,,A fókusz pedig mindig a hála gyakorlásán van.”

Vércse Szabina 39 éves, egy gyermekes édesanyja. Fia, Mark, majdnem tíz éves kiskamasz, nagy tanítómestere. 14,5 éve a British Airwaysnél dolgozik, mellette jógaoktató. 9 éve lépett rá a jóga varázslatos útjára, azóta rengeteget tanul. Leginkább magáról, a világról. Nagyon motiváló, kitartó, színes egyéniségnek tartja magát, aki szeret elmerülni mélyebb filozófiai tematikákban. Érdekli a pszichológia és az asztrológia. Kedvenc száma a hármas. Szeret főzni – főleg vegán ételeket, tanulni, és élvezi az értékes beszélgetéseket is. Szereti a jó humort, s másokkal kapcsolódni, ugyanakkor egyedül is lenni. Ahogy a gyermekét, az életét, a munkáját, de leginkább, hogy kiteljesedhet nap, mint nap a jóga segítségével.

Olyan szakmát, másodállást, szabadidős tevékenységet választottál, amiben a rugalmasság, kreativitás nagyon fontos. Ezen túl azt gondolom, nem elhanyagolható tény, hogy anya is vagy. Több fronton kell helytállnod. Mi jellemezte az idei szakmai évedet?

Idén nagyon sok mély önismereti munkára tettem szert, ami által sikerült a tanításaimban is mélyebben elmerülni, s ez az órákon is érződik. Ebben az évben egy újabb tanárképzőn vettem részt, hamarosan hivatalosan is kundalini tanár leszek. Több workshopot és tábort sikerült szervezni, külföldre is, itthon Csallóközben is, s Kelet – Szlovákiában is. Sőt, ezekre az eseményekre egyre többen csatlakoznak online is, s nem csak itthonról, hanem Magyarországról is. Ezekért nagyon nagyon hálás vagyok.

Februárban egy Rozsnyói workshoppal indítottuk az évet, majd tavasszal megtartottuk a nyolcadik négy napos elvonulásunkat Ekecsen, emellett 2 egynapos jóganapot is sikerült szervezni Bősön. Októberben ismét megszervezésre kerülhetett a Jól-lét tábor is Sri Lankán, immár harmadszor, ami által sokak gyógyulhattak újra. Nagyon színes, polaritásokkal teli élményekkel lettem gazdagabb, amik által én is teljesebb lettem.

Minden hosszabb időszakban fellelhetőek a mélységek és magasságok, a Te évedben mi segített a mélységek áthidalásában? Vannak-e olyan öngondoskodást biztosító tevékenységeid, amik segítenek a nehézségek elviselésében?

Az idei év valóban a mélységek és magasságok megéléséről, a végletek megtapasztalásáról szólt. Számomra a napi gyakorlás adja a megtartó erőt ebben. Még a legnehezebb kihívásokkal teli időszakokban is ott van, támaszkodhatok rájuk. Sokat segít a meditáció, önmagam feltárása, magamnak való megbocsájtás, és az igényeim őszinte kifejezése. Ehhez persze először fel kell azokat ismerni. Számomra a víz a legnagyobb tisztító erő, akár hidegvizes úszás, akár forró fürdő, vagy szauna formájában. Ha pedig már minden húr szakad, kimegyek futni, az mindig segít kiszellőztetni a fejem. Nagyon jót tesz egy-egy masszázs is a kedvenc helyemen, vagy egy jó beszélgetés barátokkal mindig sokat tud tölteni rajtam.  No, meg a CSEND és a jelenlét! Néha elég, ha csak valakivel együtt vagyok, jelen vagyunk, és nem szólunk semmit. Nagyon tud gyógyítani. A fókusz pedig mindig a hála gyakorlásán van – szintén segít, ha naponta felhívom a saját figyelmemet, hogy a panaszkodás már ne vegye el az erőmet. Nem utolsó sorban előny, ha tudatosítjuk, minden átmeneti. Idén egy olyan könnyed minőségbe érkeztem meg, ami segít magamat jobban értékelni, s ezáltal elkezdtem meghúzni a határaimat is, s merek nemet is mondani. Ez a fajta öngondoskodás az, ami sok esetben erőt ad, ugyanakkor teret biztosít. Egyre nagyobb érték az idő. Sokkal jobban értékelem a hétvégéket, s olyankor valóban pihenek, alszom, futok, vagy megajándékozom magam azok társaságával, akikkel valóban öröm kapcsolódni.    

Voltak-e idén olyan nagy felismeréseid, tapasztalásaid, amikre szívesen emlékszel vissza? ( Önismeretben, családirendszerben, szakmádat tekintve.)

Idén nagyon sok AHA és WOW élményem volt. Volt olyan időszak, amikor szinte naponta érkeztek a tanítások, s ezek által lekerülhetett egyfajta pszeudoén, egy-egy újabb egós réteg rólam. Ezek embert próbáló időszakok voltak, tele ráeszmélésekkel, gyászolással, mély önismereti munkával. Meghozták viszont a gyümölcsüket, mert megérkezhettem egy nagyon könnyed állapotba, ahol sokkal emberibb ember lehetek, ahol már nem kell a sok álarc, s bőség van.

Hamarosan karácsonyt ünnepeljük. Hogy állsz Te az ünnepkörhöz, milyen emlékeid vannak ezzel kapcsolatban? 

Vannak-e családi szokásaitok, amelyeket szeretsz megtartani, akár már a gyermekeddel együtt alakítottatok ki?

Nálunk úgy alakult, hogy kisfiammal már 24-én reggel megjön a Jézuska, s pizsamában a gyönyörű hajnali fényben énekelünk és ajándékozzuk meg egymást. Így van egy egész napunk, ahol nincs rohanás és tudjuk élvezni egymás társaságát, de leginkább az ajándékokkal való közös játszást. Estére a szüleimhez megyünk, ahol a régi hagyományos gyerekkori szokásokat betartva ünneplünk. Amióta édesanya vagyok, fontos számomra, hogy a varázslat ott legyen ezekben az órákban köztünk, s az együttlétben is. Most már nyugodtabbak ezek a napok, mint gyerekkoromban.

Tervezgetős fajta vagy-e, vannak-e fogadalmaid, elhatározásaid, amelyeket szeretnél jövőre véghezvinni? HA nem vagy az a januári kihívásos fajta, mi az, amit szeretnél a jövőben megtapasztalni, elérni, megvalósítani?

Nagyon sok tervem van a jövőre nézve, s a Jóisten segítségével szeretném, ha megvalósulnának, ugyanakkor nyitott vagyok mindenre. Indiába készülök, majd lesz egy tavaszi táborunk, s Krétára is szeretnék vinni egy lelkes csapatot. A fogadalmamat már idén megtettem, általában nem várok januárig. Most egy komolyabb elköteleződésbe vágtam a fejszém egy 90 napos kihívással, mostantól március közepéig tart.  Hamarosan januárban vizsgázni is fogok, így most ebben az időszakban ez sok fegyelmet kíván tőlem.

A cikk megjelenése a Kisebbségi Kulturális alap Támogatásával valósult meg a 24-244-00762 projekt keretében.