Gyermekekkel foglalkozom! – Beszélgetés Feledi Tímeával a pszichológiáról

Mgr. Feledi Tímea tanulmányait a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen végezte, angol nyelv és irodalom, illetve pszichológia szakon. Ezek után kezdett el dolgozni a dunaszerdahelyi Munka, Szociális- és Családügyi Hivatalban, ahol Európai Uniós pályázatokat írt, koordinátorként és partnerként is részt vett különböző külföldi és hazai konferenciákon. Jelenleg második gyermekével van otthon anyasági szabadságon, mely után ismét a munkaügyi hivatalban szeretné folytatni munkáját. Nagyon fontos számára a folyamatos fejlődés, tanulás, önképzés. Közkedvelt témái a gyermeknevelés, az anyaság, pozitív pszichológia, az emberek segítése, meghallgatása. Mindig a jóra törekszik és keresi a jót mindenben és mindenkiben.

Interjúsorozatunk mai részében a pszichológiáról beszélgetünk.

Régen pszichológushoz járni „ciki” volt. Az emberek esetleg megszólták, kinevették, dilisnek aposztrofálták azt, aki pszichológushoz járt. Manapság azonban már egyre jobban megfigyelhető az a tendencia, hogy az emberek sokszor úgy járnak pszichológushoz mint fogorvoshoz, vagyis sok esetben ezt már teljesen természetesnek vesszük, és nem éljük meg kudarcként, szégyenként, és talán kevésbé kezeljük ezt tabuként, stigmaként. Hiszen ma már ha a fogunk fáj fogorvoshoz megyünk, ha a lelkünk fáj pszichológushoz fordulunk. Te mit érzékelsz mindebből, valós ez az állítás? Ha igen akkor pozitívan értékeled ezt a folyamatot? Mit gondolsz jó irányba haladunk a mentális betegségek erős tabusításának leküzdésének mezsgyéjén? 

Én még mindig azt tapasztalom, hogy sok ember „cikinek” tartja, és inkább eltitkolja,
letagadja, ha pszichológushoz jár/járt az életében, de szerencsére, azért tudnék ellenpéldát is
mondani.
Aki pszichológushoz jár, az nem bolond. „A testi kondíció mellett a lelki és mentális
kondícióra is figyelni kell, hiszen egészséges életet csak úgy lehet élni, ha testünk és lelkünk
egyensúlyban van.” Mi magunk vagyunk a lélek, vagyis a pszichológia. Gondolkodásunk,
viselkedésünk összefügg gyermekkorunkban átélt dolgokkal, tapasztalatokkal.
Sajnos meg kell említenem a Covid-os időszakot, ami nagyon sok kárt okozott és
elindított az emberek életében, mint lelkileg, mint anyagilag, az emberek nagyon sokat
„károsodtak”, és sokan nem is tudják, hogyan/hol találjanak megoldást a problémáikra.
A problémákról beszélni kell, mert azzal megelőzhetjük a mentális betegségek kialakulását.
Ha valakinek nincs kivel megbeszélnie a szűk családi / baráti körben, akkor nem szégyen
segítséghez fordulni.
A pszichológus nagy segítséget jelenthet azoknak, akik egy kicsit is bíznak benne.
Azért fogalmazok így, mert minden embernek magának kell akarnia a változást. Senkit nem
lehet rászedni arra, hogy menjen el pszichológushoz, ha nem saját maga dönt így.
Nagyon sokat jelent az ember hozzáállása, hogy mire összpontosítja a figyelmét, a Jóra, vagy
a Rosszra, a Megoldásokra, vagy a Kifogásokra. Nincs olyan ember, aki nem tapasztalta
volna meg a „rosszat” az életben. Mindenkit érnek kudarcok, de ezek visznek minket előre.
Amit én nagyon szomorúan érzékelek, az a megromlott emberek közti kapcsolatok, a
külsőségek, az alakoskodás, kétszínűség, hazudozás (másoknak és önmagunknak), irigykedés.
Szerintem, ha az ember őszinte önmagához és másokhoz, akkor sokkal könnyebb a szíve-
lelke. Mert nem nyomja a hazugság terhe. Manapság az emberek inkább magukba fordulnak,
így kialakul a magány, depresszió, szorongás. Pedig, ha van kivel beszélni a problémáinkról,
akkor rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül.

