Gondolatok tanítónapra
Sokaknak, sokféle magasztos elmélkedését olvashatjuk e napokban a pedagóguspálya csodálatos világáról, a gyermeki mosoly mindent feledtető értékéről, a hivatástudatról, a kihívásokról, a jövőbe vetett bizalomról, az értékek közvetítéséről…és folytathatnám a sort a végtelenségig. Bár ezek az állítások mind-mind igazak, mégis a fentiek boncolgatását az idén meghagyom másnak. Magam is megosztottam hasonló gondolatokat az elmúlt években, de most másmilyen érzések, megélések kavarognak bennem.2022-ben vajon mit is tudunk ünnepelni a kiváló pedagógus, Comenius születésnapján kívül? Kétségkívül ez önmagában is ok a megemlékezésre, hiszen ő tekinthető az első, modern, haladó szellemiségű európai pedagógusnak. Ez a nap, nem pirosbetűs ünnepnap, nem munkaszüneti nap. Ezt a legkevésbé sem frusztrációból vagy sajnálkozásból jegyzem meg. Amúgy is van nekünk annyi szünetünk, hogy inkább maradjunk csak csendben! Az online alatt sem dolgoztunk, a szülők dolgoztak helyettünk, nekik járt volna a fizetés! Az a fizetés, amit folyton emelnek, ez megy az agymosott médiában, és senkit nem érdekel a valóság. Mert arról bizony lehetne mesélni. Nagymamák, nagypapák, szülők, leendő szülők nyomdafestéket nem tűrő stílusban szidnak bennünket. Igen, többes szám első személyben, mert én ezt szerencsére a saját bőrömön nem tapasztaltam meg, de nagyon elkeserít, ha egy bugyuta, szenzációhajhász címet olvasva kommentálnak a (cím)olvasók (jellemző, hogy a cikket el sem olvassák) rólunk. Persze tisztelet a kivételnek. Mert mindig van kivétel.
Pár szösszenet a jó ideje rendszerszinten uralkodó káoszról…
Naponta változtak a szabályok a kororonavírus idején. Azt lehetett, mert egy jó tanár mindig alkalmazkodik. Ha kell lázat mér, fertőtlenít, ügyel egész nap, helyettesít és persze kitölti, majd aláíratja a szülővel a tökfelesleges tünetmentességi becsületbeli nyilatkozatot, majd lefűzi, és persze kutyakötelessége el is hinni mindent. Mert ugye mindenki talpig becsületes, nem hozza a gyerekét náthásan, köhögve iskolába, ha már aláírta a papírt. Az otthon elvégzett tesztekről már szót sem ejtve… A tanár az, akivel bármit meg lehet csinálni. Tény viszont, hogy az iskolában a covid alatt a pedagógus volt az egyetlen biztos pont a gyerek számára. Mi ott voltunk, lezárások alatt pedig online tartottuk bennük a lelket. Nem részletezem, mennyi órát voltam naponta online, akiket tanítottam, ezt pontosan tudják.
Az érettségi körüli hajcihő külön írást érdemel. Nem is futok bele, mindössze egy gondolat erejéig. 2020-tól nem lett volna idő adekvát írásbelit készíteni? A miniszterünk állandóan azt hangoztatta, ne kérjünk számon, ne írassunk a lezárások után, csak fokozatosan. Ne buktassunk senkit. Akkor most tessék nyilatkozni. Mintha nem is lett volna covid, meg lehet íratni a régi teszteket? Hát mondjuk neki mindegy, élő példa arra, milyen sokra lehet vinni nem saját kútfőből is.
Tehát akkor mit ünnepeljünk ezen a napon? Jó pedagógusnak lenni manapság? A választ mindenkinek magában kell keresnie. Ahogy nekem is. Van egy nagyon őszinte, szókimondó kislány az osztályomban. Mikor az egyik nagyszünetben Pamkutya ominózus tanárról szóló daláról beszélgettünk, majd meg is hallgattuk, nekem szegezte a kérdést: Tanító néni maga is sajnálja már, hogy így döntött?
Nem sokat haboztam, a szemébe néztem, és azt válaszoltam, nem. El sem tudnék más hivatást képzelni. Szeretem amit csinálok. Mindennap megtalálom a kihívást és az előremozdulást jelentő pontokat. Ha valamit sikerül megtanítanom nekik, jobban örülök, mint a gyerkőcök. Azt ünneplem, ezen a napon, hogy a hobbim egyben a hivatásom is, valamint megemlékezem egykori tanáraimról, a gyermekeimet tanító pedagógusokról. A belső motiváció fontos, de fontos kifejezni is, hogy a pedagógus munkája érték. Fontos (lenne) a társadalmi megbecsülés, a presztízs helyreállítása. A VEZETŐ – TANÁR – DIÁK – SZÜLŐ tengelyének megerősítése, a közös cél érdekében, egy gyermekközpontú iskolarendszer alapjainak lerakása érdekében.
Kedves pedagógustársaim, mindenkinek kívánom a legjobbakat!
Fontos a jóllétetek, a boldogságotok, hiszen tudjuk, boldog gyermeket csak boldog tanár tud nevelni.
Fontosak vagyunk, a mi munkánk nélkülözhetelen.
Minden iskola csak annyit ér, mint amennyit a tanítója.
Szászy-Schwarz Gusztáv
A cikk megjelenése a Kisebbségi Kulturális alap Támogatásával valósult meg a
22-245-00715 projekt keretében.
