Dühösnek lenni jó

Az elmúlt években megfigyelhettük az anyaság, és a jó anya ideáljával kapcsolatos elképzelések változását. Az előző generációkhoz képest a mai anyának nemcsak a gyermekgondozás terén kell megfelelnie, hanem az élet más területein is a tökéletességre kell törekednie. Szupernőként a megjelenésre odafigyelnie, szakmai szinten is bizonyítania kell, miközben a gyermeknevelés terén is remekelnie kell. A tökéletes, mindig mosolygós boldog anya ábrázolása beivódott a társadalmunkba. Egy dühös, frusztrált anyát nem szívesen képzelünk el. A tökéletes anya nem haragszik.

És habár tudjuk, hogy ez az elképzelés nem valós, mégis nehezen válunk meg tőle és az anyaság ideális arculata utáni vágyakozásunk még több csalódást okoz, növeli elkeseredettségünket a tökéletes anya-család kép utáni sóvárgásunkban.

Rejtett érzelmeink

Gyerekkortól kezdve azzal szembesülünk, hogy a harag nem egy kívánt érzelem. A dühöngés valami rossz, amit jobb elnyomni. Közben pedig a harag egy nagyon természetes érzelem, ami minden embernél jelen van, úgy mint az öröm, félelem vagy szomorúság. Valamiért azonban félünk dolgozni a dühünkkel, már a kisgyerekeknek is azt tanítjuk, hogy nem szabad mérgesnek lenni. Miközben ha nem tanulunk meg vele dolgozni, önmagunkat se tudjuk teljesen megismerni és elfogadni.

A tökéletes anyuka, ahogy már említettük, nem dühös. Mindig mosolyogva, türelemmel fordul gyermekéhez. A tökéletességre való törekvés azonban hosszú távon nem fenntartható. Maga a felismerés, hogy én mérges vagyok, és hogy ez az érzés hozzám tartozik, és ezt elfogadom az első lépés ahhoz, hogy elfogadjuk önmagunkat. Annak ellenére, hogy nem tetszik az, amit érzek és nem akarom elfogadni, mert egy negatív jelenség: Minden anya haragudhat. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti a gyermekét. Ez egy érzelmi reakció egy olyan helyzetre, amit az anya kihívásként él meg, vagy nehéz pillanatokat okoz.

Cseppenként

A harag ritkán jelent reakciót egyetlen eseményre, inkább számos apró esemény, helyzet eredményeként jelentkezik. A fel nem dolgozott negatív érzések pedig elraktározódnak és aztán elég a már ismert „utolsó csepp a pohárban”.

Ha az élet természetes részeként tekintesz a dühödre, képes vagy jobban megismerni és tudsz vele/rajta dolgozni. A harag csupán a jéghegy csúcsa, amely látható. A felszín alatt vannak elrejtve annak okai, az elfojtott érzelmek, gondolatok. Ha megtanuljuk őket dekódolni, önmagunkat ismerjük meg jobban.