Hogyan döntsük el laikusként, hogy coach vagy pszichológus segítségét vegyük igénybe, ha úgy érezzük segítségre van szükségünk?

Próbálom röviden, tömören felvázolni, mi a különbség a pszichológus, coach és pszichiáter
között. Laikusként úgy magyaráznám, hogy a problémák nagysága/komolysága alapján kell
eldöntenünk, hogy kihez forduljunk, hiszen mindhárom segíteni próbál.
A coach elnevezés magyar megfelelője az “edző”, de hívhatjuk úgy is, hogy vezető, segítő. A
coach próbál megoldást találni az emberek problémáira, de a gyermekkori traumák kezelésére
nem jogosult. Ez a pszichológus feladata. A coach csak a jelenre és a jövőre koncentrál.
„A coaching során inkább egy ügyfél-tanácsadó szerep van jelen, a pszichológiai terápiában
a terapeuta-kliens felállás a jellemző”.
Fontos azonban tudni, hogy a pszichológus nem orvos. Nem orvosi egyetemet végzett, ezért ő
is segítőként, kutatóként dolgozhat.
A pszichiáter gyógyító, aki orvostudományi egyetemen végzett. Jogosult gyógyszert felírni a
páciensei számára. A pszichológiai tanácsadás egy támogató, motiváló folyamat. Ezzel
szemben a pszichiátria (illetve a pszichoterápia) gyógyító jellegű folyamat, ahol már
gyógyszeres kezelésre is szükség van.

Hogyan dönthetjük el, hogy szükségünk van-e pszichológiai segítségre? Saját magunk megérzéseire, vagy inkább a környezetünk visszajelzéseire hagyatkozzunk?

Választásunk során figyelnünk kell saját magunk megérzésére is, de mások
visszajelzéseire is. A rohanó világban talán észre sem vesszük, hogy valaki szenved, hiszen az
arca mosolyog. Kevesen vannak, akik igazán figyelnek a másikra. Pedig gyakran
megkérdezzük a másiktól, „hogy vagy?”, mégis a válasz csak röviden „köszi jól”.
Akkor kell segítségért fordulni, ha úgy érezzük, hogy szomorúságunk, reménytelenségünk
befolyásolja a mindennapi munkánkat, életünket. Ha nyomot hagy mindennapi
tevékenységeink során, ha nem tudunk rendesen koncentrálni, figyelni. Úgy érezzük egyedül nem
tudjuk leküzdeni félelmeinket, szorongásainkat, nem tudjuk kezelni a stresszt.

Hogyan, mi alapján válasszunk pszichológust?

Pszichológust szimpátia alapján is lehet választani. Olyan embert válasszunk, akivel jól érezzük
magunkat, akiben képesek vagyunk megbízni és megnyílni.
Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy milyen módszerekkel dolgozik az adott szakember.

Hogyan őrizhetjük meg lelki egészségünket, egyensúlyunkat, mire érdemes odafigyelnünk, esetleg hogyan képezzük magunkat ezen a területen?

A lelki egészségünk megőrzése érdekében nyitottnak kell lenni az új dolgokra. Nagyon
hasznos dolog tanulni másoktól, megfigyelni a körülöttünk levő embereket és nem utolsó
sorban megfigyelni önmagunkat. Értékelni, hogy mit kellene fejleszteni, min kellene
változtatni, hogyan pótoljuk a hiányosságainkat. Mindig kell, hogy legyenek céljaink és
azokra figyelni, azokat követni. Próbálni kiszűrni, hogy mi az, ami fontos és mi az, ami
feleslegesen elveszi az energiát és nem visz előre.
Mindig előre kell nézni, de érdemes azért visszatekinteni, felidézni a szép dolgokat az életben,
és hálát adni azért ahol most vagyunk, és elfogadni mindazt, amink van.
Ezen kívül nagyon fontos a kellő mennyiségű pihenés, alvás és a megfelelő táplálkozás.

