A modern anyaság és ami mögötte van
A gyermekneveléssel kapcsolatos elképzeléseink az idő múlásával változhatnak. Generációról generációra, részben az orvostudomány és a pszichológia felfedezéseire reagálva, ill. a társadalomban végbemenő ideológiai változásokra – ahogyan a gyermekekre és a nőkre tekintünk, ill. az ő helyükre a társadalomban – reagálva. Ezen változásokért elsősorban a gyerekgondozással kapcsolatos szakemberek – orvosok, gyermekpszichiáterek, szülésznők- felelnek, akiket a fiatal szülők valódi guruként tartanak fenn és meggyőződésük, hogy a szakemberek tanácsait kell követniük ahhoz, hogy gyermekük egészséges, sikeres és boldog legyen. Azt, hogy ezek az elfogadott elméletek harminc-negyvenévente változnak, már könnyen elfelejtjük.
Képzeljük el a következő helyzetet: van egy 21. századi modern anya aki a gyermekét neveli és pontosan az ellenkezőjét teszi, amit a saját anyja tett a 20. században.
Az előző században a nők igyekeztek egyensúlyban tartani az anyai hivatásukat a személyes és szakmai önmagukkal. A cumisüveg az emancipáció eszköze volt, csakúgy mint a kis feldolgozott bébiételek és eldobható pelenkák megjelenése, melyek segítségével kevesebb időigényes munkát kellett az anyáknak végezniük. Ezek a fogyasztási cikkek a korszak édesanyjának egy kicsit több szabad időt kínáltak fel. Ráadásul további előnye volt, hogy az apa a születés pillanatától kezdve részt vehetett a gyermekgondozásban.
Manapság, az előző modellhez képest egy új nevelési irány kezd populárissá válni a szülők körében, mely a „vissza a természethez” címet hordozza. Ez az új természetes anya-ideál felszólít minket, hogy minden egyes pillanatunkat gyermekünknek szenteljük, feldolgozott bébiétel ne adjunk neki, lehetőleg bio és minden nap frissen készített étel kerüljön az asztalra, mosipelust használjunk, mellőzzük az egyhasználatos törlőkendők, pelenkák és más hasonló cikkek használatát, és természetesen gyermekünk megfelelő fejlesztésére is figyeljünk oda. Az anyaság ezen ideálja megköveteli, hogy fájdalmasan szüljünk, mert bármilyen fájdalomcsillapító vagy művi beavatkozás kérdőre vonja elhivatottságunkat és mércéje annak mennyire is vagyunk jó anyák.
Nem feltétlenül kell, hogy az anya elhivatott követője legyen az említett irányzatnak, de a környezete akaratlanul is különböző elvárások elé állítja, gyakran pont az említett kérdéseket firtatva és kommentálva.
Ez a modern anya ideálja, mely kizárólag a gyermek jólétére összpontosít, nagy változást jelent a nők társadalmi helyzetében. Egyesek számára természetesen ez az új életmód csakis örömet okoz, és lehetőséget ad arra, hogy belemerüljenek az anyai teendőkbe, mások számára azonban szorongás és elszigeteltség forrásának számíthat egy ilyen jelentős változás az életben. Több évig otthon maradni és feladni a munkát, vagy visszatérni rövid anyai szabadság után a munkahelyre… az új anya kénytelen választani a teljes felnőttkori identitás feladása vagy az anyai szerep mellet még a szakmai szerepnek való megfelelés között, amely kimerítő kötelességekkel és vele együtt gyakran bűntudattal is társul.
Nem vagyunk egyformák. Ami egyeseknek örömet okoz, az másnak lehet csak egy kötelesség. Azáltal, hogy nem vesszük figyelembe a nők sokszínűségét és az anyaságot helyezzük minden esetben az első helyre, megkövetelve a tökéletes anyaszerepet – kinek kizárólagos felelőssége a gyermekeink nevelése – csapdába esünk. Elhanyagoljuk a nők egyéb kihívásait: nemek közötti bérkülönbségek, egyenjogúság kérdése úgy a szakmai vonalon mint a háztartásban, családon belüli erőszak, stb. Figyelmen kívül hagyjuk a nők pénzügyi függetlenség iránti igényét az anyasági szabadság alatt, vagy akár abban az esetben amikor a házasság válással végződik.
Függetlenül attól, hogy az anyák epidurálisan vagy hidroterápiás kádban szülnek-e, szoptatnak vagy kevernek-e tápszert, otthon maradnak a gyerekükkel vagy bölcsődébe iratják, gyermekeik rendben lesznek. Az ebből adódó „nevelési” különbségek marginális hatással bírnak a gyermekek életére, boldogulására. Jellemzően más tényezők befolyásolják a gyermek jólétét, beleértve a család működőképességét, érzelmi hátterét, stb. Miközben ezeket a kérdéseket firtatjuk, és fókuszálunk elsősorban a gyermekeink boldogságára – ami abszolút természetes – ne feledkezzünk meg arról sem: hogy anyaként hozott döntéseink nem kis mértékben befolyásolják női mivoltunkat, pozíciónkat a társadalomban.
