Gyermekekkel foglalkozom! – Ing. Pomichal Vajk az álhírekről és játékokról

Ing. Vajk Pomichal 2021 óta nappali tagozatos PhD-hallgató a Cyril és Metód Egyetem
Tömegkommunikációs Karán (Nagyszombat). 2021-ben szerzett mérnöki diplomát intelligens
szoftverrendszerekből a Szlovák Műszaki Egyetem Számítástechnikai és Információs Technológiai Karán
Pozsonyban.

Kutatásai a kritikus gondolkodás fejlesztésére összpontosítanak a digitális játékok segítségével, különösen az álhírekkel összefüggésben, amelyek manapság jelentős hatást gyakorolnak a közvéleményre. A kutatás célja olyan játékmechanizmusok kifejlesztése, amelyek szórakoztató módon megtanítják a játékosokat kritikusan gondolkodni, és növelik az álhírekkel szembeni ellenálló képességüket.

Tanulmányai mellett alapító tagja a Mad Cookies játékfejlesztő stúdiónak, ahol programozóként dolgozik.
Emellett 2020 eleje óta a LevelUp tanfolyam programozási oktatója is, ahol az érdeklődő fiatalok a
játékfejlesztés alapjaival ismerkedhetnek meg.

Miért fontos, hogy felismerjük az interneten az álhíreket?

Az általunk befogadott információk nagyban meghatározhatják a viselkedésünket és a véleményünket
bizonyos témákkal kapcsolatban. Az interneten, főleg a szociális hálózatokon, jelen levő információk
gyakran ellenőrizetlenek, tévesek vagy szándékosan hamisítottak.

A másik probléma az agyunk működésével függ össze: mivel az agynak rengeteg komplex feladatot kell teljesítenie szédítő sebességgel, sokszor “mentális rövidítéseket” (a szaknyelvben kognitív torzítás, angolul cognitive bias) használ, hogy energiát takarítson meg. Ezért van az, hogy ha egy ismerőstől hallunk valamit, hamarabb fogadjuk el igaznak. Vagy ha olyan állítással találkozunk, ami megegyezik a személyes véleményünkkel, hamarabb fogadjuk el igaznak, mint ellenkező esetben. Ezek a folyamatok evolúcós szempontból a túlélést jelenthetik, viszont az álhírekkel kapcsolatban megnehezítik azok felismerését.

Az álhírek erős befolyása ma már sajnos bizonyított tény, ami nagy hatással lehet a mindennapjainkra.
Elég csak a COVID-19 körül terjengő rengeteg álhírre gondolni, amik nagyban fokozták a káoszt. De a
hamis állítások éppúgy problémát jelentenek a politikai közegben is, és jelentős mértékben folyásolhatnak be választásokat, vagy éppen referendumokat, ami már nemzetbiztonsági rizikót jelent. De a hírek közvetlen hatással vannak a személyes életünkre: nevelési praktikák, gyógykezelési tippek, egészséges tápkálkozásról szóló információk, mind-mind olvashatjuk az interneten, és sajnos nagy részük sok esetben inkább káros, mint hasznos, elég a tisztítószert ivókra gondolni, akik azt olvasták a neten, hogy az megvédi őket a vírusoktól…

Mi a tapasztalatod a mai fiatalok mennyire dőlnek be az álhíreknek az interneten?

Az eddigi tapasztalataim alapján az álhírekkel való ellenálló képesség nagyban függ a közegtől, ahol a
ember felnő. Ezért is kulcsfontosságú a nevelés és a kritikus gondolkodás fejlesztése, ami azt a képességet jelenti, hogy tudjuk az információkat minél objektívebben és megfontoltan kiértékelni. Sajnos az oktatási rendszer nem minden esetben tudja biztosítani ezt a készséget, a fiataloknak is tudatosan oda kell tenniük magukat, hogy megtanuljanak eligazodni a hamis hírek forgatagában.

