Kölyök Szerviz: a tudatos szülőkért

Pethő Orsolya, pszichológus, közgazdász, anya. Vele beszélgettünk.

A Kölyök szerviz elnevezés, amelyet a weboldala nevének is választott, azt sejteti, hogy javításra szorulnak a gyerekek. Mivel foglalkozik pszichológusként?
Nagyon nehéz ma gyereket nevelni. Nem elég, ha csak életben tartjuk őket, hanem azt is szeretnénk, hogy boldogok legyenek. Ma minden adott ahhoz, hogy tudatosan neveljék a szülők a kicsiket, de nincs könnyű dolguk. Most már látjuk az összefüggéseket, hogyan adjuk tovább a családi mintákat, és a hangsúly a viselkedésről egyre inkább az érzelmi nevelésre tolódott el. Amiről pedig halvány fogalmunk sincsen. Én is elsősorban innen közelítem meg a problémákat, az érzelmek felől. Sokféle gonddal fordulnak hozzám a szülők a testvérféltékenységtől, együttműködési nehézségektől a hisztiken át a szobatisztaságig, alvási vagy evési problémákig. Komplex feladat ma szülőnek lenni, hiszen a legtöbben párhuzamosan igyekeznek saját sebeiket begyógyítani, miközben már gyereket is nevelnek. Éppen ezért Anya Szerviz is létezik:)

Általában milyen kérdéskör, problematika az, amiben a segítségét kérik?
A number one téma a Kölyök Szervizben az a gyerek hiszti rohamainak kezelése, az Anya Szervizben az anya kiabálása, türelmetlensége. És nem meglepő, hogy ez a kettő összefügg. A gyerekek 4-5 éves korukig a legtöbb intenzív érzelmet hisztiben fejezik ki, ez jelzi, ha túltelítődtek, túlterheltek, vagy bármi más gubanc adódott az idegrendszerükben.
Nagyon nem mindegy, hogy hogyan állunk ezekhez a kitörésekhez, mert sok minden múlik rajta. Ilyenkor tanulhatja meg a gyerek, hogy az érzelmeit biztonságos e kifejezni, hogy hogyan tudja kontrollálni azok kifejezését és persze azt is, hogy akarni dolgokat jó, hiszen ezzel fejezzük ki, hogy kik vagyunk. Nagyon sok érzelmileg reaktív szülő van, aki elveszíti a belső biztonságát a gyerek intenzív érzelemkifejezése kapcsán, így még nagyobb bizonytalanságot okoz a gyereknek. A gyerek önbecsülése is jórészt a hisztik kezelésén múlik. Hiszen a vágyaink és az érzelmeink is mi maguk vagyunk. Ha a környezet azt jelzi vissza, hogy ezekkel gond van, akkor magunkat is megkérdőjelezzük, jók vagyunk e?

Mennyire tudja saját szülői tapasztalatait felhasználni, illetve milyen helyzetben volt hátránya abból, hogy Ön is anya?
Az, hogy magam is anya vagyok a munkám szerves része. Szinte nincs olyan probléma, amivel én magam ne küzdöttem volna, így könnyebben tudok empatikus lenni a szülőkkel.
Erre nagyon nagy szükségük van, hiszen legtöbbjük úgy érzi, csak nekik vannak gondjaik, és ők a legrosszabb szülők a világon. Pedig mindannyian hibázunk, és ebből tudunk tanulni. Akármennyire is igyekszünk, nem tudunk tökéletesek lenni és nincs is erre szüksége a gyerekeknek. Hagynunk kell nekik is fejlődni, tanulni valót a saját önálló életükre.
A szülői út az egyik legkeményebb önismereti kurzus, amire nem is tudtuk, hogy beiratkoztunk. Igyekszem ebből a szempontból segíteni a szülőket, hogy saját maguk fejlődési útját járhassák és levonhassák a saját tanulságaikat. Én elsősorban nem olyan szakember vagyok, aki tudja, hogy mit hogyan kell csinálni, hanem olyasvalaki aki maga is küzd, hibázik és tanul. De mások nem ugyanazt az utat járják be, amit én. A mai világunk azért olyan nagyszerű és egyben félelmetes, mert szabad választásunk van. Nem egy sínen fut az életünk, ahol tudjuk, hogy kb meddig kell férjhez mennünk, gyereket vállalnunk és nem ugyanazt a pályát futjuk be, mint a szüleink. Óriási a szabadság és mienk a választás lehetősége. Bárhogy csinálhatjuk, ahogy nekünk jó. És ez igaz a gyereknevelésre is. Nem szabad hallgatni senkire, ki kell próbálni sokféle dolgot, ami szimpatikus és kiválasztani azt, ami nekünk a legjobb. Azt szoktam mondani, hogy a gyereknevelés egyfajta legális emberkísérlet:)

