Több mint második anya
Amikor egy projekt kapcsán a Nyitrai kerületben roma gyermekekkel dolgoztunk, kissé elszomorodtunk. Az iskolákban a gyerekekről csupa negatív dolgot hallottunk: sok a hiányzás, évfolyamot kell ismételni, nem készítik el a házi feladataikat, a szülők nem foglalkoznak velük és nem járnak szülői értekezletre.
Olyan tevékenységekben gondolkodtunk, amelyek teljesen más eredményeket hoznak. Tudtuk, hogy a gyerekek szeretnek rajzolni, kitaláltunk hát egy képzőművészeti- rajzversenyt. Először 12 település együttműködésével, majd 3 járással, később az egész nyitrai kerülettel dolgoztunk, majd a negyedik évben országos verseny lett.
A képzőművészek, akiket meghívtunk a zsűribe, csodálták a rajzokat, amik beérkeztek a versenybe. Színes, fantáziadús játékos képekről volt szó.
Elvből azt szerettük volna, ha minden gyerek versenyezhetne, nemcsak roma, de tanárok is azt mondták, hogy szívesen neveznék be a nem roma gyerekek munkáit is a versenybe, viszont a roma gyerekek rajzai a képzőművészet terén jobbnak bizonyultak. Amikor berámáztuk és kiállítottuk a képeket, a kiállító terem átváltozott exotikus tájra, teli színekkel. A Nyitrai kerületi felvilágosító központba gyakran jártak akademikus festők is.
Minden ünnepélyes kezdésnél a Farebný svet projekt kiállításán kihangsúlyozzuk, hogy mennyire tiszteljük a tanítókat, tanítónőket, akik azokkal a gyerekekkel foglalkoznak, akik hozzánk beküldik munkáikat. Nem frázisok és klisék ezek. Olyan gyerekekről van szó, akiknek tehetségül van, a legtöbb szülője azonban nem engedheti meg, hogy művészeti alapiskolába küldje őket. Ha nem lennének ezek a tanítónők az iskolákban, nem lenne, aki felfedezné és fejlesztené a gyerekek tehetségét. Egyértelműen látjuk a gyermek – tanító közti pozitív kapcsolatot, mikor mindketten a kiállítás megnyitójára érkeznek. Együtt keresik a képet és bizalmasan suttognak. A gyermek szinte „rátapad” a tanítójára és nem mozdul el tőle egy tapodtat sem. Ez teljesen érthető, hisz a rajz közösen született a tanítóval, aki vezette és biztatta a gyereket a munka során. A tanároknak köszönhetően jutnak el a gyerekek városokba, ahol a kiállítás megtekinthető. Olyan gyerekekről van szó főleg, akik szüleikkel nem járnak kirándulni, és ha nem lenne bizalom a tanár és szülő közt, el sem engedik őket a hosszú útra. Általában az ilyen gyerekek csendben vannak, szót fogadnak a tanító néni szavára hallgatnak, aki ebben az esetben több mint a második anyjuk. Legtöbbször a tanítónőktől tudjuk meg, mennyire tetszik a gyerekeknek a megnyitó, hogyan csodálnak minden újat, mennyire örültek az útnak, a kiállítás helyszínének és látják, hogy hasonló fiú vagy lány is érkezett a tanító nénivel. Bebiztosítani ehhez hasonló élményeket gyermekeknek az érem elválaszthatatlan oldala a Farebný svet verseny esetében.
Hisszük, hogy a részvétel és öt perc dicsőség hatással lesz életükre, motivációjukra és önbizalmat ad. Az okos, jóságos, ügyes, szeretetteljes tanító néniknek ebben pótolhatatlan feladatuk van.
