A legnehezebb „projekt” a gyermeknevelés!-vallja a projekt manager

Csodálatra méltó, kétgyermekes édesanya, közgazdász-kutató, a FutuReg polgári társulás elnöke. A Minority Kids ötletgazdájával, vezetőjével, Bott Domonkos Líviával beszélgettünk a WOWMOM rovatunk, már hagyományosnak számító, tíz témájában. Lívia az interjúban ezúttal többet árult el magáról, annak ellenére, hogy a személyes témájú kérdéseket nem kedveli, csak a kedvünkért összefoglalta, hogy is kezdődött a Minority Kids projekt, és mi a projekt célja.

1. Kezdjük a legelején. Hogy jött a Minority Kids ötlete, és mi projekt vezérgondolata?

A projektet a Szlovákia Gyermekeiért Alapítványban eltöltött pályázati menedzseri éveim alatt álmodtam meg. Hiszen egy online, szakmaiabb közösségnek a hiányát érzékeltem, mint amit a szociális média adhat a fórumokon. Nem titkolt célom volt az is, hogy a szlovákiai magyar anyák építsenek „valami maradandót”, hogy szakmai ötleteikkel hozzájárulnak kis régiónkban a gyermekek legjobb neveléséhez. Legyen elérhető terhességi, szoptatási tanácsadó, védőnő, gyerekorvos, – de hogy ne csak a szolgáltatásoknál álljon meg a lista –, legyen jelen köztünk közgazdász és jogász, vagy szociális munkás és gyermekpszichológus, diplomás szülésznő, aki szakmailag hozzájárul a célunkhoz. A web profilja most a tanácsadás mellett a szakmai cikkek megjelentetése, és nemcsak a szlovákiai magyar anyáknak. Így teret ad magyarul írni pedagógusoknak, pszichológusoknak, és más szociális érzékenységgel megáldott, írni szerető embernek, nemcsak anyukának. A blogot egy mondattal így jellemezhetnénk:

MINORITYKIDS.sk – tanácsadó blog a kisebbségben élő gyermekek legjobb érdekéért Szlovákiában

2.  Milyennek látod az anyák és gyermekeik helyzetét Szlovákiában, mint anya, mint közgazdász? Mi az érdekvédelem és az a bizonyos legjobb érdek?

A legnehezebb „projekt” a gyereknevelés, ezt vallom, mint szlovákiai magyar anya. Ha gazdaságilag szeretnék a kérdés kapcsán a témába belemerülni, egy új és egyre összetettebb szakterület, a child- centered economy – gyermekorientált gazdaság kerül előtérbe. Mint régiófejlesztőt és pályázati tanácsadót, nagyon érdekel a gyermekbarát projekt, térség és tervezés. Sokat foglalkoztatott a múltban a bérkülönbségek és esélyegyenlőség statisztikája. Több, külföldi országban él ismerős anyatársam, ami miatt van összehasonlítási alapom, ezért úgy gondolom, nemcsak a hosszúnak vélt három év anyasági szabadság különböztet meg minket az EU-s normától, de talán a gyermek centrikusabb hozzáállás is. Sok téren a mediterrán gyermekközpontú társadalmakhoz sorolnám magunkat. A projekt során ráeszméltem, hogy nagyon sok jó szakemberünk és nagyon jó kiindulási alapunk van. Van egy virágzónak mondható régiónk (világviszonylatban Szlovákia a HDI – Human Development Index szerint a 40. helyen áll), és mégis azt vesszük észre, hogy minden gyerek legnagyobb álma, hogy külföldön éljen. A legjobb érdek a jó és nyugodt otthonteremtés lehetőségénél és helyi feltételek megfelelő minőségénél kezdődik.

Az otthon ott van, ahol a gyermekeim is úgy érzi

3. Milyen tapasztalatod van magyar, vagy más kisebbségben élő szülőkkel, anyukákkal, illetve gyerekekkel a weboldalon keresztül? Hogy élnek, mi foglalkoztatja őket?

