Nem mindegy, hogy hogyan szülünk! – 1. rész

Nógell Ürögi Klárával februárban ismerkedtem meg, amikor a Szülés, mint trauma címet viselő MNLJ klubestünkön beszélgetőpartnerünk volt. Alázata, embersége, a belőle áradó harmónia azonnal megfogott. Pont emiatt kértem meg, hogy kicsit bővebben meséljen önmagáról, az útról, amit megtett! Emellett a szülési élményekről, a nehézségekről is kérdeztem, az anya és az apa szerepéről a folyamat közben! Őszintén és nagyon érdekesen mesélt is…!

Miért lettél pszichológus?                  

Ez igazából több momentumból kristályosodott ki. Az első emlékem a pályaválasztásról 4-5 éves korom körül az, hogy gyerekorvos akartam lenni. Később a Vasárnap újság önismereti tesztjeit mindig kitöltöttem és gyűjtögettem saját kis füzetecskébe, már akkor nagyon érdekelt a lelki dolgok felfedezése. Utána volt egy pillanat, ahol egy veszekedést hallgattam végig, amikor is az járt a fejemben, hogy ezt biztos lehet sokkal jobban csinálni, lehet máshogy kommunikálni egymással és én ezt meg akarom tanulni, hogy hogyan. A gimiben aztán nagyon sok minden érdekelt, még angol-olasz szakra is felvettek, de végül a pszichológia mellett döntöttem, ami azért volt nagyon szerencsés, mivel ez az a terület, amely lefedi mindazt a szerteágazó kíváncsiságot, amivel meg vagyok áldva.

A szakmánk meghatároz. Mennyit változol a pszichológus hivatásod által?

Úgy gondolom rengeteget változtam, fejlődők most is. Másrészt szerencsére ez egy olyan hivatás, amelynél a kor előrehaladása, tapasztalatok gyűjtése csakis előnyt jelent. Nagyon visszahúzódó, gátlásos természetű voltam, akik régóta ismernek, ezt tudják. Ma már sokkal nyitottabb, kommunikatívabb, oldottabb vagyok, ezt nagyrészt az évek alatt elvégzett önismereti munka, begyűjtött képzések tették lehetővé, amire nagyon büszke vagyok és szeretem ezt a mostani énemet. De a fejlődés nem áll meg, mindig van min javítani egy maximalistának.

Milyen pszichológiai területtel foglalkozol?

Erre a kérdésre nem is olyan könnyű válaszolnom…imádok új dolgokat tanulni, ismereteket szerezni, szinte lubickolok az ilyen lehetőségekben, ezért nagyon sok mindent elsajátítottam teljesen különböző területekről. Egyrészt foglalkozom gyerekkel és felnőttekkel egyaránt, módszerspecifikus képzésem van relaxációs és szimbólumterápiából, amelyet a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületnél végeztem el. Így autogén tréninget és meditációs, vizualizációs módszereket tudnak elsajátítani a hozzám fordulók.

Ami szintén nagyon izgalmas, az a kiképző pszichológusom által kifejlesztett Segítő Belső Család módszer, amely rendkívüli erejű, nagyon alkalmas generációs traumák, konfliktusos családi kapcsolataink helyreállítására. Kicsit belekóstoltam a párkapcsolatok világába, tanultam Érzelmi Fókuszú Párterápiát. Kutyaterápiával is foglalkoztam közvetlenül a várandósságom előtt, idősek otthonába jártunk a saját kiképzett, vizsgázott kutyámmal, Filippel. Több év meseterápiás és művészet terápiás képzést is a hátam mögött tudhatok. Fontosnak tartottam a gyász területére való betekintést is gyászcsoportvezetői képzés által, mivel sajnos a veszteségek is életünk részét képezik, ezért gyakran esik róluk szó a terápiákban. Praxisomban főként ezeket a módszereket használtam eddig önmagukban vagy kombinálva, egyénre szabva. A legújabb terület, amely igazán megérintett, az a várandóssághoz és a szüléshez kapcsolódik, amikor is rátaláltam a hipnoszülés fantasztikus módszerére, amely segítségével én is szültem. A szülés-születés csodája annyira magával ragadott, hogy elvégeztem a hipnoszülés oktatói képzését. Bízom benne, hogy a későbbiekben tájékoztatással és bátoritással segíthetek másoknak is, hogy a szülést erőforrásként éljék meg.

Hihetetlen spektrumban képezted magad, óriási területeket ölelsz át egy személyben. Mi a klubesten a szülési traumákról beszélgettünk, ebből adódik, hogy most is kitérjünk és fejtegessük a témát. Szerinted mi határozza meg a várandóság és a szülés folyamatának pozitív lecsengését?

