Az óvoda színvonala az óvó nénitől függ!
A tanulmányaim utolsó évében a helyi óvodában dolgoztam egy évig. Miután lediplomáztam és általános iskolai tanító néni lettem leszögeztem, az óvodai munka jóval megterhelőbb, kimerítőbb, mint az iskolai munka, és ha lesz választásom, nem kezdek újra csoportos ovis korú gyerekekkel. Mindezt csak azért osztom meg olvasóinkkal, hogy tudják önmagamból kiindulva írom ezt a kritikát és véleményt!
Hogy miért nehéz óvó néninek lenni? Okok közt szerepel, hogy a 3-tól 6 éveseket állandóan le kell kötni színes foglalkozásokkal, a munkaidő teljes idejében felügyeletre szorulnak( sokszor még kávét készíteni sem tud kimenni), sőt a fizikai szükségletek elvégzésénél asszisztáló kicsik sem kivételes jelenségek. A kell szót nem véletlenül használom, ugyanis abban a pillanatban, ahogy a gyerekek csoportosan szabad teret és kezet kapnak a közös játék helyét átveszi a civakodás, csapkodás, játékok kisajátítása és az azért folyó küzdelem, a kiabálás és a hangzavar.( A hangos kicsik állandó csipogása sem könnyíti meg a munkát). Nem, nem túlzás ezt állítani! Gondoljunk csak egy nagy család hétköznapjaira, az óvodai környezetben a kisgyermekek különbözőségei pedig még markánsabbak!
Az óvodák legfontosabb feladata a gyermekek egész napos megfelelő ellátása, a korosztály szerinti fejlesztés, nevelés, amely terhe és súlya az óvó néni vállát nyomja, azzal a felelősséggel, hogy elsősorban fizikai biztonságukra kell törekednie. Nem véletlen, hogy ők hat órát töltenek a gyerekekkel, a fennmaradó időben pedig az adminisztráció, a papírmunka tölti ki a munkaidejüket. A legtöbb oviban ennek a hat órának az eltöltése után már a tanító néni haza mehet, így a dokumentáció kitöltése is akkor történik, amikor ott vannak a gyerekek. Ezért látjuk, hogy az íróasztal fölött ülnek az óvó nénik, és onnan utasítgatják a gyerekeket.
Az óvodai oktatási program elég kötött: testmozgás, játék, oktatói munka, kézműveskedés, fejlesztések, étkezések váltják egymást, mindezt feltétlenül szakképzett óvó néni kíséretében. Legalább is ennek így kellene lennie: ha az óvodákban olyan személyek dolgoznának, akik a munkájukat szeretik és örömmel végzik. Tapasztalatom szerint rengeteg az olyan kiégett, életunt és megkeseredett ember, akik csak azért maradnak a munkahelyi pozíciójukban, mert nem tudják mihez kezdhetnének önmagukkal, mit tudnának a megszokott munka helyett végezni. Közben pedig az a szomorú, hogy így a munkahelyükön sem hozzák ki magukból a maximumot, sőt, tudat alatt bojkottálják, hogy így jussanak ki az unt malomkerékből.
Sok esetben tapasztalható, hogy nem az intézmény felszereltségének, modern játékoknak köszönhető annak színvonala, hanem az ott dolgozók személyiségének. Itt jutunk az óvodák színvonalának kérdéséhez: vajon hány óvó néni unja a munkát? S ha öröm nélkül végzi a munkáját milyen lesz a gyermekek egy napja vele? A kötelező foglalkozásokon kívül mit csinál még? Az oktatói program tananyagát hogyan adja át kis tanítványainak? Kreatívan, átgondoltam, színes eszközöket használva? Mennyire hamar fárad el mentálisan a hangoskodó gyerekektől?
Leszögezném, ismerek és csodálok fantasztikus fiatal és idősebb óvó néniket, akik emberi határaikon túllépve is végzik a munkájukat. Csodájukra járok. Ők azok, akik már másként látják a gyermeket, akiknél a leglényesebb a szeretet, amit kis tanítványaik iránt éreznek.
A mostani trendeknek megfelelően az interaktív tábla bevonása az oktatási programba rengeteg téma feldolgozását megkönnyíti, ám van olyan ovi, ahol a gépet nem megfelelően használják. Léteznek már szabadon hozzáférhető kidolgozott tematikus egységek, feladatsorok, amelyek ovikra vannak szabva és melyekkel a kis ovis élvezheti az interaktív tábla előnyeit. Állathangokat tudnak párosítani állatokhoz, geometriai formákat keresni, de nyelvi képességfejlesztésre is kiválóan alkalmas ez az okos találmány. Ám ezek megkeresése, felkutatása, esetleg egy ilyen szerkesztése időigényes folyamat, de a munkából menekülő pedagógusok ezekre ritkán kerítenek időt! Így marad a youtube bekapcsolása az interaktív táblán. Mert hát ez egyszerű, ám céltalan megoldás. Bár én személy szerint hallottam szülőtől, hogy addig is hallja a gyerek ezeket a dalokat, ezzel nem érthetek teljesen egyet. Az interaktív tábla óriási felület, mellette a gyerek képtelen bármi mást befogadni, lefárasztja az agyát és mégsem képes megtanulni a hallottakat, mert ismétlés nélkül átsuhannak az információk. Ráadásul megzavarja a közös játékot is, hiszen megosztja az osztályt.
Természetesen az óvodáktól és óvó néniktől nem azt várom el szülőként, hogy atomfizikai képletekkel és kínai nyelv oktatásával kössék le a leendő tudósok figyelmét. De teljesíthetőnek tartom, hogy mindenki, aki gyerekekkel dolgozik tudatos és szakmailag érett felnőtt legyen, aki nem csak túlélni akar egy napot a kicsik között, hanem azokkal alkotva, játékkal színezve biztonságos érzelmi helyet is biztosítson. Ebben a minőség a fontos, és az, hogy egy szülő legyen igényes az alapokban.
Aki erre nem képes, adjon teret és munkát lelkes pedagógusoknak és ismerje be emberi határait! Sokkal fontosabb, hogy egy- egy intézmény fenntarthatósága mellett létjogosultságát megítéljük a minőség tekintetében is.
A cikk írója Mészáros Krisztina – coach, blogger, tanácsadó, rádió műsor szerkesztő, a Mert nőnek lenni jó konferencia főszervezője. tanári diplomáját Nyitrán szerezte, hat éve a pozsonyi Pátria rádió műsorvezetője. A riporteri munka mellett sajátította el a coaching alapjait, amelynek hála már másfél éve aktív életvezetési tanácsadó. Tapasztalatát a Szent Erzsébet Főiskola óraadó tanáraként is kamatoztatja, hiszen konfliktuskezelési módszereket és önismeretet is tanít. Vallja, hogy a gyermeknevelés is állandó tanulási folyamat. Coachként látja, hogy az emberek konfliktus kezelési stratégiái sorra csődöt mondanak, ezért fontosnak tartja az önismeret szintjén ezek fejlesztését is. Lételeme az állandó képzés, folyamatos tanulás, fejlődés. Blogján igyekszik a lehető legőszintébben írni a nőket és anyákat érintő könnyű és