Azt hiszem, a szülői szerepkör egyre több tudatosságot igényel. Hogy tud ebben
segítségére lenni az Önhöz fordulóknak, hiszen túl sok a felnőttek feladata így is?
Az én buborékomban csupa olyan szülő van, akik vállalják a tudatosság nehéz, sokszor gyötrelmes és visszafordíthatatlan útját. Sokkal könnyebb lenne áldozat szerepben szenvedni és kifelé mutogatni és nem vállalni a felelősséget. ,,A gyerekkel van a baj, így született, vagy elromlott.”
Nem árulok zsákba macskát, lehet rólam tudni, hogy Kölyök Szerviz ide vagy oda, nem a gyereket szerelem, hanem a szülőn keresztül érünk el változást a családi rendszerben.
Sokan választják azt a lehetőséget, hogy elmegyek hozzájuk és megfigyelem a
dinamikákat, hogy lássam, hogyan hozták létre a szülők a gyerek tünetét.
Nagyon nagyra becsülöm azokat a szülőket, akik eljönnek hozzám és vállalják, hogy belenéznek a görbe tükörbe, amit a gyerek mutat. A szülő gyerek kapcsolatban a nyilvánvaló asszimetria mellett szimmetria is fellelhető. Ugyanúgy tanulunk a gyerektől - saját magunkról, mint ahogy ő tőlünk.

A programjait figyelve leginkább azt tűnt fel, hogy arra épít, az Önhöz fordulók elég önreflexióval rendelkeznek, vagyis kellő önismerettel. Mennyire szükséges a neveléshez a mentális érettség, stabilitás?
A mentális érettséget a gyereknevelés során szerezzük meg. Ez olyan mint egy videó játék, nem tudjuk előre megszerezni a következő szint pontjait. A gyereknevelés során, ha ezt választjuk nagyon sokat tanulhatunk magunkról, amit gyerek nélkül talán soha nem tudtunk volna, hiszen ez az az élethelyzet ami a legjobban aktiválja saját gyerekkorunk történéseit és az érzelmi automata válaszainkat. Először mindannyian elkövetjük a szüleink hibáit, vagy annak egy részét, mielőtt elkezdenénk dolgozni velük.
A gyereknevelés lehetőséget ad arra, hogy megtörjük a családi mintáinkat, de arra is, hogy tovább adjuk. Ezt ki ki maga döntheti el, hogy melyik utat választja.

Mi a mai korban a legnehezebb szülői feladat, Ön szerint?
A tudatosság maga. Ezt úgy hívjuk a tanulási úton, hogy ,,tudatos nem tudás”. Amikor már látjuk, hogy mit nem csinálunk jól, de még nem tudjuk jól csinálni. Ez a legidegesítőbb szakasz és könnyű belecsúszni az önbecsmérlésbe, elkeseredésbe, hogy nem is fog soha menni. Lényegében Freud tehet arról, hogy a mai anyák folyamatos bűntudattal küzdenek.
Tudjuk, hogy számít a gyerek mentális egészsége szempontjából, hogy mit hogyan csinálunk, de nem tudjuk elfogadni, hogy nem tudjuk egyik pillanatról a másikra megtanulni, amit meg kell tanulnunk. Beiratkoztunk a nyelvtanfolyamra, de nagyon zavar, hogy még mindig nem beszéljük tökéletesen a nyelvet. Ez hátráltatja a tanulást és a fejlődést. El kell fogadnunk, hogy szülőként mi is tanulunk, botladozunk, mert épp ez a lényege az egésznek és a nem az elérhetetlen tökéletes végeredmény.

Mire van szüksége ma a szülőknek, hogy elég jók tudjanak lenni gyermekeiknek?
A szándék és a tudatosság, a felelősség választása már óriási lépés. Ezt nem szokták a szülők értékelni magukban, természetesnek veszik. Pedig nagyon nem az. Az én buborékomon kívül sok szülő marad az áldozat szerepében.
És a gyerek értékeli a szándékot is. Olyan, mintha egy olyan állásra, amihez kell perfekt nyelvtudás már azért is felvennének, hogy beiratkoztál a nyelvtanfolyamra, pedig egy szót sem beszélsz még. Nagyon más energetikája van annak az anyai kiabálásnak, amit beismerés, felelősségvállalás és a kapcsolódás helyrehozása követ, mint annak, amit a szülő meggyőződésesen csinál, mert “megérdemli a büdös kölyke”.
A bűntudaton és a görcsös tökéletességre törekvésen kéne végre lazítanunk. Boldogan és nevetve beismernünk mások előtt is a hibáinkat, hogy mások is lássák, hogy nem vagyunk tökéletesek. Beismerni a hibáinkat annyit jelent, hogy tudatosak vagyunk és ez már önmagában is óriási dolog.
Én, amit lehetett elrontottam, hogy utána kijavíthassam. És így is maradt bőven vaj a fülem mögött. A fiam, aki már elmúlt 17 kb fél éve ültetett le és osztott ki minket az apjával.
Ezzel számolni kell, és ha nem vagyunk kibékülve magunkkal, nem fogunk tudni két lábbal megvetve állni, amikor eljön ez a pillanat. Mert el fog. És ilyenkor nem szabadkoznunk vagy mentegetőznünk kell, hanem azt mondani, hogy igen, ezt elszúrtam. Vállalom érte a felelőséget.
(fotó: kolyokszerviz.hu)