Egy elhivatott gyermekfogorvos #3

Vannak-e családon belül öröklődő problémák?

Röviden? Vannak! Ezek általában a fogak alaki vagy szerkezeti eltéréseiben mutatkoznak. Vannak, amelyeket a tejfogakat érintik, és vannak, amelyek inkább a maradó fogakat. Ha már ismert bizonyítottan öröklődő fogazati kórkép, akkor általában a szülők erre számítani szoktak, és rá is kérdeznek, hogy látom-e a jelét már? Várható-e? Mekkora a valószínűsége, hogy a gyermeknél is kialakul? Sok esetben azonban azt tapasztalom (a régi rendszernek köszönhetően, ahol még kevésbé volt elterjedt a fogmosás), gyakran a nem genetikai eredetű, hanem pusztán a rossz szájhigiéné miatt sok szuvas foggal rendelkező szülők szokták mondani, hogy ,,te fiam bizony apád fogait örökölted”. Holott lehetséges, hogy az apának teljesen épek lettek volna a fogai, ha rendszeresen és megfelelően mossa, és a gyereknek is teljesen jók lennénk, ha nem lenne a fogakon pénteken a keddi uzsonna az oviból. Mikor már sok szuvas foggal érkeznek a gyereknek, utólag nehéz megmondani, hogy ez most genetikai eredetű probléma, vagy hanyagság, vagy mindkettő eredménye. A tényleges genetikai rendellenesség, bár ezek a problémák különböző mértékben vannak jelen, megeshet, hogy csak a tejfogakat érinti, vagy, hogy csak bizonyos maradó fogakat, sőt az is lehet, hogy az egész fogazatra kiterjednek, de mindig az éppen adott kórképre jellemző tüneteket mutatják. Egy fogat olyan mértékben is érinthet öröklődő rendellenesség, hogy minden előjel nélkül, teljesen ép tejfogazat cserélődése során, valamelyik tejfog vagy tejfogak homológ párjának nem fejlődik ki a maradófog csírája sem, úgynevezett aplásiás lesz a fog. Van olyan eset is, hog kifejlődik a fog, de bizonyos alkotóelemeinek, pl. a zománcnak, nem megfelelő a fejlődése, és puha zománcú, könnyen málló maradó fog jelenik meg a gyerek szájában. Ez a kórkép jellemzően a 6 éves kor körül előtörő nagy metszőket és a felső első nagy őrlőket érinti.

A gyerekek mindig őszinték és szívből hálásak. Van valamilyen vicces és kellemes történet, amire szívesen visszaemlékszel?

