Csakis kórházban születhet a baba?

Otthonszülés. Tervezett otthonszülés. Hallottunk már róla, ezt is azt is. Az ez, hogy hazánkban se nem tiltja, se nem foglalja magában egyetlen törvény sem. Mert ugye mi van akkor, ha a szülés gyors lemenetelű, és a kocsiban, vagy más, nem kórházi környezetben születik meg a baba, tehát otthonunkban. Végül is nem állíthajtuk őt le, hogy várj, még be kell érnünk a szülőszobára. Az az, hogy nem is olyan egyszerű kivitelezni, mármint a szervezést körülötte. Többek között kell egy bába, aki otthonszüléseket vezet (hazánkban ez körülményes), kell egy orvos, aki majd a babán a szülés után elvégzi a szükséges vizsgálatokat, és egy nem megrettent anyakönyvezető, aki remegés nélkül a kezében kiállítja a baba születési nyilatkozatát. Az alábbi interjúban arról kérdeztem riportalanyomat- aki szeretne anonym maradni-, hogyan élte meg az otthonszülést. Előre leszögezném, hogy csakis fiziológiás terhesség esetén lehet szó otthonszülésről.

Mi vitt rá arra hogy otthon hozd világra kisbabádat?
Mindig is úgy éreztem, hogy a szülés egy természetes folyamat, amely két emberről, az édesanyáról és születendő gyermekéről szól. Már az első szülésem előtt is meg voltam győződve róla, hogy vajúdás közben a legfontosabb, hogy rá tudjak hangolódni a testemre, a szülés folyamatára és a megnyílásra, kinyílásra, ami fizikai és lelki értelemben megtörténik ilyenkor. Miután megtapasztaltam, hogy a kórházi szülés során sajnos erre nincs lehetőség, mert egyébként számomra érthetetlen okok miatt, az ottani légkör épp ezt a ráhangolódást és befelé figyelést nem teszi lehetővé, ami az én szüléseim legfontosabb része volt, ezért döntöttem az otthonszülés mellett. Számomra ez a megoldás jelentette a biztonságos szülést.

Mit tudtál az otthonszülésről, mikor még csak gondolat volt és nem elhatározás?
Nagyon sokat tudtam, ugyanis ez nem hirtelen és meggondolatlan lépés volt, az elhatározást hosszú önismereti munka és a téma részletes tanulmányozása előzte meg. Elolvastam minden fellelhető szakirodalmat, többek közt Ina May Gashkin könyveit, aki a világ legismertebb hivatásos bábája és aki több mint 2200 kisbaba születésénél volt jelen. Az ő leírásaiból nagyon részletes információkhoz jutottam a szülés folyamatával, testi és lelki összefüggéseivel kapcsolatban, illetve a különböző légzéstechnikákkal, testhelyzetekkel kapcsolatban, a szülés egyes fázisaiban történő lassulás okairól, lehetséges megoldásairól. Megnéztem sok otthonszülést dokumentáló filmet, ezek is nagyon tanulságosak voltak. Végül, de nem utolsó sorban, kerestem egy tapasztalt bábát, aki évek óta vezet otthonszüléseket és vele is átbeszéltem mindent.

Meddig tartottak az előkészületek?
Gyakorlatilag 9 hónapig, ami a fent említett ismeretszerzést és lelki felkészülést illeti. Nagyon fontos, hogy a tudatalattit nem lehet becsapni. Félelmekkel, szorongásokkal, daccal, haraggal és hasonló érzésekkel nem lehet szülni, mert a szülés a kinyílásról, megnyílásról, elfogadásról, a kisbabával való aktív összhangról és együttműködésről szól. Az igazi előkészület számomra ezt jelentette, hogy megteremtsem magamban azt a lelkiállapotot, és ismét hangsúlyozom, hogy nem csak szóban, hanem a legbelső érzéseimben is, hogy amikor megindul a szülés, készen álljak rá, hogy egyszerre tudjak maximálisan összpontosítani és ellazulni és ennek az óriási erőnek a segítségével, amit az anya ilyenkor megtapasztal, világra hozzam a gyermekemet.

Milyen érzések voltak benned a várandósság során, sikerül-e, nem sikerül- e?
Fontos volt számomra, hogy tudjak mindent a szülésről, mi mikor, hogyan és miért történik. Utána kellett egy bába, akiben feltételek nélkül megbízhatok. Miután őt megtaláltam és megbizonyosodtam róla, hogy tényleg fel van készülve mindenre és bármilyen helyzetben tudni fogja, mi a teendő, nagyon nagy nyugalmat éreztem. Tudtam, hogy minden úgy fog történni, ahogy kell. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a kisbabám háborítatlanul születhessen meg és elengedtem az egészet – alakuljon úgy minden, ahogy kell. Nem ragaszkodtam foggal-körömmel az otthonszüléshez, ha bármi oka lett volna az orvosi beavatkozásnak, természetesen nem haboztam volna. De őszintén szólva a lelkem mélyén bizonyosság volt, hogy minden rendben lesz.

A család hogy állt hozzá a dologhoz?
Férjem teljes mértékben mellettem állt, közösen beszéltünk a bábával, megbízott bennem és megértette a döntésemet. A gyerekeknek később fogom majd elmesélni.

Elmesélnéd légyszives összehasonlításképpen, milyen volt kórházban és otthon szülni (előnyök esetleg hátrányok), mint tudjuk a szülés folyamata a babára is kihatással van, miben látod a különbséget a gyermekeiden, akik kórházban, es aki már otthon születetett?
Úgy gondolom, hogy mindenki ott tud a legjobban szülni, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát. Teljesen természetes, hogy sok anyának a kórház jelenti a biztonságot. Ebből adódik az is, hogy számukra a kórházi szülésnek van sokkal több előnye. Nekem a biztonságot az jelentette, hogy amire a legnagyobb szükségem van, a nyugalom és ráhangolódás lehetősége, biztosítva legyen. Ezek nélkül nem tudok nyugodtan és jól szülni, ezt megtapasztaltam az első két kórházi szülésem során. Az pedig nyilvánvaló, hogy a bizonytalanság és stressz a szülés leállásához ill. különböző szövődményekhez vezet. Ezért választottam az otthonszülést, hogy ezeket a negatív dolgokat kizárjam és így mindent megtegyek azért, hogy szövődmények és komplikációk nélkül, a lehető legtermészetesebben hozzam világra a gyermekemet. Ő pedig gyönyörűen született! Különbséget főleg a születést követő percekben, órákban láttam. Az otthon született kisbabám nagyon békés és nyugodt volt az első pillanattól kezdve, szinte nem is sírt, csak nagyon kicsit hallottuk a hangját, utána békésen hozzám simult. Kórházi szülés után a babák láthatóan zaklatottak, második szülésemkor a babát ott is rögtön a mellkasomra tették, de így is eltartott egy ideig, míg sikerült megnyugtatnom. Az összefüggést bizonyítani nem tudom, de az otthon született gyermekem a legkevésbé szorongó, ő a leghatározottabb és legmagabiztosabb, szerintem ő tudja leginkább önmagát adni.

Számomra, mint szülésznőnek, megtiszteltetés volt feltenni es közzé tenni e kérdéseket, és válaszokat. Sok kórházi szülésnél asszisztáltam. Szomorú és egyben megdöbbentő volt a felismerés, hogy sok helyzetben csak a szülés mihamarabbi lebonyolítása volt a főszerep, és nem a vajúdó nő és egy pici élet érdekei. Bár az igazsághoz hozzátartozik az is, amiről már egyszer említést tettem: egy megszokott kórházi rendszerrel nehéz szembe menni.