Hogyan motiváljunk? Jutalmazni vagy sem?
Veress Anita fordítása, Érsek Szilvia, gyermekpszichológus eredeti írása a szlovák blogon.
Egy gyerek legnagyobb jutalma és egyben motivációja az kell, hogy legyen, hogy sikerült megoldania a feladatot, hogy hibátlanul írta meg, hogy valamit megtanult és persze az öröm, hogy valami újat tud. A jó érzés miatt tanuljon. Egy gyerek számára motiváló és ellenkezőleg demotiváló az is, hogy Ön, mint szülő mit gondol az iskoláról, a tanulásról és a tanárokról, hogyan beszélnek erről otthon családon belül, illetve a gyermek jelenlétében. Hatalmas különbség van az között, ha a gyerkőc azt hallja, hogy a tanulás fontos, hogy a tanító néni jó és sok mindenre megtanít, hogy a suli jó dolog, ha látja szüleit olvasni, ha megkapja a szükséges tanszereket-könyvek, enciklopédiák, írószerek -, mintha ha azt hallja, hogy az iskola felesleges, hogy ott úgy sem tanul meg semmit, hogy a tanárok nem tudnak bánni a gyerekekkel.
Gondolta volna, hogy az Ön viselkedése is hatással van gyermekének az iskolával kapcsolatos motivációjára? Ha gyermekét nyugodt hangnemben és türelmesen vezeti a házi feladatok során, értékeli őt, kordában tartja saját érzelmeit, igazságos és megértő, nem hasonlítja őt össze mással, akkor ő örömmel fog neki a leckének.
Különbséget kell tennünk a dicséret, jutalmazás és értékelés között is. Ezek olyan tények, melyek nagy mértékben hatással bírnak a gyermek motivációjára. Az értékeléssel nemcsak a gyermek egészséges önbizalmát és öntudatát támogatja, hanem, hogy örömét leli a tanulásban. Olyankor éljen ezekkel a szavakkal: „képes voltál rá, sikerült, nem adtad fel, igyekeztél, nagyon fontos volt neked.” A viselkedés értékelésével ösztönözzük a gyerek belső motivációját, hogy ismételten viselkedjen úgy, ahogy helyes, hogy azt meggyőződésből tegye. Ezzel szemben a dicséret, mint „ügyes vagy, nagyszerű vagy, gyönyörű, tökéletes”, a másoktól érkező értékelésre való függőséget erősítjük meg a gyermekben és akaratlanul bizonytalanságot, aggodalmat, saját magában való kételkedést okozunk, támogatja a túlzott perfektcionizmust, valamint a kudarctól való félelmet. Hasonló hatása van a jutalmazásnak is, azaz függővé válik a gyerek az állandó jutalmazástól, vagyis a külső motivációtól. Csak azért fog valamit megcsinálni, hogy valamit kapjon érte, és nem azért, mert az helyes, mert meg van róla győződve. A jutalmak általában rövid ideig hatnak, és az is megtörténhet, hogy a gyerek végül a fülét sem mozdítja, hacsak nem kap valamit cserébe, vagy egyre nagyobb és nagyobb jutalmat követel, vagy csalni fog, csakhogy a jutalom az övé legyen.
Bízom benne, hogy sikerül beállítani a családi napirendet, ami a családtagok minél nagyobb mértékű elégedettségéhez vezet majd, és a tanulást, mint az élet kellemes velejáróját veszik, amely a gyermekek részére az utat jelenti a minél nagyobb tudás, szépség és műveltség felé. Kellemes tanulást kívánok. Őrizze meg hidegvérét, bizakodjon a sikerben, a kellemes időtöltésben és értékeljen- nemcsak gyermekét, de saját magát és partnerét is.
