skip to Main Content
info@minoritykids.sk
Milyen Az élet Lejárt Szavatossággal – Derül Ki Bartalos Tóth Iveta CsodAnya Könyvéből

Milyen az élet lejárt szavatossággal – derül ki Bartalos Tóth Iveta CsodAnya könyvéből


Iveta, a sokoldalú, Iveta a közgazdász, Iveta a MNLJ társalapítója. Mi ma mégis egy más Ivetát mutatunk be: az írói arcát, a költői vénáját, a prózai szülőt, az anyát, a szervezőt, aki két gyermeket nevel, és mindemellett egy életről ír, melynek lejárt a szavatossága. Van is erre egy remek apropója: megjutalmazta magát a kerek szülinapjára! Boldog szülinapot Iveta! A könyv a Phoenix Library Womenpress kiadásában jelenik meg október 1-én.

Hogyan kötődsz a Minority Kids projektünkhöz, hogy ismerted meg?

Szinte az egész csapatot ismerem személyesen. A projekthez mint tanácsadó csatlakoztam azzal, hogy vállalkozással kapcsolatos kérdésekre szívesen válaszolok. A Mert nőnek lenni jó PT egyik vezetőjeként is van kapcsolódásom hozzátok, szerintem a kezdetektől fogva támogatjuk, erősítjük egymás munkáját.

Milyennek látod a családok,  anyák és gyermekek helyzetét szlovákiai magyar viszonylatban?

A legtöbb általam ismert család gyermekközpontú, fontos a szülők számára a gyermek boldogulása, fejlődése és ez a motiváció nagyban meghatározza a csalás működését, valamint értékrendjét is. Pont ezek miatt rengeteg anyuka képezni kezdte magát, tanul, mert szeretne segíteni a saját gyermekének, később gyakran ez egy új út és pálya  lesz a nők számára, ami fantasztikus dolog.

Milyen tapasztalatod van magyar, vagy más kisebbségben élő szülőkkel,  anyukákkal illetve gyerekekkel, ott ahol élsz? Hogy élnek, mi foglalkoztatja őket?

A környezetemben élő családok többségének fontos az, hogy magyarok maradhassanak, magyar tanítási nyelvű iskolákban tanulhassanak a gyerekeik és megismerjék a magyar kultúrát. A gyökereink akkor is meghatározóak, ha már globálisabban gondolkodunk és el tudjuk képzelni azt, hogy máshol is boldoguljunk, éljünk, s erre a nyitottságra neveljük a gyerekeinket is.

Mi hajt előre a napi teendőknél? Van életmottód?

A hangzatos mottókat elhagytam, igyekszem a kerek egész érzését megteremteni az életemben, amihez hozzátartozik az, hogy emberként, nőként, anyaként, a munkámban, a kedvtelésemben is megtaláljam magam és úgy élhessek, hogy ha változó összetételben is, de a felsoroltak mindegyike benne lehessen az életemben.

Sokszínű  vagy, ez tény. Mit érzel a különböző szegmensekben és mit gondolsz, ezek közül a szakmai szerepeid közük mi áll legközelebb hozzád most?

Nem rangsorolom a szerepeimet, valószínűleg mindegyiket szeretem és bizonyára elég jól is csinálom őket, ha még részei az életemnek. Nem hiszem, hogy jobb szakember lennék, ha nem írnék, vagy szerveznék közösséget és ez fordítva is igaz. Van egy civil életem, ami keretet és biztonságot ad,  továbbá egy művészibb énem, aki így különösebb exisztenciális nyomás nélkül alkothat, aktívkodhat. De ami fontos, mindegyik hozzám tud adni, sikerélményt, boldogságot ad még akkor is, ha nem mindig és minden ideális.

Hogy néz ki egy átlagos napod?

Minden nap négykor kelek. Hajnalban van időm olvasni, írni, tiszta fejjel gondolkodni. Reggel hattól beindul a gépezet, ébred a család, hét órára mindannyian munkában és iskolában vagyunk. Másokhoz hasonlóan a munkámmal foglalkozom napközben, délután családi logisztika, tanulás és a napnak már vége is van.  Két gyerekem van, nem unatkozunk. Ha akad egy kis időm, akkor azt olvasásra és biciklizésre szoktam fordítani. Minden nap olvasok, ez számomra létfontosságú. Kikapcsol, de mellette aktivizál is, amire íróként szükségem van.  Azt viszont hozzátenném, hogy aktív időszakaimban kevés az átlagos napom. Szinte az egész eddigi évben a most megjelenő könyvemen dolgoztunk, az év elején pedig az első könyv szlovák változatán. Heteken belül megjelenik a könyv, ha a helyzet is megengedi, író-olvasó találkozók várnak rám és az olvasókkal is aktívan komunikálok ilyenkor, mert rengeteg a visszajelzés. Ezeknek a dolgoknak is bele kell majd férniük a napba, ami elképzelhetetlen lenne a család segítsége nélkül.