Az ember kisebbségi magyarként mindig „küzd” valamivel, de legfőképpen magával, amit a gyermek tudat alatt átvehet és átvihet a viselkedésébe. Az identitás kérdését idén kezdtem boncolgatni a regionális identitás fogalmával, mivel egy szuburbán településen élek, és több mint egy éve aktívan figyelem, hogy társadalmi szinten hova fejlődik a közösség, az összetartozás, az emberi értékrend. Valamint figyelem, hogy ez a gyors fejlődés, hogyan hat ki a regionális és környezeti gazdaságra. Kisebbségi szülőként van tapasztalatom elfogadással, de kemény kritikával is, hogy „ki az manapság, aki magyar iskolába adja a gyerekét“. Az anyukák, szerintem, keveset foglalkoznak azzal, hogy magyar a gyermekük Szlovákiában, csak az alapvető szükségleteit oldják, amit egyszerűsítve csak a gyermeklogisztika határol be, mivel az anyuka manapság olyan, mint egy logisztika vállalat, optimalizál, szervez, egyik helyről a másikra szállít. „Legyen trendi, legyen meg mindene.” A weboldalon nem ezeket a gondolatokat sugalljuk. Az anyukák egy része viszont igenis tudatos és felelősségteljes. Hiszem, hogy a hagyományainkat őrizni kell, a nyelvünket és a kultúránkat át kell adni gyermekünknek, mert ha ismerjük a sajátunkat, akkor tudjuk jobban megérteni a helyünket és feladatunkat a világban.

4.  Mi motiválja a Minority Kids szervezőjét? Mi hajt előre a szervezésnél? Sokszínű WOWMOM vagy. Mit érzel, hogy a különböző szegmensek közül (pályázati tanácsadás, kutatás, blogírás, szervezés, helyi aktivizmus) mi áll a legközelebb hozzád?

A legnehezebb projekt a gyermek- ismétlem újra. Bármilyen furcsa, én a projektünket nem a webtartalom és a blogírás szempontjából nézem, a projekt céljának kiválasztásakor elsősorban a helyi magyar szülők és gyerekek igényeit veszem figyelembe. A gyerekeim nevelésekor megszerzett tudást szeretném valahol összegezni, hogy ez segítsen egy nagyobb közösségen, és ezáltal minél több magyar gyerek minél sikeresebb legyen. Látom, hogy a Minority Kids csapat tagjai az utóbbi évek alatt megtalálták szakmájukban a magyar nyelven és magyar közegben is elérhető, megjeleníthető szakmai eredményt. Ez mindennél fontosabb. Az, hogy a projekt helyi jellege fontos és még gazdaságfejlesztő is, csak külön öröm. Az utóbbi évben a szakmám a háttérbe került, a hobbim, a szervezés és a blog meg inkább előtérbe. Új „hobbikat” is hozott a költözésünk, mint a környezetvédelem, lakberendezés és kertészkedés „alapfokon”.

5.  Hogy néz ki egy átlagos napod, mint csoda-anya (a rovat címe Wowmom:)? Hogy lehet a két gyerkőcöt és több aktivitást egybe kovácsolni?

Az átlagos nap kifejezés alatt nem kell semmi különlegeset keresni, tényleg átlagos. A nagyobbik gyerkőc, aki a Kicsi, 3 éves, a kisebb meg a Pici, ő pedig 14 hónapos. Ez a két kisgyerekes kombináció napi szinten mindig okoz meglepetéseket, ezért nem érdemes tervezni. Pedig nagyon szeretek és tudatosan szoktam tervezni, a „projektes létnek” köszönhetően. Az embernek (anyának) sokkal nagyobb sikerélménye van akkor, ha valamilyen rögtönzés éppen sikeres. Reggeli, játszótér, ebéd, délutáni alvás – itt az a rejtett énidő. Ez szám szerint 30 perc reggel és 40 perc délután. Egy napot a héten igyekszem dolgozni, és hétvégenként, míg tovább alszik a család: írni, alkotni, szervezni, és az éjjeli óráimat tudatosan tervezem írásra. Most több dolog is foglalkoztat: a lakberendezés, a helyi kommunitás, és jógázom hetente egyszer esténként. Az ebéd utáni „sziesztát” pedig kötelezővé tenném a nem mediterrán országokban is (több olasz nyár és egy szicíliai egyetem tapasztalata beszél belőlem), hiszen ez ad aztán erőt az éjjeli „munkálatokra”, kreatív írásra és alkotásra.

6. Úgy gondolod, hogy a nők, az anyák képesek megváltoztatni a világot maguk körül?

