Utazzunk gyerekkel? Naná!
Mikor a kapcsolatunkban még csak ketten voltunk a férjemmel – röpke 7 évig –, közös kirándulásaink során milliószor rácsodálkoztunk a kisgyerekkel, gyerekekkel utazó családokra. Csodálattal figyeltem őket, és nemcsak figyeltem de tanultam is tőlük.
Akkor még nem tudtam, de a tudatalatti anyai énem elraktározta a jónak tűnő tippeket, praktikákat. Ezek az inspirációk bizony megragadtak és a „tanultakat” használom is.
Utazó család lettünk. Nyilván nem egy világ körüli úttal indítottuk kis családunk első hosszabb útját. A tengerpartot választottuk, autóval mentünk, az akkor mindössze nyolc hónapos fiunkkal. Átaludta az utat, hála érte. Így nekünk sem ment el a kedvünk az utazástól. Nem voltunk kimerülve az érkezéskor, és élveztük a pancsolást közösen, végre hárman. Aztán az első születésnapjakor repülőre is ültünk. Hatalmas szemekkel figyelt. Mindent. A legnagyobb gond a biztonsági öv volt. A hazafelé úton már észre sem vette, hogy használjuk. Első repülőútja is pipa, gond nélküli. Tényleg utazó család lettünk. Többnyire elalszik az út alatt, de ha hosszabb ideig tart a repülés, vannak bevált dolgaink. Kéznél van a mesekönyv, a kedvenc alvóka, pár darab kisautó. Séta a fedélzeten, a sorok között. Ilyenkor mindig akad valaki, aki jó barátnak. Nálunk mindig a fiam talált valakit, akivel pár percig elszórakozik. Legyen az a mögöttünk ülő néni, vagy a mellettünk ülő tetovált srác. Mindenkit boldogít a röpke játék az úton. Végül ott vannak a táblagépre letöltött mesék. Ezekkel megmentettem sokszor a nehezebb helyzeteket is. Gyerekkel utazni óriási élmény, kaland és örök emlék.
Tizenkétszer repültünk közösen
Eltelt az életünkben fél év, és a családunk elindult a közös külföldi élet felé. Ciprusra költözünk. Nem hosszú időre, mindössze egy évről volt szó. A férjem munkája miatt. Nem volt kérdés, hogy együtt indulunk útra. Az első ciprusi héten lett másfél éves. Olyan pici volt. A tengerben még meg sem tudott állni, mert folyton fellökte a hullámzó víz. Gyorsan elrepült az egy év. A mediterrán élet zavart, ám ma már újra hiányzik. Hogy milyen volt ott az életünk kisgyermekes anyaként? Sikerült-e megszokni a ciprusi hétköznapokat? Milyen nehézségekkel küzdöttünk meg? Mi hiányzott a legjobban? Azt egy másik írásban elmesélem…
Tizenkétszer repült a hároméves gyerekünk. Én felnőtt koromban repültem először életemben, erre a fiunk… Hú… Nagy öröm, hogy a repülőterek odafigyelnek a kisgyermekes családokra. Ahol többet kell várakozni (poggyászleadás, biztonsági kapuk), mindig elsőbbségben részesítenek, ha látják, hogy kisgyermekkel várakozunk. Nagyon tágas pelenkázókkal, szoptató sarokkal vannak felszerelve. Szép, tiszta belső játszóterek, melyeken el lehet ütni a várakozási időt. Számomra mindig lenyűgöző a reptér kilátása, az induló és érkező gépek, a poggyászt szállító járművek. Ezt nézegetve meséljük épp mi történik körülöttünk. Történeteket a repülők főszereplésével. Mindig beválnak. A babakocsit egészen a repülő bejáratáig használhatjuk, landolás után rögtön a repülőgép lépcsőjénél vár ránk. A légiutaskísérők mindig nagyon kedvesek.
Itthoni utazás
Szerintem a legnagyobb odafigyelést a tervezésre kell szánni. Pontos listát készíteni, mire van szükség, mit lehet az adott országban beszerezni, az indulás-érkezés pontosítása. Még ha nehéz is nyugodt lélekkel elindulni az izgalmak és a várakozás miatt. Igaz a mondás: Az anya nem nyaral, csak máshol vigyáz a gyerekekre. Az anyai agyat nem lehet teljesen kikapcsolni, de kellő segítséget tud nyújtani a párunk. Hogy a nyaralás kellemes pillanatait közösen tudja a család átélni. Anya is tudjon picit pihenni.
Nem tudom, milyen lesz a helyzet a világban ezek után a zűrzavaros hónapok után. Merre indulhat el a család, mit vállalnak be a szülők. Mindenki felelősségteljesen induljon útnak. 2020 egy más év volt mindenki számára. Az idei nyáron érdemes lenne felfedezni, megismerni az országunk nyújtotta természeti szépségeket, várakat, barlangokat. Hosszú túrákat a Magas-Tátrában. Kellemes sátrazás a Duna-parton. Biciklitúrák, pecázások, szalonnasütés, hullócsillagok számolása, pont úgy, mint a mi gyermekkorunk nyaraiban.
Az írás a Vasárnap c. hetilapban jelent meg, itt olvasható.
