Gyermeki emóció meseolvasáskor
Kedves Gyermekpszichológus!
Meséken gyakran síró kisfiam kapcsán írok, mivel az utóbbi pár hónapban észrevettem, hogy 2 éves gyermekem ok nélkül és elég sokszor sír, ha valami szituációt mutatunk neki, történeteket vagy hangokat utánoznak a nagyszülők, álmában is zokog egy-egy ilyen mese után. A múltkor az történt pl.amikor a szomszéd gyerekeket hallotta sírni az udvaron vagy azt mondtuk a kutyusnak fáj valamije azért ugat, hogy ennek hatására annyira elérzékenyült, hogy zokogott fél órát és azt hajtogatta baf baf kutyus aúúúú.Nem értjük, miért ez a sírás, hisz senki nem bántotta. Utánzás vagy valami érzés kifejezése lehet vagy félelem?A nagyinak mondjuk, hogy inkább nem szabad mesélni semmit nekik, ha valami szomorú törtenik, de megoldás ez? Hogy fogják fel a kisgyerekek a nem túl vidám végződésű mesét? Milyen korban tudatos a reakció egy történet átélésére? Kell ilyenkor gyermekpszichológushoz fordulni? Válaszát köszönöm.
Egy anyuka anonim neve ” Gyermeki Emóció”
Kedves “Gyermeki emóció” névre hallgató anyuka!
Levelét olvasva több kérdés is megfogalmazódott bennem. Többek között arra gondolok, hogy milyen történetekkel találkozik a kisfia? Az életből vett konkrét szituációkkal vagy mesékkel? Nem mindegy ugyanis, hogy mit hall a kisgyerek. A mesékkel nem árthatnak, viszont a kitalált történetekkel óvatosabb lennék. Ilyen kicsi gyereknek mindenképpen olyan meséket olvasnék, ahol a szereplők saját maguk is gyerekek, vagy aprócska lények. Az ilyen mesékkel jobban tud azonosulni a kisgyermek. Gondolok itt például Hüvelyk Pannára vagy Hüvelyk Matyi történetére. A mondókák, dalocskák szintén nagyon hasznosak. Próbálják meg eljátszani, mutogatással a mondókákat, figyelve nagyon a gyerek reakcióit.
A mesékkel ugyanez a helyzet. Miután felolvasnak egy mesét a kisfiúnak, figyeljék a meséhez való viszonyulását . Tetszett- e a mese, kéri e még a gyerek legközelebb is, vagy inkább hanyagolni kellene. Minél több mesét hall a gyermek, annál jobban fejlődik majd az érzelmi világa. Viszont hangsúlyoznom kell, hogy mindent meg kell magyarázni a gyereknek. Saját szavaival próbálja visszaadni a történet lényegét, figyelje az érzelmi reakciókat. Mi vált ki örömet, mi félelmet.
A lényeg abban rejlik, hogy mindent meg kell próbálni megértetni a gyerekkel, akár szavak, akár képek segítségével. Az élethez hozzátartoznak a szomorú dolgok, de próbálják meg pozitív dolgokkal, történetekkel körülvenni a kisfiút. Mikor előjön a félelemérzet, egy szoros ölelés sokat segít, többet a nyugtató szavaknál. Biztonságérzet nagyon fontos az ilyen kisgyerekeknél. Illetve próbáljanak meg rajzolni. Akár a meséből vett szereplőket, akár csak egy kis motívumot a meséből.
Gyerekekkel folytatott meseterápiás munkám során tapasztaltam, hogy az alkotásnak, rajznak milyen felszabadító ereje van. Nem baj, ha a rajz nem szabályos, firkálásnak tűnik, a gyerekek élvezik az alkotó szabadságot, felszabadítja őket. Játszanak a színekkel, formákkal. Ezzel az időtöltéssel fejlődik a finommotorika, és a kisfiúnak lehetősége van kísérletezni, ismerkedni a színekkel, papírlappal. Kellemes időtöltést és felfedezést a mesék birodalmában.
