Egy hét gyerekek nélkül
Egy hét gyerekek nélkül – ez volt egy cikk címe, amit azok után írtam, hogy átélhettem ezt. Megírtam, mégis úgy éreztem, nem igazán tudom megfogalmazni az érzéseimet. Nagyon kevés ember tudja, de talán inkább senki, hogy huszonvalahány éve nagyon sokszor versben fogalmaztam meg érzelmeimet. Úgy éreztem most is, hogy cikk helyet ez a vers jobban kifejezi, mit éltem át az alatt az egy hét alatt.
Ez a vers nem is olyan hosszú és terjedelmes, és persze kevés a gyakorlatom a versírásban, de remélem tetszeni fog az olvasóknak. Úgyhogy egy vers lett a vége az érzéseimnek, és megmutatja azt az egy hetet, amit a gyerekeim nélkül töltöttem 🙂
Itt ülők csendben, amelyre annyira vártam
Szívem örömben táncolt mikor eljött a várva várt nyugalom.
Nagy reményekkel, tervekkel indultunk haza,
De pár nappal később rájöttem, csak pár óra volt laza.
Reggel nyugalommal indul a nap,
Mégis alig várom, hogy legyen már holnap.
Bár elég volt az egyszeri takarítás, mosás,
Gyerekek nélkül semmi sem volt mókás.
Jöttünk, mentünk, ettünk szórakoztunk
Férjemmel, a hét mégis oly szomorú volt.
Hiányuk ott volt a mindennapokban,
Alig vártam, eljöjjön a szombat.
Lemondás, nem alvás, fáradtság velük az élet,
Mégis ők igazán a napjaink értelme.
A kép szülői engedéllyel került fel weboldalunkra.
