb eső magyar alternatív iskola Győrben van, márpedig nem kis teher a napi utaztatást és a tandíjat bebiztosítani a szülők részéről, ugyanakkor a gyerkőc is napi 2 órát veszít a saját játszó- vagy alvóidejéből. Ráadásul, ezáltal napi plusz két órát ül. Ezzel el is érkeztem a következő ponthoz.
Miután elvégeztem az orvosi egyetemet, rehabilitációs osztályon kezdtem el dolgozni. Kaptam, illetve vettem egy rakás könyvet, hogy beleássam magam a témába, de igazából a gyerekeim születése után értettem meg, hogy a mozgás mennyire létfontosságú. Születésünktől fogva kéz a kézben halad a mozgás és az értelem fejlődése (ezért is nevezik pszichomotorikus fejlődésnek). Ha az első életév, vagy még a várandósság alatt megakad valamelyik, az a másikra is kihatással lesz negatív értelemben – ezért fontos a korai felismerés és kezelés. Szerencsére a dolog fordítva is működik: a mozgás fejlesztése serkentőleg hat az értelmi képességekre, és mindez nem csak a kicsiknél, de a felnőtteknél vagy az időseknél is megfigyelhető. A Waldorf-pedagógia csupa mozgás, éneklés, ritmus, megspékelve temérdek, finommotorikát fejlesztő kézimunkával – saját kezűleg horgolt tolltartók, varrott ceruzatartók, kötött ülőkék, stb. A gyerekek itt jobban élvezik az iskolát, játszva tanulnak, sokat vannak a szabad levegőn, futkároznak. Mindezek ismeretében nagyon nem szeretném, hogy a gyerekem napi 5×45 percet üljön egy helyben.
Van még egy szempont, amit fontosnak tartok. Az érzelmi intelligencia, az önbizalom fejlesztése. Szeretném továbbá azt is, ha a gyerekeket senki sem titulálná hülyének, butának. Attól, hogy valaki butaságot követ el, még nem lesz buta. Túl sokat akarok? Lehet. De ha a felsorolt elvárások fele meg tud valósulni, akkor az egy jó kezdet.
És hogy hova is adnám a gyermekemet, ha most ősszel kezdené az iskolát? Nem is olyan nehéz a válasz. Van egy közeli falusi iskola, ami egy olyan gyermekbarát koncepció megvalósítását tűzte ki célul, amely az állami előírásokkal összhangban ötvözi a mozgás- és játékorientált Waldorf-módszert a Montessori-eszközök hatékonyságával. Talán kissé új, kissé szokatlan, főleg, hogy tájainkon, Hegyétén történik, de mindenképp bíztató és jövőbe tekintő kezdeményezés. Én őket választanám.
