,,Az értékteremtés és a segítés a legfontosabb céljaim közé tartozik.”
Sill Zsuzsanna Pozsonyban, a Duna utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium tanáraként, az inkluzív csapat vezetőjeként dolgozik. Szülőfalujában, Csallóközcsütörtökben a Játékvár Játszóház PT vezetője immár 21. éve. A mindennapjait a gyerekekkel való munka tölti ki, akiknek nemcsak tudást adhat át, hanem igyekszik példát is mutatni. Az oktatás és a nevelés számára nemcsak hivatás, hanem szenvedély. A gyerekek fejlődéséhez való hozzájárulás az egyik legfontosabb életfeladata. A háttere, a férje és a lánya, a családja számára az a bázis, ahonnan az energiát, szeretet kapja a mindennapokhoz. Ez utóbbi nélkül az elsők sem működnének. (fotó: facebook)
Olyan szakmát, másodállást, szabadidős tevékenységet választottál, amiben a rugalmasság, kreativitás nagyon fontos. Ezen túl azt gondolom, nem elhanyagolható tény, hogy anya is vagy. Több fronton kell helytállnod. Mi jellemezte az idei szakmai évedet
Az idei szakmai évemet, Pozsonyban a Duna utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola tanáraként és a Csallóközcsütörtöki Játékvár Játszóház PT vezetőjeként leginkább a kihívások sokszínűsége és az igényes feladatok megoldása határozta meg. A rugalmasság és a kreativitás egyaránt kulcsszerepet játszott a mindennapokban, hiszen e nélkül nehéz lett volna egyszerre megfelelni a szakmai elvárásoknak és a családi életből adódó feladatoknak. Anyaként különösen fontos volt számomra, hogy a már egyetemista lányom életében is aktívan részt vegyek, és azt is meg kellett tapasztalnom milyen, amikor külföldi tanulmányok miatt már kirepül a családi fészekből. Az egyik legnagyobb elégedettséget az hozta számomra az év során, hogy a tevékenységeimmel segíthettem másoknak, legyen szó akár fiatal kollégákról, a gyerekekről, akikkel együtt dolgozom. Az ilyen pillanatok mindig emlékeztetnek arra, hogy a nehézségek mellett mekkora öröm is rejlik abban, ha több területen tudok helytállni. Mindent összevetve, ez az év sok tanulással, készülve az iskolákat váró tartalmi reformra, önfejlesztéssel és olyan pillanatokkal telt, amelyek megerősítettek abban, hogy az értékteremtés és a segítés a legfontosabb céljaim közé tartozik.
Minden hosszabb időszakban fellelhetőek a mélységek és magasságok, a Te évedben mi segített a mélységek áthidalásában? Vannak-e olyan öngondoskodást biztosító tevékenységeid, amik segítenek a nehézségek elviselésében?
Az idei év során a nehézségek áthidalásában leginkább az emberi kapcsolataim és az apró, feltöltődést nyújtó pillanatok segítettek. A családom és a férjem támogatása mindig erőt adott, hogy a nehezebb időszakokat is átvészeljem. Ugyanakkor fontos szerepet játszott az is, hogy igyekeztem időt szakítani az öngondoskodásra. Az „énidőm” alapvetően olyan tevékenységekből áll, mint az olvasás, ami nemcsak kikapcsolódást nyújt, hanem inspirációt is hoz. Emellett a zenehallgatás is az egyik kedvenc mód arra, hogy megnyugodjak, és feltöltődjek. A szabadidőm jelentős részét, amelyet az „énidő” –höz is sorolhatok a gyerekekkel töltött kézműves foglalkozások tették ki. A Játékvár foglalkozásain, annyira ki tudok kapcsolni, hogy minden más megszűnik, marad az öröm, a gyerekek mosolya, amit más nem nagyon tud helyettesíteni. Tulajdonképpen a gyerekekkel való foglalkozás egyben a hivatásom és a legfontosabb szabadidős tevékenységem is. Ezek a foglalkozások, segítetek, abban is, hogy jobban kapcsolódjak önmagamhoz. A hit, akár a saját erőmben, akár mások jóságában, szintén kulcsfontosságú volt az év során. Ez a belső stabilitás sokszor átsegített a nehezebb napokon. Úgy érzem, hogy az egyensúly megteremtése – a család, a munka és az „én-idő” között – az egyik legfontosabb dolog, amit gyakoroltam az idén, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a felmerülő problémák ellenére is előre tudtam haladni.
Voltak-e idén olyan nagy felismeréseid, tapasztalásaid, amikre szívesen emlékszel vissza? ( Önismeretben, családi rendszerben, szakmádat tekintve.)