Úgy gondolod, hogy a nők – az anyák képesek alakítani, esetleg megváltoztatni, jobbá tenni a világot maguk körül? Ha igen, hogyan?

Apróságokkal, hittel, akarattal. Tégláról téglára építkezve. Van, aki kis dolgokat, van aki hatalmasakat tud hozzátenni egy jobb világhoz, de minden számít, én úgy gondolom.

Mik az igazán szívmelengető témáid , amiket feldolgozol munkád során?

Bármiről szívesen írok. A most megjelenő könyvem, melynek címe Élet lejárt szavatossággal  központi érzelme a szorongás. Olyan történetek gyűjteménye lett, amelyekben valahol, egy apróságon, egy ki nem mondott szón, egy rosszul értelmezett mondaton, reakción csúszott el egy élet. Merthogy ilyenek vagyunk. Ilyen az ember. Sokszor tíz jó gondolat mellett mégis az az egy negatív marad meg bennünk és dolgozik tovább, egyre többet kiszakítva az önbecsülésünkből és a lelkünkből.

Mit tanultál meg a gyermekektől? Mit tervezel a jövőben a aktivitásaid kapcsán?

A gyerekeim a tükreim. Ha jól vagyok, ők is jól vannak. Ha hiszek magamban, ők is duzzadnak az önbizalomtól. Fontos felismerés volt ez nekem.  Hihetetlen, mennyi mindent mozgat és meghatároz egy nő, anya ereje, energiája.

Ami az aktivitásaimat illeti, elsősorban a most megjelenő könyv fogja meghatározni az elkövetkező időszakomat, amit nagyon várok már. Bízom benne, hogy lesz módom sokakkal személyesen is találkozni az író-olvasó találkozókon, de ha a helyzet változna, akkor az online térben is igyekszem majd jelen lenni. A Facebookon megalapítottam az írói oldalamat is (tessék bekövetni, Bartalos Tóth Iveta író).  Úgyszintén a járvány miatti helyzet határozza meg azt is, hogy tudunk -e klubesteket szervezni a Mert nőnek lenni jó közösség számára. Szeretem a klubesteket, hiányoznak, hiszen február óta nem volt ilyen típusú rendezvényünk.

Mit szeretnél portálunk olvasóinak üzenni? Mivel online tanácsadó oldal vagyunk, szívesen fogadunk tanácsot bármilyen témával kapcsolatban, olyan téren, amivel foglalkozol, ami a gyermeknevelést segítheti.

Talán csak annyit, amit már írtam. Apróságokkal, hittel, akarattal sok mindent el lehet érni. Nincs olyan, hogy késő. Mindig lehet változni, változtatni és dolgozni magunkon. Nem hiszem, hogy létezik előre megírt sors. Vagy ha igen, akkor van ahhoz egy radír és egy ceruza  is, így át lehet írni azokat a dolgokat, amelyeken változtatni szeretnénk.

Ami pedig a tanácsadást illeti, ha vállalkozni szeretnétek és szeretnétek egy visszajelzést az ötlethez, írjatok nyugodtan.

Bott Lívia

Bott Lívia

A Minority Kids projekt menedzsere és megálmodója. Közgazdász, régiófejlesztést és európai tanulmányokat tanult a pozsonyi Comenius Egyetem Management Karán. A Gyermekek órájában (Hodina deťom) és a Gyermekekért koalíció szervezetekben került közel a gyermekeket érintő össztársadalmi kérdésekhez, mint project manager. Két gyermek boldog édesanyja, mindemellett a FutuReg Polgári Társulás elnöke és európai projekt tanácsadó. Hobbija az olvasás és szervezés. Ha tud, segít a jó ügy érdekében, mert szereti, ha a fejlődés irányába változnak körülötte a dolgok.

Back To Top