Hogyan válasszunk cipőt?

Itt van az ősz, itt van újra – idézhetjük a közismert vers kezdő sorait, hiszen reggelente hűvös-álmos, enyhén csípős levegő köszönti a munkába igyekvőket. Egyre rövidülnek a nappalok, a gyerekek pedig boldogan gyűjtögetik a színes falevelet, diót, gesztenyét. Az időjáráshoz alkalmazkodva előkerültek a szekrények mélyéről a ballon-, eső-, bőrkabátok, a fél- vagy egészcipők, csizmák és a bakancsok is. Nincs könnyű helyzetben, akinek a családjában egy vagy több növésben lévő gyerkőc van. A tavaszi cipő már kicsi, ráadásul csak a melegebb napokra volna jó, így kénytelenek vagyunk megcélozni a közeli boltokat, hogy új lábbelire tegyünk szert gyermekeinknek. Na, de milyet válasszunk? Ebben szeretnék picit segíteni, megosztva tapasztalataimat, véleményemet.

Aki hasonló cipőben jár – jelen esetben szó szerint –, pontosan tudja, hogy nem olcsó mulatság a cipővásárlás, ráadásul a csemeték pár hónap alatt kinövik, ugyanakkor a mozgásfejlődés szempontjából nem mindegy, mit hord a gyerek a lábán. Jó volna megfelelő ár-érték arányú darabot találni, ami elég jó, mégsem kerül egy vagyonba. Nálam az első szempont az alapanyag. Ha csak lehet, bőrből készült lábbelit választok, elvégre az természetes anyag, viseléssel picit megenged, idomul a viselője lábának formájához és szellőzik is. A műbőr kizárva – egyszer volt hozzá szerencsém téli kiscsizma formájában, és nagyon hamar lekopott a színe, a kicsi zoknija pedig állandóan izzadt volt, amikor levetettük. A vászoncipő sem rossz megoldás, csak nyirkos vagy hideg időben már nem megfelelő.

Következik a talp. Mindig kipróbálom, mennyire rugalmas a cipő talpa. Az a jó, ami hajlítható és nem túl vastag, ugyanis azon kívül, hogy kényelmes, és jó benne mozogni, futni, csak részlegesen blokkolja a talp általi észlelést. A felnőttek – és különösen a gyerekek számára – kívánatos, hogy minél több inger érje őket a lábukon keresztül, hogy érzékeljék a talaj minőségét, kavicsokat, fűszálakat, buckákat, különböző egyenetlenségeket. Ezek az érzetek rendkívül fontosak a lábboltozat, belőle kifolyólag az egészséges hátgerinc és a helyes testtartás kialakulásához, a központi idegrendszer és az egyensúlyérzékelés fejlődéséhez. Minél vastagabb és merevebb a cipő talpa, annál kevesebb inger jut el a viselőjéhez, így a lába szó szerint ellustul, és hosszú távon láncreakciószerűen romlik a testtartás, hát- és fejfájás jelentkezhet, gyengülhet a koordinációs és az egyensúlyozó képesség. Az utóbbi években pont emiatt nőtt meg a „barefoot” vagy puhatalpú cipők iránti kereslet, viszont az őszi és téli hónapokra ezek kevésbé vagy egyáltalán nem alkalmasak. Szerencsére vannak ezekből is bélelt, meleg darabok, amelyek száraz időben vagy babakocsiban hordhatók. Számomra kérdéses a szupinált talpbetét hasznossága, amivel egyre gyakrabban találkozok az üzletekben. Gyakorlatilag lúdtalp megelőzésére és kezelésére szolgál, viszont egészséges mozgásfejlődés esetén nincs rá szükség, sőt, akár káros is lehet azáltal, hogy egy helyen állandó nyomásnak van kitéve a gyermek alakulóban levő lábboltozata. Őszintén megvallva vettünk már ilyen cipőt – tekintve, hogy minden egyéb követelménynek megfelelt –, és engem megnyugtatott az a tény, hogy pár hét viselés után jelentősen lesimult benne a szóban forgó domborulat. Dilemma megoldva.

Ha idáig eljutottunk, jöhet a próba. Nem tudom, kinél mi a szokás, de az én gyerekeim 2-3 éves korukig menekültek és sírtak ilyenkor, úgyhogy muszáj volt előtte és közben alkudozni, figyelmet elterelni, és természetesen megígérni, hogy a régit is hordhatják tovább, és az újat csak tartaléknak vesszük, sőt, nem is biztos, hogy elvisszük magunkkal. Akármilyen körülményes része is ez a vásárlásnak, kihagyhatatlan. Lehet bármennyire jó minőségű egy cipő, ha nem passzol tökéletesen a lábra formailag és méret szerint, nem lesz kényelmes a gyermek számára. A megfelelő méret megtalálásában az eladók is tudnak segíteni – az a lényeg, hogy a láb orránál maradjon egy kis hely, kb. fél-egy centiméternyi. Utána fontos tenni benne pár kört, hogy lássuk, természetesen, könnyedén jár-e benne gyermekünk, vagy csak botorkál, tipeg. Amennyiben ő váltig állítja, hogy rossz, kényelmetlen a cipő, ez a teszt egyben kiszűri, hogy igazat mond-e, vagy csak nem szeretné lecserélni előző, hőn szeretett lábbelijét.

Ha ezzel is megvagyunk, jöhet még egy utolsó eldöntenivaló, miszerint a választott fazonú és méretű áruból a kéket vagy a zöldet (lányok esetében pirosat vagy rózsaszínt, esetleg lilát, netalán sárgát…) vigyük haza. Ez az a rész, amibe már a kiskorúknak is hagyhatunk beleszólást –hadd legyenek büszkék magukra, milyen ügyesen vettek maguknak cipőt! Nekünk már csak ki kell fizetni. 🙂

A cikk szerzője Gálffy Hodosy Marianna, rehabilitációra szakosodó orvos, és énekesnő.