Tábori visszapillantó

A gyermekkornak két tündérvilága van: cselekvés síkján a játék, és szellemi síkon a mese.
Kádár Annamária

Ha végre itt a nyár…, a megfáradt nebulók végre élvezhetik a jól megérdemelt nyári szünetet. A szülők többsége igyekszik — a kéthónapos leengedés helyett — gyermeke számára kreatív és élménygazdag időtöltést biztosítani. A szünidőben a különböző táborok tömkelegéből próbálja meg kiválasztani a legideálisabbat. Az idei nyár
azonban más, mint a többi. A gyerekek a röpke júniust leszámítva, hónapokat töltöttek otthon, a megszokott kis közösségükön kívül. A nagyobbaknál ugyan a kortárs kapcsolattartás az online térben folyamatos volt, de ennek volt jó, és kevésbé hasznos hozadéka is. A kisebbeknek szinte semmiféle kapcsolattartásra nem volt lehetőség csoporttársaikkal. Talán ezért is tapasztalható az idén, hogy a nyári programok, táborok iránti érdeklődés megnőtt. Rengeteg alternatíva közül választhattak a szülők, sokszor annyi program volt felsorolva egy-egy “szupertábornál”, hogy csak ámult-bámult a jónép. Valóban ez jelenti a minőséget, ez az a léc, amelyet meg kell ugrani, ha jó tábort szeretnénk szervezni? Nem gondolom. A túl sok programnál egyrészt fennáll a veszélye a felületes, ide-oda kapkodásnak, másrészt kérdéses jut-e elég idő a szabad játékra, együttlétre, a sok fejlesztő mizéria mellett. A gyerkőcök egymástól többet, gyorsabban és jobban tanulnak, főleg egy un. nyári tábor keretén belül. Akkor is tanulnak, ha nem tanítjuk őket, sőt!

Természetesen nem gondolom, az a jó egésznapos tábor, ahol a gyerek reggel nyolctól délután ötig azt csinál, amihez éppen kedve van, de a programok betervezésénél igenis figyelembe kell venni, hogy szükség van a szabad játékra, mozgásra, lehetőség szerint a friss levegőn.

Mégis mitől jó egy tábor?

Nincs rá recept, ahány tábor annyiféle megközelítés.

Több éve vezetek egésznapos táborokat, és szerintem erre a kérdésre csakis a gyerekek tudják a választ. Sok-sok visszatérő táborosom van, amely számomra a legértékesebb visszajelzés. Az én verzióm egy elég jó táborhoz: egy jó kis téma köré szervezni az egész hetet, melyet több oldalról megközelítve próbálunk élményszerűen, játékosan bemutatni.

Például a kisebbeknek, zömmel iskolába készülő ovisoknak egy hetes regionális nevelés volt mesékbe, népi játékokba, néptáncba, múzeum-és könyvtárlátogatásba, író-olvasó találkozóba és ezekhez kapcsolódó kreatív alkotásokba “becsomagolva”. Mindig ügyeltem rá, hogy a pihenésre, szabad játékra maradjon idejük. Voltak versenyek, közös játékok, közös feladatok, de igyekeztem az arany középúton maradni. Egy-egy mesével, verssel minimum egy napig, de volt, hogy két teljes napig foglalkoztunk, megfestettük, eljátszottuk, elbáboztuk, bábot készítettünk hozzá…stb. Több oldalról körbejárva, a gyerekeknél jobban rögzült, s nem mellékesen több kulcskompetencia fejlesztésére is sor került. Játékosan, hiszen ki szeretne igazából tanulni a nyári szünetben? Tanítani meg végképp nem. Ezért kellett folyamatosan olyan helyzetet teremteni, ahol a gyerekek észrevétlenül is ismeretekhez jutottak, mindezt vidám élményekkel társítva.

Tekintettel az idei rendhagyó helyzetre, kisebb csoportokat vállaltam, amely nagyon jó döntésnek bizonyult. Magam is szeretek új dolgokat kipróbálni, tavaly ilyen a többlépcsős művészeti projekt alkalmazása volt (ezt folytattuk most is), az idén életemben először batikoltunk is. Nagy buli volt, fantasztikusan bekapcsolódtak a gyerekek. A művészeti projektben egy-egy mese kreatív feldolgozását végeztük el, több képesség, készség fejlesztésére is kiválóan alkalmasak az ilyen alkotások. Amit kiemelnék, a figyelem, koncentráció, összpontosítás: akár két teljes órára is bevonhatóak voltak az izgő-mozgó, hiperaktívnak mondott gyerkőcök. A közös projekteknél pedig a szociális kompetenciák, együttműködés, csapatmunka fejlesztése valósult meg.

Az idén már nem szerepelt a terveim közt a táborszervezés. Vannak fiatalok, ügyesek, kreatívak – azt gondolom, ez már inkább nekik való. Aztán így alakult (a lányom bevetette a “még egyszer, utoljára anya” szlogent), de így utólag, nagyon örülök neki, hogy táboroztunk. Nem gondolom, hogy valami extra dolgot csináltunk, egyszerűen együtt játszottunk, alkottunk, meséltünk, odafigyeltünk egymásra. Bizonyára vannak sokkal jobb és kevésbé jó táborok. Ez nem verseny. Ami fontos számomra, hogy a gyerekek szerették, jól érezték magukat, a szülők elégedettek voltak, sok -sok élménnyel gazdagodtunk, rengeteg impulzus ért bennünket. Azt hiszem, így érdemes valamit befejezni. Jöhetnek a fiatalok, ahogy elnézem őket, nagyon tettrekészek és a helyén a szívük. A többit megérleli majd az idő és a tapasztalat.

Táborozni jó! Sok élményt, tartalmas nyarat, jó pihenést kívánok mindenkinek!