Dr. Dékány Ágnes nagyon szépen összefoglalja, hogy mire van szükség ahhoz, hogy a nő pozitívan lássa a szülését, jónak élje meg azt, akárhogyan alakult is. Az első számú dolog a biztonság, ami nem csak testi, de lelki értelemben is értendő. Minél közelebb van az atmoszféra a hálószoba intimitásához, annál jobban képes a nő ellazulni. Ezt Michel Odent is megfogalmazta, szerinte a szülést a következő tényezők segítik leginkább: meleg, sötét, intim együttlét, nyugalom, csend, mozgás szabadsága, valamint ismerős, érzékeny jelen lévő segítőkre van szükség a szülés közben. Ő úgy dolgozott, hogy minél komplikáltabbnak lehetett előre vetíteni egy szülést, annál inkább hangsúlyt helyezett ezen faktorok betartására. A nő az egész várandósság alatt, de főként a szüléskor egy megváltozott, módosult tudatállapotban van. Ez egy nagyon belülre fókuszált figyelem, mégis a környezeti hatásokat felfokozottan észleli és befolyásuk erősebb, mint egyébként lenne. Tehát mindaz, ahogyan a kismamával bánnak, kommunikálnak vele, hatványozottan hat és beépül. A jó is és a negatív is. Például egy bíztató szóra sokkal jobban reagál a kismama, egy kézfogás, megerősítő gesztus, szavak még évek múltán is melegséget, vigaszt nyújthatnak. Viszont a megalázó, szarkasztikus mondatok, vagy csak egy undort, félelmet sugárzó arckifejezés is hosszútávon elkíséri, és szerves részét képezhetik a nő szüléstörténetének, sőt akár meg is akaszthatják a szülést.

Második a kompetencia. A szülő nőnek éreznie kell, hogy ő partner az egész történetben, hogy nem a feje felett döntenek, amiből ő fél szavakat hall. Minden résztvevőnek sokkal jobb, ha a nő megkapja a szükséges felvilágosítást, választ kap a kérdéseire, aminek alapján tud döntéseket hozni, mivel végtére is ő és a családja viseli majd e döntések következményeit.

A harmadik az egyéni szüléstörténet megvalósulása. Minden várandósság és szülés személyreszabott. Ezek során olyan személyiségfejlődés megy végbe, ahol a nő már sosem lesz ugyanaz, mint aki előtte volt. Ez egy izgalmas utazás telítve mindenféle érzelmi állapotok hullámzásával. A végén pedig a világgal való első találkozása révén megszületik a gyermek személyes története is. Ezen három összetevő egyedi keveréke adja meg az újan alakult család gyökereit, és igy alapját képezi a további fejlődésüknek.

Ez a folyamat nagyon mély önismereti út, főleg azok képesek ezt ennyire tudatosan megélni, akik akarnak és dolgoznak a saját félelmeik, tapasztalataik, határaik bővítésével.

Pszichológusként azt gondolom, hogy nagyon előnyös a várandósság és a szülés pozitív kimenetelének szempontjából, ha helyre tesszük az anyánkkal való kapcsolatunkat és feloldjuk az esetleges főbb gócpontokat, félelmeket, amelyek a szüléssel kapcsolatosak. Sokaknak terhelt az anyakapcsolata, amely akár a megfoganással kapcsolatos akadályok hátterében is állhat. Önműködően, tudattalanul bemozdulhatnak a saját születésünk, a velünk való várandósság témái, amelyek, ha túlságosan traumatikusak, generációsan tovább adódhatnak. Ha ezekkel a félelmekkel egész addig nem foglalkozunk, lehet, hogy csak a szülőszobán mozgósítódnak. Szerencsére vannak olyan pszichológiai módszerek, amelyekkel képesek lehetünk belső, segítő anyai képet formálni, alakítani, félelmeket leépíteni. A múltat nem tudjuk megváltoztatni, és nem is ez a célunk, hanem az, hogy megéljük a hozzá kapcsolódó veszteségeket, keressük meg a segítőinket és tanuljunk meg a múltból és a jelenből úgy táplálkozni, hogy az számunkra erőt adó legyen. Amennyiben az anya és a baba egészséges, a szülés egy természetes, normális élettapasztalat és nem orvosi beavatkozás kell, hogy legyen. A szülő szobában sokkal több történik, minthogy egy gyermek megszületik: olyan lelki folyamatok is elindulnak, amelyek a gyerek, a család boldogságát befolyásoljak. Nem mindegy, hogy hogyan szülünk és születünk, mert ez lesz az alapja annak, ahogy a gyerek belép a családba a maga teljes fizikai valójában és az egész család születésmeséje megíródik.