A gyermek legjobb érdeke születéskor #2
A gyermek legjobb érdeke tovább folyatódik. Méghozzá azon két kategória pontjainak ismertetésével, amelyek, ahogy már említettem, a WHO ajánlásai. Ezekről is tudni kell, hogy nem kötelezőszerűen vannak kiadva. Minden orvosnak, és természetesem szülésznőnek megvan a joga a saját véleményere, illetve hozzáállására. Viszont, ami a legfontosabb, hogy minden helyzetben a legjobb szaktudások szerint ildomos cselekedni, hogy mi a legjobb anya és gyermeke számára a vajúdás, és szülés során. Hiszen egy vajúdó, ill. szülő nő csakis olyan orvos és szülésznő kezei közt érzi magát biztonságban, és „adja át magát nekik”, akikben megbízik, tudja és érzi, hogy nemcsak a szülés gyorsaságára ügyelnek, hanem annak milyenségére is egy új életre való tekintettel.
Akkor tán jöjjön is a folytatás:
3. kérdést felvető eljárások (használatuk elővigyázatosságot igényel, amíg további kutatások nem támasztják alá alkalmazhatóságukat)
a) gyógyszermentes fájdalomcsillapítás, mint például gyógynövények, vízben vajúdás, bőr elektromos stimulálása.
b) az I. szülési szakasz, azaz a tágulási szakasz korai fázisában alkalmazott rutinszerű burokrepesztés,
c) maga a szülés alatt a méhre rutinszerűen alkalmazott nyomás kifejtése karral,
d) rutinszerű gátvédelem, illetve a magzat fejének vezetésére irányuló műfogások a születés pillanatában.
e) oxitocin rutinszerű adagolása, a köldökzsinór kontrollált húzása a szülés III., azaz lepényi szakaszában,
f) a baba aktív ingerlése rögtön a megszületés pillanatában,
g) a köldökzsinór korai elszorítása,
h) a mellbimbók ingerlése a lepényi szakasz során a méhösszehúzódások erősítésére
4. olyan eljárások, amelyeket gyakran helytelenül alkalmaznak
a) étel és ital megvonása a vajúdó nőtől,
b) orvosságok általi fájdalomcsillapítás a szülés során,
c) fájdalomcsillapítás epidurális érzéstelenítéssel,
d) a magzat műszeres monitorozása (folyamatos, vagy időközönkénti CTG)
e) ismételt vagy túl gyakori hüvelyi vizsgálat, különösen akkor, ha ezt más és más orvos által végzett,
f) a vajúdás és a szülés rutinszerű gyorsítása oxitocinnal,
g) a vajúdó nő más szobába való áthelyezése a kitolási szakasz kezdetén,
h) húgyhólyag-katéterezés,
i) arra biztatni az szülő nőt, hogy akkor nyomjon, amikor ő maga még nem érez nyomási ingert,
j) egy meghatározott időtartamú kitolási szakaszhoz való merev ragaszkodás (például egy óra), akkor is, ha az anya és a magzat állapota jó és a szülés halad. Azaz, ha a szülés a szülészeti személyzet által megszabott normális időtartamot meghaladta, nem ajánlatos gyorsítani azt még akkor sem, ha anya és gyermeke, valamint a szülés jól halad.
l) műtétes szülésbefejezés (fogóműtét, vákuumextrakció, császármetszés)
m) gyakori vagy rutinszerű gátmetszés,
n ) a méhüreg kézzel történő ellenőrzése a szülés után.
Hogy mi is volt célom a cikkel? Tájékozódni hagyni a normális szülésről azon nőket, akik előtt még csak áll életük talán legnagyobb feladata, és második esélyt adni azon nőknek a normális szülésre, kiknek az elsőnél nem adatott meg. Hisz minden (legalább is a legtöbb fiziológiás terhesség esetében) szülés normálisnak indul. Hogy hol csúszik el a dolog….? Az élet egyik nagy kérdése.
