WOWMOM ír: Gyermekbuli tanulságai felnőtteknek

A szó szoros értelmében elviharzott mellettünk a szeptember, pedig nem is olyan régen még azon tépelődtem, hogy újra bele kell darálódnunk, őrlődnünk vagyis szoknunk a pozsonyi hétköznapokba. Vége a nyárnak, mikor az élet olyan kellemes és kényelmes tud lenni, kezdődik a megszokott taposómalom, vagyis inkább a kötelességek. Igaz, nagyobbik gyermekem még csak óvodás, ne síránkozzak biztatnak a már iskolás gyermekek szülei, lesz ez még így se!

A fiamnak is, és nekem is szeptember végén van a születésnapunk, két nap külömbséggel. Ő az én egyik nagy ajándékom, szoktam mondani. A hónap vége mindig mozgalmasan telik. Nem miattam, de a gyereket azért meg kell ünnepelni. És most már nem csak családi körben, de úgy dukál a legújabb trendek szerint, hogy az ember becses csemetéjének bulit szervezzen, ahova a gyermek meghívhatja haverjait. Utálom a „trend” vagy „trendi” kifejezést, de az amúgy is olyan trendi szülinapi buli-szervezés őrülethez maximálisan passzol…úgy érzem. Nos, mivel a barátok is meghívnak a bulijukba, neked is illik visszahívni őket, ezen kívül már a fiúgyerek is tudja mit akar (és azt nagyon tudja és akarja), be kellett látnunk, nem ússzuk meg. A férjemet lelkileg kellett felkészítenem a többlet kiadásra, engem viszont senki sem készített föl a buli szervezésre…utólag azt mondom, kár.

Minden simán indult. Az interneten megtaláltam azt a játszóházat, ahol már jártunk egy ilyen gyerekzsúron és szimpatikus volt a hely. Nem túl nagy, nem túl kicsi. A gyerekek levezethetik fölös energiáikat a mindenféle mászó, lógó, hintázó, csúszó alkalmatosságokon a szülők pedig egy kavé vagy üdítő mellől nyugodtan szemmel tarthatják őket. Jelen esetben 5-6-7 évesekről van szó, csak még mielőtt bárki megkövezne, hogy nem loholok a nyomukban. A sikeres netes vadászaton fölbuzdulva máris tárcsáztam a játszóház telefonszámát. Semmi. Írtam emailt a megadott címre. Semmi. Azért itt már illet volna gyanút fognom, de én nem adom föl egykönnyen. Megtaláltam őket a facebookon, mert ugye egy rendes internet felhasználó ott is szétnéz. Írtam nekik és láss csodát, egy-két óra elteltével jött a válasz. Telefonszám, megbeszélés. Kiderült éppen zárva vannak, valami csőtörés vagy hasonló okozta a gubancot, de szeptember végére már minden rendben lesz, tehát konkretizálhatunk. Megegyeztünk az időpontban a létszámban, a díszítésben és annak tematikájában (mert ilyen széles a skála és még ennél is szélesebb…) az enni és innivalókban. Miután ez megvolt, megjegyzem könnyen ment, aki szervezett már bármit is, dolgozott emberekkel az tudja, hogy a hibafaktor elég jelentős…szóval, nem dőltem hátra elégedetten, inkább körbetelefonáltam a meghívandó ifjú vendégek szüleit. Ez is elég simán ment. A tortát is „csont nélkül” elintéztem. Itt jött az elégedett hátradőlés. Két héttel a buli előtt minden előkészítve, megszervezve. Naná, hogy büszke voltam magamra!

A kedves olvasó, már biztosan sejti, hogy nem ennyi a történet, mert még hiányzik a kicsúcsosodás és a katarzis. Vágjunk bele!

Az ünnepség előtt egy nappal, mivel az ünnepelt és a meghívottak is csodával határos módon egészségesek voltak, gondoltam biztos ami biztos felhívom a játszóházat, hogy minden rendben van-e és a megbeszéltek szerint halad. Nem is tudom, hogy a szívleálláshoz vagy a hidegzuhanyhoz hasonlítható inkább, mikor az utolsó pillanatban azt hallottam a telefonban, hogy NEM, semmi sincs rendben. Ők még zárva vannak, és ez a kedves hölgy, aki először profinak tűnt, most abszolút amatőr módon és egyáltalán nem kedvesen közölte, hogy elvesztette a telefonszámomat, ezért nem hívott, de írt nekem üzenetet a facebookon. A facebookon nem kaptam egy sort sem, pedig gyakran használom, és egy ilyen levélre valószínűleg válaszoltam volna…vagy felhívtam volna telefonon, hogy tisztázzuk a kialakult helyzetet. Ugye, nem csak nekem furcsa, hogy egy szolgáltatásokat nyújtó vállalkozótól kissé silány és sovány megoldás a facebookon keresztüli üzengetés?!? Profizmus nuku, a cég szellemiségét pedig még a szellemirtók is hiába keresnék. Az első pánik és újraélesztés után sikerült rendeznem soraimat, csatasorba állítani magamat és a már készen a hűtőben figyelő torta inspiráló hatására nekiláttam és körbetelefonáltam egész Pozsonyt, hátha csoda történik és találok egy helyet, ahol mégis bulizhatunk. Nem részletezem, mi következett. Egy kedves ismerősöm segített, de így is kemény volt. A megkönnyebbülés a végén, mikor sikerült, körülbelül olyan érzés, mint mikor magad mögött tudsz egy sikeres vizsgaidőszakot. A buli végül kitűnő lett. A fiamnak nem okoztam csalódást, a gyerekek boldogok voltak, szóval tökéletes happy end.

Tanulság? Na az van! Csak erős idegzetű egyéneknek ajánlott a gyerekbuli szervezés, még akkor is, ha adott helyen már szerztél jó tapasztalatokat. És akármennyire macerás is, a telefonos egyeztetés után, érdemes a buli előtt legalább egy héttel személyesen is felkeresni a játszóházat, vagy cukrászdát és leellenőrizni, hogy minden rendben van e. Miért? Mert az idő pénz, az egészségünk fontos, az idegeink is, hogy a gyerek lelkéről már ne is beszéljek!

A cik írója Nyitra Reiter Nóra, aki a Pátria rádió szerkesztője, jelenleg anyasági szabadságán „nyaraló” anyuka, mint ezt a fentiek is bizonyítják.  S igérte, hogy ír magáról, majd ha gyermekei engedik:)