A szülők mentális sérülékenységei lehetnek örökletesek? Hogyan befolyásolhatja a gyermek fejlődését valamely szülő mentális sérülékenysége?

A mentálisan sérülékeny szülők gyermekei hajlamosak a depresszióra, szorongásos
panaszok kialakulására. A gyermek érzi, hogy valami nincs rendben otthon, de még nem érti,
mi lehet a baj. Saját magában keresi a hibát, kialakulhat a bűntudat, hogy ő az oka szülei
boldogtalanságának. A mentális betegségek kialakulására hatással van az öröklődés és a
nevelés is.
A gyermeknek szeretetre és biztonságra van szüksége, nem kellenek a drága holmik,
csak az őszinte szeretet és figyelem, türelem. Ha nincs meg ez a biztonság, a gyermek
agresszívvá, kezelhetetlenné válik. A mentálisan sérült, pl. depressziós anya nem képes
reagálni megfelelőképpen a gyermeke igényeire. Nem működik a kötődés kellőképpen. A
gyerekek sérülékenyek, szomorúak, nagyon rossz hatással van mindez a fejlődésükre.

Talán a leggyakrabban előforduló pszichológiai aggályok a gyerekekkel kapcsolatban a szorongás és a dühkitörések. Szülőként mit tehetünk, hogy gyermekünket ezeken a problémákon átsegíthessük, és mi az a pont, amikor már érdemes lehet szakember segítségét igénybe vennünk?

A dühkitörések, hisztik 1 – 4 éves korban a leggyakoribbak. A kicsi próbálgatja az
önállóságát, bontogatja a szárnyait, de mindez ellenállásba ütközik. Ez egy teljesen normális
folyamat és szükséges is a gyermek egészséges fejlődéséhez. Hiszen ő még nem tudja magát
helyesen kifejezni, nem tud úgy kommunikálni az érzéseiről. Szülőként az a feladatunk, hogy
megtanítsuk kifejezni mi okozza a frusztrációt a kicsi lelkében.
Bátran lehet próbálkozni mesékkel, bábozással, rajzolással, különböző módszereket
alkalmazva, hogy a kicsi észrevétlenül is megnyíljon. Fontos azonban a megelőzés, hogy a szülők még a hiszti kitörése előtt megakadályozzák a „vihart”. A kicsi fáradtsága,
temperamentuma, személyisége is nagyban közrejátszik, de mindez 4 éves korig teljesen
elfogadható. A gyermek fokozatosan változik és elhagyja ezt a viselkedésformát.
Az iskoláskorú gyermekeknél már más, komolyabb dolgokra is gondolhatunk, pl.
tanulási vagy beilleszkedési nehézségek. Ekkor már érdemes külső segítséghez is fordulni,
különösen akkor, ha megjelenik az agresszivitás is.
Az agresszió és a szorongás kéz a kézben járnak. Az agresszív gyermek szorong és a
szorongó gyermek agresszívvá válhat.
Ahogy már említettem gyermekek biztonságra, türelemre, szeretetre, törődésre, figyelemre
vágynak. Ha ezt nem kapják meg, akkor igyekeznek felhívni magukra a figyelmet. Ha a
gyermek mindig csak negatív visszajelzést kap a környezetétől, önbizalom hiányos lesz,
értéktelennek érzi majd magát.
Az sem jó, ha a gyermek „túl jó”. Nem meri kimutatni az érzéseit, elfojtja őket.
A gyermekeknek szükségük van szabályokra, keretekre, mettől meddig mehetnek el, de nem
szabad őket állandóan büntetni, vagy mindig mindent tiltani.
Ha a gyermeknél testi tünetek jelentkeznek a szorongás jeleiként, hasfájás, fejfájás, szédülés,
hányás, éjszakai bepisilés, akkor mindenképpen először orvoshoz kell vinni, és ha nincsenek
szervi bajok, akkor érdemes pszichológushoz fordulni.

A kiemelt kép forrása:

Image by pikisuperstar on Freepik