Amikor nem akarja látni a gyermekét
Ha a szülők elválnak, a gyermek sérül. Ugyanezt gondolom abban az esetben is, ha szemtanúja egy olyan kapcsolatnak, ahol az anyuka és apuka boldogtalanok egymás mellett. Tehát elkerülhetetlenül sérül a gyermek, csak az nem mindegy, mennyire. Ilyen esetekben nagyon nehéz eldönteni, hogy a gyermekünk miatt maradjunk, vagy menjünk egy kapcsolatból. A döntésnél számtalan tényező figyelembe vételét ajánlom. (Ezek nagyon széles skálát mutató tények és érzelmek. Tudatosítani kell, hogy a gyermekünket nem lehet megvédeni ezektől a fájdalmaktól, mert az ő életének feldolgozandó eseményei alakítják a személyiségét, és nem tarthatjuk örökre burokban szemünk fényét.) Mindig lesz valami, amivel meg kell birkóznia, és mi szülők csak annyit tehetünk, hogy eszközöket mutatunk és adunk a kezébe, hogy ezt a leghelyesebben, legkevésbé kártékony módon tegye.
Az egyik leggyakoribb hiba, amelyet megfigyeléseim során észrevettem, hogy a válás után általában az apuka (mivel általában az anyánál marad a gyermek) eltűnik, vagy rendszertelenül tölt időt a csemetével. Az ügyfeleim sokszor oldják, miként lehetne a hirtelen újra szabaddá vált apukát, vagy anyukát rávenni, hogy kivegye a szülői feladatokból a részét. Ha szép szóval nem megy, erőszakkal nem lehet, ez biztos! Minél inkább érzi rajtunk a másik, hogy ehhez ragaszkodunk, mi ezt szeretnénk, annál inkább bántani akar annak megtagadásával. Győzködéssel pedig csak konfliktusoknak tesszük ki magunkat, hiszen az észérveket nem szereti a sértett fél hallani.
Úgy tűnik, ezekben a hirtelen kialakult csonka családokban a gyermekek kora nem is meghatározó. Egyértelmű, hogy ha kicsi, ha nagy a közös gyermek, a leváló fél érzelmi intelligenciája ( EQ) dönt az ő és gyermeke kapcsolatának alakulásáról, ha abban az anya nem akar beleszólni. Ezt bizonyítja, hogy van eset, amikor a gyermek hiába tudja már maga megkeresni a közben új életet kezdő szülőt, gyakran a személyes megkeresésre nem kap pozitív választ. Előfordul a nagyobb gyerekek esetében, hogy az apuka maga is elvárja, hogy azok nyissanak felé, és azzal magyarázza a távolmaradását, hogy azok őt nem keresték. Nagyon fájdalmas lehet, és több szinten is sebezhetővé teszi a gyermeket, ha még lelkiismeret-furdalást is okoz az egyik szülő, épp az, aki feladatait a válás után hanyagolja. Hiszen a gyermeke eleve bűnösnek érzi magát, érzékeli a dühöt, az egymás iránt érzett haragot, de ha még erre rásegítenek bizonyos mondatokkal, az a gyermeknek sok fájdalmat okoz. Ezért szoktam azt tanácsolni az egyedülálló anyukáknak és apukáknak, akik a válás, vagy szakítás után nem értik, miért nem viszi el az exük a gyereket, hogy legyenek türelmesek, és tisztelettel beszéljenek a másik félről a gyerekkel, és előtte is. Nagyon fontos lenne, hogy amikor az elvált felek haragszanak egymásra, arról úgy kommunikáljanak, hogy közben tiszteletben tartják a kicsi gyermekük érzéseit, márpedig ő mindenen túl szereti az apját, anyját, neki a válás után nem változtak a kötődései.
Ha megoldható, a válni készülő szülők üljenek le és vegyék át, hogy milyen szabályok lépnek érvénybe a válás után, ki mit szeretne érvényesíteni a nevelésben. Ha van erre mód, ezt akkor tegyék meg, amikor már mindketten belenyugodtak és megegyeztek a szétválásban. Lényeges továbbá az is, hogy az elvált szülők megértsék, hogy a távozó félnek sokszor fájdalmas visszatérni a közös lakáshoz, rálátni a család életére, amit már nélküle folytatnak. Ilyenkor kis időt és teret kell adni, addig pedig a gyermekkel kell felépíteni egy erős bizalmi kapcsolatot. A vele maradó szülőnek sokat kell vele beszélgetnie apáról és anyáról, a közös életről, és arról mi következhet most, hogyan változhatnak a mindennapok. Nem kell apa, vagy anya helyett kibúvót találni. Ha az elvált szülő a megbeszélt látogatásra nem jön el, ha lemondja azt, a gyermeknek ezt tudnia kell. Nem bosszúból, hanem mert amúgy is érzi, érti adolgokat. Szoktam mondani, hogy ő nem hülye, csak gyerek!
Végezetül egy-két példával próbálom segíteni a kommunikációt szülő és gyermek között:
– Miért váltatok el? Azért váltunk el, mert mindketten boldogtalanok voltunk egymás mellett. (Ha komolyabb indokai voltak a válásnak, pl. alkoholizmus, droghasználat, bűnözés, ezt is lehet indokolni úgy, hogy anya/apa nem tudta elfogadni azt, amit a másik csinál, mert azzal magának és a családjának is ártott.)
– Miért haragszol rá? Nem haragszom rá. Csalódtam benne, mert…vagy Megváltozott a kapcsolatunk és már nem tudunk együtt élni…
– Miért nem jött el? Azért nem jött el érted, mert nagyon fáj neki, ami történt. Amint jobban lesz, eljön. Mert ő is nagyon szeret.
– Ha neki rossz, akkor miért nem vigasztalod meg? Mert mindenkinek magának kell megtalálni azt, aminek örül. Én tudom, hogy te minek örülsz, de azt már nem, hogy apa/anya mitől érezné jobban magát.
– Már nem szereted? Mindig szeretni fogom, mert együtt vagyunk a szüleid, és ezért mindighálás leszek. De ez nem azt jelenti, hogy együtt is tudunk élni.
Mindig minden változik, ez biztos. Ha meg kellene vigasztalnom a szingli szülőket, azt mondanám, hogy bármi is történt, a gyerekeink nem az exünk elleni fegyver, hanem a kapcsolatból tovább fejlődő és létező szép és jó. Tessék őket így látni, és sokkal könnyebb lesz az élet!
A cikk szerzője Mészáros Krisztina, coach, újságíró, óraadó tanár, a MNLJ szeminárium szülőanyja és polgári társulás alapító tagja, a Mert nőnek lenni jó webmagazin társlétrehozója-és szerkesztője, valamint a MK csapat tagja.
