„Mindig van tovább!“

Lukovics Éva erőszakmentes kommunikációs tréner, családállító: elsősorban nőket, anyákat támogat abban, hogy egyre inkább és egyre könnyedebben tudják kifejezni az igényeiket. Ki tudjanak állni önmagukért, kilépni a hozott kapcsolati mintákból, és  örömtelibb mindennapokat és kapcsolatokat tudjanak létrehozni. Segít feldolgozni, elgyászolni  az elszenvedett fájdalmakat, és hozzáférni az erejük forrásához,  hogy újra a biztonság és a szeretet legyen jelen a kapcsolatainkban.

Olyan szakmát, másodállást, szabadidős tevékenységet választottál, amiben a rugalmasság, kreativitás nagyon fontos. Ezen túl azt gondolom, nem elhanyagolható tény, hogy anya is vagy. Több fronton kell helytállnod. Mi jellemezte az idei szakmai évedet?

Röviden talán  az éberség és jelenlét gyakorlása. Az évek során arra jöttem rá, hogy a vállalkozói lét(em) alapvetően kívánja tőlem az éberséget. Ezzel együtt számomra talán a legnagyobb önismereti „tér“ is –  és így volt ez az idén is.  Figyelni, hogy minek mikor van itt az ideje?! Mikor mennyi fér bele az időmbe, enerigámba, hogy érzelmileg elérhető legyek a gyermekeim számára is, ugyanakkor meg is tudjak belőle élni! A tevékenységem 80%-a az online térben történik… A legmeghatározóbb 2024-ben az volt, hogy elindítottam egy  nőknek, anyáknak szóló online önfejlesztő klubot – régóta érlelődött bennem, de most volt itt az ideje. Aztán  szinte minden héten volt egy-egy zárt Erőszakmentes kommunikáció gyakorló csoportom,  fizikailag pedig  3 helyszínen tartottam családállításokat. Most is megéltem a fejlődést és a haladást mindegyikben! Az egyik legmeghatározóbb élményem talán az, hogy élvezem a folyamatot, a kihívásokból pedig rengeteget tanulok.

Minden hosszabb időszakban fellelhetőek a mélységek és magasságok, a Te évedben mi segített a mélységek áthidalásában? Vannak-e olyan öngondoskodást biztosító tevékenységeid, amik segítenek a nehézségek elviselésében?

A reggeli rutinom, ami kb. háromnegyed óra és a 365 napból 360 nap biztosan megcsinálom 😊. Egy vezetett meditációval kezdődik még az ágyban, aztán van egy „kopogtatós“ technikám, egy mantrám,  és végül egy torna gyakorlatsort csinálok végig. Ezen felül nagyon sokat írok, hálanaplót vezetek és feldolgozó folyamatokat viszek végig. Sokat sétálok – igyekszem naponta kint lenni a friss levegőn. Podcastokat hallgatok sokszor séta közben is. Ezeket kijegyzetelem, újra olvasom, kiírom látható helyre a megérintő gondolatokat. Nagyon hálás vagyok azokért az eszközökért, amelyeket az évek során megtanultam – rengeteg segítséget adnak a fókuszban tartásban, az érzelmeim megélésében és feldolgozásában. Ezen felül pedig a mentoraim, egyéni konzultációk és szupervíziók segítenek a saját belső folyamataimban tisztánlátni, helyreállítani. „Mindenkinek kell egy mentor!“ -hallottam egyszer egy kollégámtól, és nagyon egyetértek!

Voltak-e idén olyan nagy felismeréseid, tapasztalásaid, amikre szívesen emlékszel vissza?

Ami  a leginkább megerősödött bennem ebben az évben, hogy „Mindig van tovább!“ –  hogy megvannak-, és képes vagyok megtalálni azokat az erőforrásokat, kérdéseket, válaszokat, embereket, lehetőségeket, amelyek tovább visznek! …és egy másik,  hogy az erőlködés helyett engedjem meg a könnyedséget!  A “Most mi ad a legtöbbet mindannyiunk számára?“  kérdést is gyakran használtam az idén.

Hamarosan karácsonyt ünnepeljük. Hogy állsz Te az ünnepkörhöz, milyen emlékeid vannak ezzel kapcsolatban? Vannak-e családi szokásaitok, amelyeket szeretsz megtartani, akár már a gyermekeiddel együtt alakítottatok ki?

Szeretem az ünnepeket! Gyermekként az öröm mellett viszonylag sok stresszt is tapasztaltam az ünnepi készülődésekben, így az évek során megtanultam, hogy mit engedjek el, és mi az, ami támogat ezekből. Szeretek az adventben készülődni, tudatosan lelassulni, kreatívkodni. Imádom a kicsi manó figurákat, angyalkákat, gyertyákat.. Ezekkel díszítjük a lakást. Sütni csak annyit és azt sütök, amit szeretünk, és amit tudom, hogy meg is eszünk. A szlogenem, hogy annyit csináljunk a készülődésben,  amennyi jólesik! (…és nem volt ez mindig így… bírtam én is „szétstresszelni magam“…)  Most inkább azt vallom, hogy menjünk korcsolyázni, nézzünk közösen egy jó filmet, kuckózzunk be, társasozzunk, nevessünk, pihenjünk sokat! Mindeközben a hagyományokból fontos az, hogy ünneplőbe öltözzunk karácsonykor, az asztalt díszítsük fel, égjenek a gyertyák, legyenek hagyományos ételek (hal- krumplisaláta, lencseleves) is az asztalon, hallgassunk karácsonyi dalokat..! Nekem az ünnepekből ezek a pontok is kapcsolódást adnak a gyökereimmel! Bízom benne, hogy a gyerekek ezt is továbbviszik!

Tervezgetős fajta vagy-e, vannak-e fogadalmaid, elhatározásaid, amelyeket szeretnél jövőre véghezvinni? HA nem vagy az a januári kihívásos fajta, mi az, amit szeretnél a jövőben megtapasztalni, elérni, megvalósítani?

Igen, tervezek, mert keretet és kiszámíthatóságot ad nekem, ugyanakkor kellő rugalmassággal is vagyok a folyamatban. A tervezésre általában külön 1-2 napot is szánok, hogy el tudjak mélyülni benne.  Amit mindenképp szeretnék az új évben, hogy elegendő időt hagyjak magamnak a regenerációra. Így a tervezésbe most nagyon tudatosan bekerülnek konkrét hetek, napok, amikor nem dolgozom, pihenek, töltődöm, hogy adni tudjak tovább is. Egy nagy álmunkat szeretnénk megvalósítani az idén – elmenni Párizsba és Disneylandbe – külön izgalmas, hogy a kislányommal és a nagylányomékkal együtt megyünk!

A munkámban továbbra is a Szolgálat a vezérfonal. 2025-ben elindulnak Komáromban is a Családállítások. Szeretném az EMK képzéseket és a Klubot is tovább népszerűsíteni – még több ember életéhez hozzájárulni. Amire odafigyelek még, az a delegálás. Minden olyan tevékenységet, amit ki tudok szervezni, azt szeretném méginkább továbbadni, hogy azzal foglalkozhassak, amit szeretek csinálni és hogy  hatékonyabbá tegyem a munkám.

Az angollal szeretnék még haladni – sokkal több időt szánni rá, mint korábban!

Fotó: Lukovics Éva facebook profilja

A cikk megjelenése a Kisebbségi Kulturális alap Támogatásával valósult meg a 24-244-00762 projekt keretében.