Rengeteg. Illik, nem illik, de vannak kedvenc gyerekeim, akiket mindig nagyon várok. Egyik legemlékezetesebb kezelésem egy 2 éves kislány volt, akinek fiatal kora ellenére sajnos 4 szuvas foga is volt, így nem volt mit tenni, ki kellett űzni a manókat a szájából.Ő az 5 éves bátyjával érkezett a rendelőbe, és éppen azt az időszakát élte,hogy „amit tud a bátyja, azt ő is”.Ahogy látta a bátyjától, beült szépen egyedül a székbe, látszott rajta,hogy meg van ijedve,de nagy önkontrollal és bátorsággal vágott neki a fogászati
kalandnak.Bátorsága végig megmaradt, egy szó nélkül megoldottuk az első tömését.Őszintén szólva én nagyon izgultam, mert ilyen pici gyerekek szülő ölében szoktak ülni, és számítani szoktam rá, hogy a zajra esetleg elrántják a fejüket, ezért fokozottan ügyelek, hogy biztosan csak a fogukhoz érjek.Emily, a kis hercegnő nem kapta el a fejét, nagyon fegyelmezett volt végig. Egyesével haladtunk.A második alkalommal nem jött a testvére, vártam mi lesz, így, hogy nincs példa, de már rutinosan megoldottuk a második tömést is.A harmadiknál volt egy pici pityergés, fáradtan jöttek, és ezért a negyedik kezelésnél már nem is tudtam, mire számítsak. Aznap nagyon nehéz napom is volt, sok volt a síros gyerek, és már picit fáradt is voltam.Mikor kimerülten kimentem a váróba, Emilynek megcsillant a szeme, csak nyújtottam a kezem, és ő már rá is kapott az ujjamra, és teljesen bizalommal a pici kezével szorította az ujjamat. Így sétáltunk be a rendelőbe.Mondanom sem kell, mukkanás nélkül ment a negyedik tömés is. Egy nagyon-nagyon kiérdemelt bátorság oklevéllel, csilli-villi fogakkal és hatalmas mosollyal hagyta el a rendelőt. Imádtam. Amúgy a 2-3 évesek a kedvenceim, ők még nem beszélgetnek velünk,és ha ügyesek, akkor egy-egy sikeres kezelés bearanyozza az egész hetem, mintha megváltottam volna a világot. Mondjuk hasonló az érzés akkor is, ha egy 8 éves hisztizik, és tudom, hogy ez hiszti, de felülkerekedünk rajta, és együttműködő lesz.
Éppen ma volt nálam egy kislány, akinek 50 percet könyörögtem a 2 perces munkáért, alkudozott, próbálkozott, és a végén feladtam. „Csukott szájúaknak nem tudok segíteni, jöjjön vissza, ha engedi, hogy segítsek” – mondtam, majd levettem a kesztyűm, hogy behívom a következő kislányt, mert ő majd biztos engedi. A kislány kipattant a székből, ökölbeszorított kezeivel kalimpálva kiabált, hogy ,,De tömd be! Légyszi tömd be a fogam!” Ekkor 20 perces csúszásban voltam (a kezelések általában 30 percesek). „Engedem, csak légyszi tömd be! Akarom a tömést!” Elmentem kesztyűért, jött a következő hiszti, hogy ő tényleg engedi, csak menjek vissza, és csináljam meg. Az asszisztensnőm lenyugtatta, hogy jövök, csak felveszem a kesztyűt, és már csinálom is. Abban a pillanatban, mint akit kicseréltek. Nyitotta a száját, tartotta, öblített, gond nélkül kitisztítottam a fogát, betömtük és kész. Választhatott ajándékot, és bár Oscar gyanús alakítást nyújtott, bátorság oklevél ezért nem járt. Megegyeztük, hogy legközelebb küzdünk az oklevélért, nem lesz hiszti, hanem ügyesen, bátran, gyorsan megcsináljuk. Kíváncsian várom a folytatást. Igazából ezekért a pillanatokért éri meg és szerencsére kismillió van belőlük.

Mi a jövőbeli terved?

Én Budapesten tanultam a Semmelweis Egyetemen és jelenleg itt vagyok
fogszabályozó rezidens a Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézetben. Ez egy szuper dolog.Dr. Horváth Jánostól lesem el a fogszabályozás csínját-bínját. Jelenleg heti öt napot fogszabályozással foglalkozom,néha sürgősségi ügyeletet viszek, és átlagosan heti két délutánt vagyok a gyerekekkel a DentálKópéban. Ez így jelenleg, míg a képzés tart, így is marad. A rövid távú tervem a lehető legtöbbet fejlődni. Ezért sokat is teszek,konferenciákra és képzésekre járok. Hogy mi lesz a szakvizsga után, és hogy mik a hosszú távú terveim, az még egy homályos folt, de az irány az adott, igazából 14 éves koromtól. A hosszú távú tervem főként fogszabályozással foglalkozni, hiszen az az én utam. Nagyon szeretem a gyerekeket, élmény a gyerekkel dolgozni, és rendkívül fontosnak tartom a gyerekfogászatot. Külön szívügyem az otthoni gyermekek fogászati kezelése, úgyhogy a szép mosolyért otthon is nagyon szeretnék tenni. Szerencsére manapság Budapest-Dunaradvány nem nagy távolság, úgyhogy akár itt is és ott is dolgozhatnék, a kettő nem zárja ki egymást.

Kedves Enikő, köszönöm a beszélgetést és engedd meg, hogy sok sikert kívánjak pályádon és még sok együttműködő gyerkőccel legyen dolgod. 🙂