Hát perszehogy! Ki, ha nem ők? Aki életet ad, gyermeket hoz a világra, az változást is hozhat. Nemcsak a gyermekkel és nemcsak demográfiailag, hogy tudományosan fejezzem ki magam. Hiszek az anyák és a nők összefogásában. Hiszek abban, hogy nem konkurencia vagyunk, hanem egyenrangú felek. Brit kutatók kimutatták, ha a nők, az anyák vezetnék a világot, kevesebb háború, bűnözés, több szociális program, és nem utolsó sorban, effektívebb nevelési rendszerek lennének. Úgy érzem, hogy nekünk szlovákiai magyaroknak kell a kisebbségi létünket megfelelően közvetíteni gyerekeink felé. De azt is látom, hogy mi magunk ezt nem tudjuk megoldani, és egyáltalán nem mindegy, hogy a többség hogyan áll hozzá(nk). Szerencsére elmondhatom magamról, hogy flexibilis ember vagyok, köszönhető ez az utazásaimnak és a külföldi egyetemi éveknek, hiszen ott is láttam jó példákat.

A gyermekeink jóléte csak tőlünk függ, ha nem így van, meg kell keresni az okát.

7. Azok számára, akik nem olvastak még, mi az, ami mostanában a leginkább foglalkoztat? Figyelmükbe ajánlom írásaidat a futureg.sk oldalon és szakmai publikációidat.

A doktori munkám és az utóbbi öt évem kutatása foglalkozik a szlovák-magyar határmenti együttműködés pályázataival, rigorózus munkám pedig környezetvédelmi gazdaságtan és fenntartható fejlődési stratégiákkal foglalkozott. Nagyon reméltem, hogy a témához nem kell soha hozzányúlnom, de ami most a vízzel és a csallóközi környezettel történik, majdnem olyan komoly „történelmi momentum” lesz a jövőben, mint anno a bősi vízi erőmű volt szüleinknek. Fontos témám még regionális identitásunk helye és helyzete is, mivel lokálpatrióta vagyok.

Ha az ember tudja, hogy honnan jött, akkor tudja, hogy hova tart.

Ezt kutatom az Identitás szuburbán régiókban c. munkámban. Együttműködöm a Comenius Egyetem munkatársaival, a Management Kar Közgazdasági Szakával, és alma materemmel, mint külsős kutató, opponens, valamint nemzetközi kutatószervezetekkel is szeretném felvenni a kapcsolatot az utóbbi téma kapcsán. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja vagyok. A blogon megjelent „anyai tollforgatásaim” inkább csak „megpihenések“ a komolyabb témák mellett.

8. Az utóbbi időben aktívan harcoltál valami ellen. Ez hogy jött, és hová viszed ezt a szálat?

Valami mellett harcoltam. Hangsúlyozom nem ellen. Az „aszfaltozóm„ (ezt már a parkban a lányom is így hívja) már a „mivizünk” (www.zanasuvodu.sk) után jött. Falun élve hamar rá kellett jönnöm, hogy a kisgyermekek, a gyermekeim érzékenysége nagyobb, mivel egészségügyileg veszélyeztetettebbek, legyen az atrazin vagy akár az „aszfaltozónk”. Ezek a dolgok komoly problémát jelentenek, és sajnos személyesen is érintett mindkét téma, itt is a gyermekeim legfőbb érdekét tartottam szem előtt.

Minden gyermeknek joga van az egészséges és tiszta környezetre.

Célunk a figyelem felhívása volt, ezért is alakítottuk a Kvetoslavov pre rodiny kezdeményezést, akik ezt a szálat viszik tovább a lokális politika terén, és remélem, hogy a végén a jó győz, mint a mesékben, és az ép ész nyer. Tanácsadó- és kutató profilú szakembernek tartom magam, ezzel tovább nem tervezek foglalkozni, most  pedig büszkén hirdetem, hogy „anyaszabadságolok”. Nemrég Úszor környezetvédelmi-, fejlesztési- és kulturális szakbizottságának lettem a tagja. Most ez az új kihívás számomra..

