Mit, hogyan mondjunk a gyerekeknek a koronavírusról?- a pszichológus tanácsol

Az országunkban is már jelenlévő koronavírusról szóló intenzív információáradat különböző felületeken keresztül (a tévé, a rádió, az internet, az iskolában és óvodában folyó beszélgetésekben) gyerekeinkhez is eljuthat ill. már eljutott. Mit tehetünk mi, szülők? Hogy álljunk hozzá gyerekeink kérdéseihez a koronavírust illetően?

Valószínű, hogy gyerekeink észlelik: valami furcsa, eddig talán ismeretlen, bizonytalan dolog zajlik környezetükben és ez félelmet vagy szorongást idézhet elő bennük. Először is jó ha megtudjuk, hogy mi az amit már hallott a koronavírusról, mi az ami aggasztja ezzel kapcsolatban. Ez segít abban, hogy képben legyünk, hogy tudjuk honnét induljon a beszélgetés és felmérjük, hogy épp milyen érzelmi állapotban van a gyermek. Ha netán félelmek gyötrik vagy túlzott szorongás van jelen a gyereknél, tisztázzuk a tényeket és nyugtassuk meg olyan módon, hogy érezze: értjük, hogy ez félelmetes számára és meg van ijedve és adjunk lehetőséget számára, hogy beszéljen az érzéseiről. Mondjuk el neki, hogy családon belül mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy egészségesek maradjunk és, ha bármilyen kérdése lenne, csak nyugodtan keressen fel vele gyermekünk. Ez azért is fontos, mert a gyerekek, főleg a kicsik, másképp értékelik ki az egyes helyzeteket, másképp dolgozzák fel azt, amit látnak és hallanak (főként a részükre legijesztőbb dolgokat jegyzik meg és erre összpontosítanak), ezért sokkal érzékenyebbek és könnyebben sérülnek. Pont ezért kell nekünk, szülőknek beszélnünk velük, ezzel tudjuk csökkenteni a legjobban félelmeiket és tudni fogják azt is, hogy bizalommal fordulhatnak hozzánk a jövőben is. Fontos, hogy a gyermek lehetőséget kapjon a kérdéseire és kortól függően őszintén, röviden, érthetően, főleg nyugodtan és praktikus tanácsokkal is ellátva beszéljünk vele.

Ha a gyermek korának szempontjából szeretnénk megközelíteni a témát, megpróbálhatjuk pl. így:

Ha kis gyermekkel (kisgyermek és óvodás korosztályról van szó) beszélgetünk a témáról:

Figyeljünk oda, hogy ne nézze a híreket, mivel nem tudhatjuk pontosan, mi fog elhangozni bennük. A drámai hírek elriaszthatják őt, inkább arról beszéljünk, hogy mi segít abban, hogy egészségesek maradjunk és erősödjön az immunrendszerünk, tehát mit is tehetünk annak érdekében, hogy ne betegedjünk meg: pl. betartjuk a higiéniai szokásokat. A kisgyermeket játékos módszerrel megtaníthatjuk, hogy hogyan mossunk helyesen kezet, elmondjuk, hogy nem rakjuk a szánkba a ceruzát, nem rágjuk a körmünket, nem piszkáljuk az orrunkat, ha tüsszentünk, azt a papírzsebkendőbe tessük és aztán a kukába dobjuk.

Ha kisiskolással beszélgetünk:

A fent említett dolgokon kívül beszélhetünk arról is, hogy honnét is indult ez a betegség, milyenek a betegség tünetei (ezek hasonlóak az influenzához, amit már átélhetett ő maga is és meggyógyult) és a nagytöbbség meggyógyul, felépül. Próbáljunk felidézni a múltból is olyan történeteket, amelyek hasonlóan jól végződtek. Megnyugtató az is, hogy folyamatosan keresik az ellenszert, dolgoznak a gyógymódon. Gyakran nem csak magukat, hanem minket is féltenek. Ebben az esteben is a megnyugtatás és biztonságérzet megerősítése nagyon fontos. Az alap higiéniai szabályok betartásán kívül olyan dolgokra is felhívhatjuk a figyelmüket, hogy gyakrabban és alaposabban tisztítsák az elektronikai készülékeiket is.

Ha kamaszokkal, fiatalokkal beszélgetünk:

Itt is törekedjünk az őszinte beszélgetésre. Valószínű, hogy ebben a kamaszok már több helyről is kapott információt. Fontos viszont, hogy tisztában legyen a tényekkel, ne félinformációkkal és rémhírekkel foglalkozzon. A témával kapcsolatban akár együtt is követhetjük a híreket, persze hiteles információforrásokon keresztül tegyük. Ha félelem vagy szorongás jelenik meg náluk, adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy beszéljenek az érzéseikről. Beszéljünk velük mi is őszintén, ez egy lehetőség arra is, hogy rámutassunk: az életben bizony különböző veszélyekkel és nehéz helyzetekkel is találkozhatunk, melyek megtaníthatnak arra, hogy hogy hogyan kezeljük őket.

Arra is figyeljünk, hogy próbáljunk meg mi magunk is higgadtak maradni, nem kell elnyomni saját érzéseinket :ha félünk, bizonytalanok vagyunk, stb., beszéljünk partnerünkkel, barátainkkal, de ne pánikoljunk. Összpontosítsunk arra, hogy mit tudunk mi a dolgok érdekében tenni, hogy lehetőleg elkerüljük a betegséget és közben ne érezzük magunkat teljesen kiszolgáltatottnak. Fontos még, hogy szülőként legyünk tudatosak, hiszen gyermekeink figyelnek minket, reakcióinkat, nézeteinket, véleményünket, azt, hogy, mi hogy viszonyulunk a helyzethez és ezt átvehetik tőlünk. Ezért figyeljünk oda, hogy a gyerekek jelenlétében miről, hogyan beszélünk, legyünk diszciplináltak, mi magunk is kövessük az útmutatásokat és lehetőleg hivatalos forrásokból tájékozódjunk. Ezen kívül mindannyian figyeljünk a hatóságok útmutatásaira.