Bullying az óvodában

Karmolás, harapás, verekedés, megfélemlítés – ezek a leggyakoribb formái az óvodai megfélemlítésnek. A testi agresszió mellett ugyanakkor jelentős a verbális agresszió is (csúfolódás). A jelenlegi kutatások azt igazolják vissza, hogy szükséges a kisebb, óvodás korosztály sajátosságainak vizsgálata, hiszen egyrészt eltérő lehet a bántalmazás megjelenése, másrészt a óvodáskori bántalmazás az előszobája lehet az iskolai bullyingnak. Mit tehetünk szülőként?

A bullying jelentése megfélemlítés, bántalmazás, kirekesztettség, csúfolódás, vagyis minden olyan bántó szándékú tett, amit a gyerekek egymás ellen követnek el. A bullying nem egyszeri bántást, hanem a szándékosan ismétlődő megfélemlítést jelenti. 

Óvodás korban azonban néhány alkalom is komoly következményekkel járhat. Ha ez megtörténik, a gyermek felhőtlen gyermekéveibe villámgyorsan beférkőzik a félelem. Ennek számos jele van, mint az étvágytalanság, szótlanság, zárkózottság, továbbá pszichés- (bepisil, dadog, szorong), illetve pszichoszomatikus tünetek (fejfájás, hasfájás) is megjelenhetnek. Az óvodáskori bullyingnál szintén egy intő jel lehet, ha a gyerek nagyon nehezen indul útnak az óvodába, akár dühkitörések kíséretében zajlik a reggeli elindulás, valamint nem szívesen beszél az óvodában történtekről, barátokról, illetve a testén ismeretlen eredetű foltok jelennek meg.

Az óvodáskori bántalmazás további sajátossága, hogy a gyermek ebben a korban sokszor még nem is tudja a problémát verbálisan kifejezni, az érzelmeit pontosan megfogalmazni. A helyzetet tovább nehezítheti a beilleszkedés, a szabálykövetés és az alkalmazkodás.

Mit tehetünk, ha a gyerekünk az áldozat? Szülőként elsősorban a gyerekkel kezdeményezzünk beszélgetést. Ne vallassuk, faggassuk őt, hanem igyekezzünk olyan körülményeket teremteni, hogy a nehézségek ellenére is el tudja mondani nekünk a történteket. Otthon, nyugodt légkörben, játék közben próbáljunk párbeszédet kezdeményezni. Lényeges, hogy semmiképp ne bagatellizáljuk el a gyerek problémáit, gondjait, hiszen ettől csak még jobban elzárkózhat. Ezt követően mindenképp beszéljünk az óvodapedagógussal, esetleg a többi szülővel, hogy nekik milyen tapasztalataik vannak.

Ha bántalmazás történik, nemcsak az elszenvedő felet érinti mindez, hanem a csendes szemlélőket is. Náluk ugyanúgy megjelenhet a félelem, hiszen nem tudhatják, mikor kerül rájuk sor.

Ha a gyerekünk a bántalmazó fél Leggyakrabban a szülő álmában sem gondolna erre, ezért fontos, hogy figyeljünk a jelekre, hallgassunk az óvodapedagógusokra, és velük együttműködve tudjunk szembenézni a problémával. Sajnos sok szülő meg sem szeretné hallani és elutasítja, ha a negatív visszajelzést kap a gyermekéről, legyen szó bármelyik intézményről.

Tehát elsőként ismerjük fel a problémát, majd ezt követően érdemes szakemberhez fordulni. Továbbá, két dolgot mindenképp tartsunk szem előtt: ha a gyerek otthon azzal mentegetőzik, hogy az egész csak játék volt, ne mentsük őt fel a tette alól. A másik, hogy ne büntessük a tettéért, mert azzal csak olajat öntünk a tűzre és tovább tetőzhetjük a bántalmazást. A legcélravezetőbb az, ha a témában jártas, kompetens szakember segítségét kérjük.

Mit tehetünk még? A gyereknek otthon szerető, érzelmi biztonságot nyújtó, támogató, segítő, elfogadó közegre van szüksége. Tanítsuk meg neki felismerni és kifejezni a saját érzéseit. A közös játékon és a meséken keresztül a legegyszerűbb mindez.

A cikk megjelenése a Kisebbségi Kulturális alap Támogatásával valósult meg a 23-244-00170 projekt keretében.

A kiemelt kép forrása: Freepik