9. Melyek az igazán szívmelengető témáid a blogod írásakor? Mit tervezel a jövőben a blogon?

A Minority Kids blogot idővel és egy nagyon őszinte hangvétellel, a szlovák és más nemzetiségű szülőknek is szeretnénk megnyitni, hogy eljuttassuk a gondolatot, milyen érzés magyarnak lenni, mik azok a témák, amik érzékenyek számunkra, mik azok a szavak, amiket nem lehet kimondani egy kisebbségi gyerek előtt. Két témát tervezek idén feldolgozni: az egyik A szlovákiai magyar gyermekek legjobb érdeke, melynek ebookos változata két nyelven olvasható a webünkön. A másik  már említett téma: az Identitás szuburbán régióban. Ezen a blogon pedig a  gyermekekkel foglalkozó szakemberek kapnak teret. A többnyelvűség és többkultúrájúság az életemben jelen van, mivel több nyelven beszélek és sokat utaztam, ez az ami foglalkoztat, de inkább csak megfigyelési szinten, mivel a családunk igazán homogén, ezért nevelés szintjén praktikusan nem tudok hozzáadni a témához. Szeretem a filozofikus gondolatokat realista módon rendszerezni. A legjobb könyv szerintem az, ami tartalmaz grafikont és persze számokat:) A blogot viszont szeretném könnyed és hasznos olvasnivalóval ellátni az online kollégák segítségével.

Ugyanúgy foglalkoztatnak a blogos témák közül  az alábbiak, melyekkel szakszerűen, laikusan és tapasztalatszerűen is szeretnék foglalkozni a Minority Kids portálunkon: a gyermekek internetes biztonsága, online generáció, online bántalmazás, gyermekbántalmazás, tudatos gyermeknevelés, gyermekbarát közösség és családbarát várostervezés.

10.  Mit szeretnél portálunk olvasóinak nyújtani az írásaidon és a gondolataidon keresztül? Mivel online tanácsadói oldal vagyunk, szívesen fogadunk tanácsot bármilyen témával kapcsolatban, amivel foglalkozol. Mit üzensz olvasóinknak?

Ne féljenek attól, hogy a három év anyaság teljesen „megváltoztatja őket”, mindig van tovább, ez inkább egy új korszak kezdete és rengeteg új energiát ad. Egyszer persze minden véget ér, de nem a végét kell várni, hanem a jelenben élni tudatosan. Bármennyire is futurisztikus a FutuReg, a jövő gyermekeiért a jelenben és teljes odaadással kell tenni itt és most.

„Nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka világot, az embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk” ( Tamási Áron)

A weboldal társadalmunk keresztmetszete, valahol nemcsak a gyerekekről szól, hanem a nevelésről, az esélyegyenlőségről és a kisebbségben élő kisgyermekekről. A Minority Kids majd négy év alatt kissé megnőtt vagy felnőtt, első gyermekemmel egy időben született, aki ovis, és már beilleszkedik a társasági létbe. Vele tanulok és gondolkodom én is. Velük válok ismét gyerekké, aki mélyebben, őszintébben gondolkodik és érez, mint néhány felnőtt. Ezért is célunk jót és jól nevelni, megtalálni egymást a közösségben gyerekeink által.

Egyenlő esélyekkel kell, hogy rendelkezzen minden magyar gyerek, hiszen ez a legjobb érdeke, így lehet belőle magabiztos gyerek. Erről szól a filozófiánk is. Minden új és régi olvasónak jó olvasást és sok szép gyermekekkel töltött pillanatot kívánunk.

WOWMOMINFOK – egyszavasak

1. Jobb vagy balkezes? Jobb, de tudok bal kézzel is írni.
2. Matematika vagy nyelvek? Is-is, de talán mégis a nyelvek, mivel sokat utaztam
3. Foci vagy hoki? jóga
4. Kutya vagy macska? delfin
5. Könyv vagy tévé? Könyv, vagyis ebook, mert szeretem az erdőt.
6. Tervek vagy véletlen? Tervezett projekt és élet két gyerekkel, lehetetlen egyeztetni, így improvizáció anya módra.
7. Férfiakkal vagy nőkkel dolgozik együtt gyakrabban? Is-is, most több a projektben a női kolléga, de projekt szakmámban általában több a férfi.
8. Sütés / főzés / más? Sütés alkalmanként, főzni nagyon szeretek, kedvenceim az olasz, francia és mediterrán ízek, hazai örök kedvenc a babgulyás és a csirkepaprikás.
9. Romantika vagy kaland? kalandos romantika.
10. Utazás vagy passzív kikapcsolódás? Természetben laza, de aktív program, jóga a szabadban.