Nyári eső, pocsolyák, giliszták

Az esők és a záporok nyáron sem kímélnek minket. Ilyenkor a kisgyerekes szülők kicsit elszomorodnak, mert rögtön az őszi és téli időszakra asszociálnak, amikor a hűvös idő miatt beszorulnak csemetéikkel a lakásba. Pánikra semmi ok, hiszen a nyári zápor után sokkal több lehetőségünk van: csak egy jó gumicsizma kell és indulhatunk sétálni! Mielőtt felszáradnak az utcák, vitorlát bonthatunk és pocsolyázhatunk! Hogy miért is jó mindez?

A pocsolyázás felér egy kisebb mennyországgal! A gyerekek legkisebb repedésekben lévő vízben is tudnak ugrálni, ráadásul közben megtanulják, hogy mit jelent a mély és a sekély, elsüllyed, elúszik fogalma. Először is felmérhetjük, milyen mély a pocsolya, mondjuk egy faággal. Utána jöhet a felszabadult és örömteli ugribugri. A pocsolyázás serkenti a felfedezőkedvet, kíváncsivá és lelkessé teszi a gyereket.

Vitorlát bonts! Ha nem olyan az öltözete a gyerkőcnek, hogy nyakig a vízbe ugráljon, akkor dobáljunk kavicsokat a pocsolyába. Nyáron nem kell attól tartani, hogy a kesztyű átázik. Hatalmas örömöt tud okozni nekik, ahogy a vízbe landoló kavics hullámot ver és azt a bizonyos loccsanó hangot adja ki. Ha nem megfelelő a terep a kavicsok dobálására, akkor tegyünk magunkhoz egy kis papírt, hajtogassunk hajót és engedjük a vízre. (Az elázott hajókat természetesen a végén halásszuk ki és vigyük a kukába.) Vízre ereszthetünk továbbá kisebb faágakat, leveleket, a pocsolya méretétől függően. Ez szintén gondolkodásra sarkallja a lurkókat, az ok-okozati összefüggésekről tanulnak.

A csendes esőben is lehet sétálni Ne féljünk a nyári esőtől! Ha nem fúj a szél és nincs hideg, bújjunk az átázhatatlan ruhákba és irány a természet! Szerezzünk be olyan esernyőket, amit szívesen nyitnak ki a gyerekek, ezáltal nagyobb kedvet kapnak a sétához. Mutassuk meg nekik a nyári eső utáni természetet!

Csigák és giliszták Az eső utáni természet és az élővilág egy teljesen másik arcát mutatja. Kibújnak a csigák, a giliszták. Sok anyuka frászt kap, ha meglátja, hogy a gyerek kezében egy giliszta nyújtózkodik. Hagyjuk, hogy megnézze, megismerje az állatokat! Attól még nekünk nem kell hozzáérnünk. Fontos, hogy elmondjuk, hogy az állatokat nem bántjuk és csak azokat vesszük a kezünkbe, ami nem csíp, szúr vagy harap. A vizsgálódás után tegyük vissza őket a természetes élőhelyükre. 

A cikk megjelenése a Kisebbségi Kulturális alap Támogatásával valósult meg a 23-244-00170 projekt keretében.

A kiemelt kép forrása: Freepik