Eddig főleg Pozsony-környéki középiskolás fiatalokkal dolgoztam együtt, akik kellemes meglepetést
okoztak az álhírekkel való ellenállás terén. Egy kicsit paradox módon az idősebb, felnőtt korosztály
sokkal kaphatóbb a hamis hírekre. Kinek ne lenne legalább egy ismerőse, aki mindenféle gyanús cikkeket
oszt meg a szociális hálózatokon? Ennek egyik oka az lehet, hogy a fiatalabb korosztály úgy nő fel,
hogy jó esetben végig figyelmeztetve vannak az online tér rizikóira. Míg az idősebbek, akik már
felnőttként kerültek kapcsolatba a szociális hálózatokkal sokszor nem is gondolnak bele, hogy amit
olvasnak az nagy eséllyel lehet téves információ is.

Úgy tudom részt vettél egy társasjáték fejlesztésében, mely az álhírekkel szembeni kritikus gondolkozást fejleszti. Mesélnél egy kicsit erről a projektről?

Magában a fejlesztésben nem vettem részt, viszont a játékot több középiskolában teszteltem diákok
bevonásával. A játék neve Follow me. Egy kártyajátékról van szó, ami a kritikus gondolkodás
fejlesztésére irányul, miközben bemutatja a szociális hálózatok működését. Ezen belül játékos módon
tanítja a játékosokat felismerni a hamis hírek tipikus jellemzőit. A játékosok biztonságos közegben
kísérletezhetnek hírek megosztásával, megtapasztalhatják milyen az, amikor egy hír, amiről azt hittük
igaz, valójában bizonyítottan hamis, de éppúgy tanulhatnak az ún. fact-checking lehetőségéről, ami
röviden a hírek ellenőrzését jelenti több forrásból. Ez a forrás legjobb esetben az erre specializálódott,
megbízható portálokat jelenti, mint pl. a szlovák demagog.sk és a lovcisarlatanov.sk vagy az angol
snopes.com. A játék után minden esetben közösen megbeszéltük a diákokkal az élményeiket, és
megvitattuk, hogy miért terjednek egyáltalán a hamis hírek, és mit lehetne ellene tenni. Minden esetben
arra jutottunk, hogy a megelőzés, vagyis a minőségi oktatás és a felvilágosítás a legjobb ellenszer.

Ezért is szeretek a Follow me-vel és hasonló edukációs játékokkal dolgozni, mert remélem, hogy egy picit
hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ellenállóbbak legyünk a megtévesztő információkkal szemben.
A játék mellesleg már kereskedelmileg is elérhető, melegen tudom ajánlani mindenkinek, aki szeretne
ellenállóbbá válni a hamis hírekkel szemben, vagy kipróbálni magát egy influencer szerepében.

Mit gondolsz a mai fiatalok életében van még relevanciája a fizikai társasjátékoknak is, vagy már csak a számítógépes- és telefonos játékoké a jövő?

Szerintem ez a kérdés kicsit hasonló, mint a könyvek és a filmek kérdése. Sokan jósolták már, hogy a
nagyon közeli jövőben már senki sem fog olvasni, nem is lesznek hagyományos könyvek, marad csak a
digitális tartalom. És még ha van is benne némi igazság, azért bőven akad rajongója az olvasásnak is.
Kicsit hasonlóan látom ezt a játékok tekintetében is. Nem hinném, hogy a fizikai társasjátékok egyhamar
eltűnnének a polcokról, habár tény, hogy a digitális játékok térhódítása a szórakoztatóiparban óriási. De a
fizikai társasjátékoknak van még egy nagy előnye: összehozza a családokat, baráti társaságokat. Kevés
digitális játék tudja egy asztalhoz ültetni nagymamát, apát, anyát és a kisunokákat egy közös szórakoztató élményre, viszont sok fizikai társasjáték kimondottan erre irányul. A másik előny, hogy a “kézzelfogható” játékokhoz nem szükséges technikai tudás, ami a digitális játékok esetében elengedhetetlen. Továbbá rendszeresen történnek események, amik azért feldobják a társasjátékok piacát: ilyen volt a karanténokkal teli időszak is, amikor a bezártságban hamarabb került sor egy-egy társasjáték partira, de ilyen lehet akár egy népszerű sorozat megjelenése is, mint például a Vezércsel, ami érezhetően növelte a sakk iránti érdeklődést több országban.

