skip to Main Content
Te Jó ég, Itt A Szünidő – Mit Kezdjek A Gyerekeimmel?

Te jó ég, itt a szünidő – mit kezdjek a gyerekeimmel?

Nem, nem arról szeretnénk írni, hogy kire bízzuk a gyerekeket, hogy mikor maradhatnak egyedül otthon, vagy kiknek ajánlott a táborozás. Erről már több cikk született az elmúlt napokban. Ez a pár sor arról szól, hogy lassítsunk, és szenteljünk gyerekeiknek száz százalékos minőségi időt.

Mit is jelent ez a valóságban:

– félreteszem a mobilt,
– kikapcsolom a tévét,
– elfelejtem pár percre a teendőket,
– ott vagyok testben és lélekben,
– hallgatom és meghallom, mit mond,
– és természetesen felveszem a szemkontaktust.

Sok szülő, akikkel az elmúlt iskolai évben beszélgettem, számolt be arról az érzéséről, hogy mintha gyermekének csak parancsolna és tiltana, hogy csak a kötelezettségekről szól a kapcsolatuk. A nyár tökéletes időszak arra, hogy elmélyítsük kapcsolatunkat, és másként töltsük az időt. A pszichológusok is azt ajánlják, hogy ha boldogabb és kiegyensúlyozotabb életre, valamint mélyebb kapcsolatokra vágyunk, akkor éljük meg a pillanatot. Alakítsuk ki a minőségi időt, és élvezzük egymás
társaságát.
Pár tippel szeretnék szolgálni a nyári együttléthez csemetéinkkel. Mi az, amire ügyeljünk, és mi mindent csinálhatunk együtt a nyáron. Természetesen fontos az, hogy legyen a gyerekeknek szervezett programjuk, de sokszor megfeledkezünk két dologról: nem vagyunk rendezvényszervezők és mindenkinek szüksége van egy kis magányra. Hagyjunk a gyerkőcnek elég időt arra, hogy saját maga csináljon magának programot, vagy találja ki, mivel is fog játszani. Mint ahogy a felnőtteknek, úgy a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy elvonulhassanak és egyedül lehessenek. Akár heverészéssel, akár játékkal vagy rajzolással fogják tölteni ezt az időt, mindegyik értékes kikapcsolódási forma. Ne tervezzük be percre pontosan minden napjukat, hisz akik naponta óvodába vagy iskolába jártak, valószínűleg nagyon örülnek az otthon melegének, illatának, a saját kuckójuknak és játékaiknak.Nem az számít, milyen drága játékot veszek meg a gyerekeimnek, vagy hová viszem kirándulni őket, a fontos az, hogy együtt vagyunk, figyelmet szentelünk egymásnak, és jól érezzük magunkat. Emlékeztek arra, hogy mivel szerettettek gyerekként játszani? Hogy bunkert építettetek székekből és pokrócokból, egész nap rúgtátok a labdát, bicikliztetek, fagyiztatok, vagy épp piknikeztetek egy uzsonna alkalmával? Milyen szép emlékek tárulnak elétek? Én emlékszem arra, milyen jó volt a barátokkal összejönni, és játszani egész nap. Ilyen alkalmakkor mindig más barátnál játszottunk, és az ő szülei figyeltenk ránk. Ez egy jó lehetőség arra, hogy spóroljunk a szabadságunkkal a munkában, és így biztonságban tudhatjuk a gyermekeinket. A nyári szünetben ugyanígy nagyon jó volt a nagyapával fagyizni és barkácsolni, a nagymamával pedig kertészkedni, vagy kalácsot sütni. A nagyszülőkkel is fontos ápolni a kapcsolatot, mert a gyermek nem csak tiszteletet tanul, hanem látja a generációk közti különbségeket is. Így elfogadásra taníthajuk őt, fejleszthetjük az empátiáját, és természetesen a nagyszülőkkel több szabadságot is megélhet.

Amit megfigyeltem a munkám során az az, hogy sok gyerek nem ismeri az én gyerekkorom játékait. Érdeklődéssel figyelnek, mikor megmutatok nekik egy dédelgetett játékot, mesélek arról, milyen volt, mikor én voltam gyerek. El se akarják hinni, hogy volt ilyen. Mikor ugróiskolát rajzolok, felfújok egy lufit, vagy labdázunk, nemcsak a gyerekek kapcsolódnak ki és merülnek el a játékban, hanem én is. Élvezem az együtt töltött időt – egész lényem ott van velük. Szívesen látják, mikor a tanító nénijük, nénikéjük, vagy anyukájuk és apukájuk ugrál és bolondozik. Be lehet őket kapcsolni a napi jógába vagy tornázásba is, bármilyen tevékenységbe, amelyet mi is szívesen csinálunk. Amire érdemes odafigyelni, hogy ne legyenek nagy elvárásaink. Előfordulhat, hogy ahhoz, amit elkészítettünk nekik, épp semmi kedvük, vagy épp egyedül, vagy a barátaikkal szeretnének játszani. Megeshet, hogy esetleg rumlit hagyunk magunk után például babaház készítésekor, vagy lassabban fog menni a főzés, mert segítkeznek a gyerekek.

Álljon itt pár tipp a nyárra:

– járjunk játszótérre, parkba, sétálni és legyunk aktívak.
– sportoljunk együtt.
– játsszuk a mi gyermekkorunk játékait – bújócska, ugróiskola, bunker építése.
– főzzunk együtt, készítsünk házi jégkrémet, a gyerkőc segítkezzen a befőzésnél.
– menjünk ismerősökhoz, akik tartanak házi állatokat.
– legyünk sokat a nagyszülőkkel.
– pihenjünk és lazítsunk.
– hagyjuk a gyereket lélelegzni, saját szobájában, önállóan játszani.
– biztosítsunk be elég lufit, vízipisztolyt, labdát, buborékfújót és krétát.
– öntözzünk virágokat, söpörjünk együtt – ezt a 1,5 – 4 éves gyerek biztosan élvezni fogja.
– figyeljük a csillagokat, beszélgessünk sokat.
– olvassunk a paplan alatt.
– piknikezzünk az udvaron, vagy a nappaliban.
– homokozzunk – ne féljünk a piszoktól.
– rendezzünk esti mozizást – lekapcsolt lámpa és popcorn társaságában.

Próbáljuk szem előtt tartani, hogy nyár van, ami arra szolgál, hogy engedjünk a munkából, tanulásból, és így lazulhat a napi rezsim is. A  szünidő arról is szól, hogy élvezzük a játékot, pihenést és a semmittevést. Végezetül még egy jó tanács: élvezzük egymás társaságát minden alkalommal, legyünk nyitottak és nyugodtak, keressük a lehetőségeket, és ne a kifogásokra összpontosítsunk. Kellemes nyarat kívánunk!

Érsek Silvia

Érsek Silvia

Gyermekpszichológus, játékterápiás szakember az O ďeťoch portál megalkotója. Pszichológiai tanulmányait 2010-ben fejezte be Nagyszombatban. Tapasztalatait tanácsadóközpontokban Érsekújváron és Pozsonyban, valamint a Plamienok non-profit szervezet önkénteseként szerezte. Egy nagy álma teljesült egy egyéves játékterápiás képzés elvégzésével; a mai napig együttműködik egy játékterápiára szakosodó intézettel Pozsonyban. Jelenleg a Kávéra a pszichológussal) projektet vezeti, amelynek célja közelebb hozni az emberekhez a pszichológiát, s emelett óvódai közegben is kamatoztatja ismereteit, tapasztalatait.

Back To Top