Idén több olyan felismerésem és tapasztalásom is volt, amelyekre szívesen emlékszem vissza, mert igazán mély nyomot hagytak bennem. Az egyik legnagyobb tanulság az volt, hogy az összefogás ereje milyen csodákra képes, akár a családi életben, akár a szakmai területen. Megtapasztaltam, hogy ha közösen, lelkesedéssel állunk egy feladat elé, az eredmények sokkal hatékonyabbak, mint az egyéni próbálkozás. Az inkluzív csapat vezetőjeként sok szép, felemelő pillanat részese lehettem, a csapatmunka csodákra képes. Hálás vagyok ezért a feladatért, tapasztalásért, és csapatban dolgozó valamennyi kolléga munkájáért, a vezetőség bizalmáért. A legjobbkor érkezett ez a nemes feladat az életembe. A munkahelyemen, a mentorprogram keretén belül, a fiatalokkal, gimnazistákkal való együttműködés során rengeteget tanultam a türelem fontosságáról. Megértettem, ha szeretettel és nyitottsággal közelítek hozzájuk, sokkal hatékonyabbá teszi a kapcsolódást. Ez a felismerés az önismeretemben is sokat segített, hiszen ráébresztett, hogy mennyire lényeges az empátia és a türelem nemcsak másokkal, hanem önmagammal szemben is, ez utóbbira nagy szükségem volt és van, sőt lesz is. Mindig is önmagammal szemben voltam a legtürelmetlenebb, sokat fejlődtem ezen a téren. Ezek a pillanatok újra és újra arra emlékeztettek, hogy az élet legnagyobb értékei nem a nagy teljesítményekben, hanem az emberi kapcsolatokban rejlenek. Összességében az idei év számomra, az együttműködés és a szeretet erejéről szólt, mind a szakmai, mind a személyes életemben.
Hamarosan karácsonyt ünnepeljük. Hogy állsz Te az ünnepkörhöz, milyen emlékeid vannak ezzel kapcsolatban? Vannak-e családi szokásaitok, amelyeket szeretsz megtartani, akár már a gyermekeddel együtt alakítottatok ki?
A karácsony számomra mindig különleges időszak volt, amelyhez számtalan szép emlék köt, amikor még a nagyszüleimnél töltöttem a téli szünidőt. Egy kis faluban nőttem fel, ahol az ünnepek varázslatosak voltak. A legszebb emlékek közé tartozik, amikor a családdal együtt mentünk a templomba a karácsonyi éjféli misére. A hideg téli estéken gyertyafényben, énekszóval, ünnepelni a falusi közösség részeként, nagymamám öccse volt falu kántora, olyan emlék, amit a mai napig szívesen idézek fel. Felnőttként, szép emlék minden karácsonyi műsor, melyet a gyerekekkel adtunk elő, a Csallóközcsütörtöki Alapiskolában. Anyaként különösen fontos volt számomra, hogy saját hagyományokat alakítsunk ki, amelyekben a szeretet, a közös élmények és az ünnep varázsa tovább él. Szeretjük együtt díszíteni a fát, közösen sütni mézeskalácsot, és esténként karácsonyi történeteket olvasni, zenélni, énekelni. A Szenteste legszebb pillanatai azok voltak, mikor a lányom és a keresztfiam kis műsorral kedveskedtek nekünk. A templomba járás a mai napig része a mindennapjainknak, a gyertyagyújtás és az adventi várakozás meghittsége ugyanúgy jelen van az életünkben most is. Úgy érzem, a karácsony igazi lényege a közös időtöltésben, az egymásra figyelésben és a szeretet megélésében rejlik, ez maga az ajándék. Ezt a szemléletet igyekszem a gyermekemnek és a diákjaimnak is továbbadni.
Tervezgetős fajta vagy-e, vannak-e fogadalmaid, elhatározásaid, amelyeket szeretnél jövőre véghezvinni? HA nem vagy az a januári kihívásos fajta, mi az, amit szeretnél a jövőben megtapasztalni, elérni, megvalósítani?
Nem vagyok az a januári fogadalmakat tevő típus, nálam a „nincs fogadalom” elve működik. Inkább arra koncentrálok, hogy az év folyamán folyamatosan tanuljak és fejlődjek, és azt a tudást tovább adjam, amit az élet különböző területein megszereztem. Hiszek abban, hogy a változás és fejlődés a tervezgetés, nem egy dátumhoz kötött dolog, fogadalom, hanem a folyamatos munkában, tenni akarásban rejlik. A jövőben leginkább a családomra szeretnék fókuszálni. Fontos számomra, hogy olyan légkörben éljek, amelyben a család minden tagja érzi, hogy számíthat a többiekre. Szeretnék több minőségi időt tölteni azokkal, akik igazán fontosak számomra, és tovább vinni azokat az értékeket, amelyek az életünket gazdagabbá teszik. A terveim között szerepel az is, hogy több lehetőséget találjak az önfejlesztésre, hogy továbbra is hitelesen adhassam át a tudásomat másoknak, a diákjaimnak. Mindemellett szeretném megtapasztalni, hogyan lehet nagyobb egyensúlyt teremteni a munka, a család és az önmagamra fordított idő között. Ebben sokszor az idei évben elcsúszott a mérleg nyelve, a család többször is a szememre vetette, hogy munkamániás vagyok, sajnos igazuk volt, van. Akkor mégis egy fogadalom, legyen kivétel a fogadalmak terén a 2025-ös év, törekedni fogok az egyensúlyra!!!
A cikk megjelenése a Kisebbségi Kulturális alap Támogatásával valósult meg a 24-244-00762 projekt keretében.