A LevelUp tanfolyam oktatójaként mik a tapasztalataid, mennyire érdekli a tinédzsereket a játékfejlesztés, és mennyire kreatívak és fogékonyak ezen a területen?

A játékfejlesztés viszonylag hálás terület az oktató számára, mivel a gyerekek, de igazából a felnőttek is,
szeretnek játszani. Ezért viszonylag könnyű motiválni a tanulókat, ha látják maguk előtt a célt, hogy
készítsenek egy saját játékot. Ennek a hátulütője viszont az, hogy sokszor a nagy lelkesedés elpárolog,
amikor kiderül, hogy a játékfejlesztés bizony időnként kemény matekot, fizikát, technikát vagy éppen
pszichológiát meg fiziológiát igényel. Ezért a játékok készítése nem is olyan egyszerű dolog, mint az
elsőre tűnhet.

Amellett, hogy sok kreativitást igényel, meg kell tanulni a képzelőerőnket beszorítani a
technikai lehetőségeink közé: sokan mindjárt az első játékukkal egy komplex világot szeretnének
létrehozni, lehetőleg kétszáz mellékszereplővel, tizenhét végkifejlettel és nagyon bonyolult rendszerekkel.
Ez a legtöbb esetben kivitelezhetetlen, ezért kénytelenek megtanulni “megölni” az ötleteiket: félretenni
azt, ami nem illik a képbe, és más ötlettel folytatni. És ahhoz, hogy egy jó játék születhessen általában
több emberre van szükség, és bizony szükséges megtanulni csapatban is dolgozni és félretenni az egyéni
ambíciókat a közös cél érdekében. Szóval a játékfejlesztés területén megszerzett tapasztalatokat az élet
más területein is kamatoztatni tudják.

Károsak lehetnek a gyerekekre a digitális játékok?

A digitális játékoknak sokak szemében rossz hírük van: a gyerek csak a gép előtt ül ahelyett, hogy
tanulna, az ismerősöm már harminc éves és mégis rendszeresen online játékokat akar játszani a barátaival, a néni a buszon színes bigyókat nyomogat a mobilján, tönkremegy a szem, a hát, az agy… De mint sok más dolog esetében is, itt sem általában maga a játék rossz vagy káros, hanem ahogy használjuk. A megfelelő játékot (és megfelelő ideig!) játszó gyerek a játékból sokat tanulhat: finom motorikát, stratégiai érzéket, történelmi ismereteket, logikus gondolkodást vagy éppen technikai ismereteket és sok mást. A barátokkal való online játék szociális élménnyé válik, a mobilon futó egyszerű kis játék kikapcsolódást és egy kis agytornát jelenthet.
Hasonlóan a fizikai társasjátékok se csak a kisgyerekek és a különc fiatalok asztalára valóak, hanem
kellemes, minőségi időtöltést, és időnként komoly versenyt jelenthetnek az egész család számára,
miközben fejlődnek a játékosok közötti kapcsolatok és a szociális képességek – ennek a sokat ragozott
példája a “megtanulni veszíteni”, ami sok gyerek esetében nagy problémát jelent manapság.
Minden korosztálynak megéri felfedezőutat tenni a játékok gazdag világába, nem lesz elpazarolt idő, sőt,
a szórakozás mellett tudásra és kellemes élményekre tehetünk szert, vágjunk bele bátran!

A cikk megjelenése a Kisebbségi Kulturális alap Támogatásával valósult meg a 22-245-00715 projekt keretében.

 

 

 

 A kép forrása: Image by vectorjuice on Freepik