Gyerekkel a nyár I. – Két hónap nyűg vagy nyugalom?

Találós kérdéssel kezdem: Hosszú és vidám, fárasztó, de izgalmas. Mi az? Gyerekkel a nyár.

Már majdnem egy hónapja élvezem az első „két gyermekes” nyaramat, és nem meglepő, hogy eddig nem írtam sem blogbejegyzést, sem kutatási anyagot, de még válaszokat sem a fontos mailekre. Azzal nyugtatom magam, hogy ha szétnézek a környezetemben, ez a jelenség, a „nyár-szindróma” mindenhol és mindenkinél tarol. Szerintem ez a fajta iromány-mentes passzivitás is jele lehet annak, hogy milyen élményekben gazdag, tartalmas egy „két-gyermekes nyár”, holott írott tartalom egyáltalán nincs benne.
Tervezetten vagy tervezetlenül, de mégis ilyennek kell lennie az igazi nyárnak: két hónap elektronikamentes, újgondolatokat ébresztő, új lendületet adó, élményekkel teli nyári szünet. A mai pszichológusok megegyeznek abban, hogy a gyermek pár év elteltével nem a tárgyi ajándékokra fog majd visszaemlékezni, hanem elsősorban az élményeket jegyzi meg, hogy kivel és mit játszott.
Az ilyen nyári szünetben a számítógépmentes elvonulás, a „kikapcsolom magam”, a „most aztán nem értek el két hónapig”, vagyis az effajta „világvége” tervezések teljesen feleslegesek, hiszen a két gyerek elintézi ezt helyettünk. Hiszen van villanyáram és nincs internetkiesés a Csallóközben, csak egyszerűen hosszúak a nappalok és rövidek az éjszakák. Az idő pedig – két gyerekkel – mintha gyorsabban telne.
Ember tervez, gyermek végez. Főleg a betervezett programmal, mert felborítja, újítja, alakítja. A programtervezés és készülődés néha tovább tart, mint maga a program. Aztán újra otthon van a család. Ebben semmi különös nincs, hiszen akár egy influenza szezonban is előfordul, hogy napokig nem mozdulunk ki, otthon is megfelelő minden. Azonban a nyár, a programok sokasága és talán valamilyen fenti erő egyáltalán nem enged a feladataim közelébe.

De bevallom, hogy ennek is megvan a maga varázsa.