Pofon vagy mosoly? – Büntetés és jutalmazás II.

„A kutyámnak adok jutalomfalatot, amikor végrehajtja az új trükköt, amit tanítok neki. Miért kellene a gyerekemnek is jutalomfalatot adni, mint egy háziállatnak?”

Ebben a cikksorozatban a viselkedést befolyásoló módszereket, a büntetést és a jutalmazást nézzük meg kicsit közelebbről. Az előző cikkben a büntetés témakörét vettük górcső alá, most pedig a jutalmazás módszere kerül fókuszba.

Hogy a jutalmazásról ne csak általánosan tudjunk vélekedni, bátorkodom B. F. Skinner (1904-1990), amerikai pszichológus által kidolgozott modellhez visszanyúlni, amely az operáns tanulásról (1953) szól. Egész egyszerűen csak azért, mert ennek a lényege, hogy egy adott viselkedés (reakció) megjelenésének valószínűségét, az ezt követő megerősítés, illetve büntetés szabályozza.

A pozitív megerősítő segítségével jutalmazzuk a gyermek kívánatos (adaptív) viselkedését.

Pl. az éhes patkány rálép a pedálra (elvárt viselkedés) és ételt kap (azonnali megerősítés – válasz a környezetből), ezáltal az éhes patkány többször rá fog lépni a pedálra, hogy több ételt kapjon (a pozitív megerősítő növelte a viselkedés előfordulását).

Most pedig térjünk vissza a cikk elején leírt ellenvetéshez, amivel gyógypedagógusként már többször találkoztam. Nézzünk körül a saját életünkben, találunk-e pozitív megerősítőket mindennapjainkban?

Előfordult már hogy az egész napos házimunka, rohanás, stb. után este ledőltél a TV elé, felraktad a lábadat, esetleg töltöttél egy pohár bort, majd bekapcsoltad a kedvenc sorozatodat, vagy elővetted kedvenc könyvedet, mert úgy érezted, neked ez most jár és megdolgoztál érte? Jól esik azt hallani a vasárnapi 3 fogásos ebéd után, hogy nagyon finom volt Anya, te főzöd a legfinomabbat! Előfordult, hogy a gyerek a bizonyítványában szereplő érdemjegyeiért csokit, pénzt, vagy hőn áhított Fortnite kiegészítőket kapott? Elhangzott már a bűvös mondat, hogy: ha kész a házid, akkor elmegyünk játszótérre? A végtelenségig lehetne még sorolni ezeket a hétköznapi szituációkat, ahol a pozitív megerősítés jelenik meg különféle formákban.

A fenti példákat átfutva, a teljesség igénye nélkül elemezzük a jutalmazás hatékony formáit. Az utolsó mondatot például megfogalmazhatjuk akár így is: „ha nem csinálod meg a házi feladatokat, akkor nem megyünk játszótérre!” – tele tagadással, fenyegetéssel. Szerintetek melyik mondat hangzik jobban és melyik lesz hatásosabb?

Ha a kívánt viselkedést – házi feladatok megírása – végrehajtotta a gyermek, kimehet a játszótérre – ez egy azonnali, elfoglaltságbeli jutalom. A házimunka utáni borszürcsölgetés – közvetlen tárgyi jutalom, míg az év végi bizonyítványon szereplő érdemjegyekért kapott Fortnite kiegészítők késleltetett, közvetett jutalomnak minősülnek. Mivel évközben a gyermek összegyűjti az érdemjegyeket (piros pontokat, zsetonokat, matricákat), amiket tulajdonképpen évvégén beválthat a már említett kiegészítőkre. Természetesen nem feledkezhetünk meg a szociális megerősítőkről sem, ami lehet egy szóbeli dicséret – „te főzöd a legfinomabbat!”, mosoly, ölelés, stb.

Oké, akkor hogyan válasszak jutalmat?

Nagyon fontos, hogy az adott jutalom tényleg jutalomértékkel bírjon. Mert lehet, hogy én azt gondolom, egy belépőjegy a közlekedési múzeumba elsöprő motiváló erővel bír, aztán nem értem, hogy akkor mégis miért nem „igyekszik” a gyermek. Ugyanakkor a trambulinpark hallatán egyből felcsillan a szeme. Azonban ha a jutalom értéke túl kicsi, akkor nem éri meg az erőfeszítést, ha pedig túl nagy, akkor eleinte tarolni lehet vele, viszont később sokkal nehezebb lesz fenntartani, esetleg felülmúlni, kivitelezni, majd fokozatosan elhalványítani. Felajánlok egy szem kölesgolyót a szobád rendbe rakásáért, kitakarításáért, vagy pedig kapsz egy Xbox One X-et, ha segítesz kigyomlálni a kiskertet? Ami a kölesgolyót illeti, a jutalom attól lesz jutalom, hogy csak az elérni kívánt viselkedést erősítjük meg vele, tehát egyéb esetben ezt a fajta tárgyat, tevékenységet, átmenetileg meg kell vonni (hiszen így nem feltétlenül fog összekapcsolódni a jutalom a viselkedéssel).

Figyeljünk oda arra is, hogy a jutalomérték fennmaradjon, mert lehet, hogy a 15. L.O.L. baba megszerzése után már annyira nem lesz motiváló elmosogatni. Tehát fontos újra feltérképezni a gyermek preferenciáit, motivációit. Nem utolsó sorban pedig amit nem lehet elégszer hangsúlyozni, az a következetesség. A jutalom a gyermek számára érthető legyen (kicsiknél a késleltetett jutalom esetleg még bonyolult lehet) és egyértelműen előre jelezhető. Erre kedvenc példám egy poszter a csodálatos kastélyról, melyhez hosszú út vezet a hegyen át. Az úton pedig a királylány és/vagy királyfi fényképe lépeget előre az elvárt viselkedéseket végrehajtva, hogy célba érjen, ahol várja őt a késleltetett jutalom egy bábszínház-látogatás, lovas tábor, stb. formájában. (Hasonló példa a képen)

Szóval a gyerekemet élete végéig jutalmaznom kell, ha azt akarom, hogy „jól” viselkedjen? Hiszen függővé teszem!

Természetesen a jutalmazás rendszerébe beletartozik a jutalom fokozatos elhalványítása. Tehát kevesebb gyakorisággal kapja a jutalmat, kisebb mennyiségben, majd pedig teljesen megvonjuk azt. Pontosan azért, mert nem jutalomfüggő viselkedésrepertoárt szeretnénk kialakítani. Hogy mikor van ennek itt az ideje? Ahogy önmagában a jutalmazás is teljesen individuális, úgy ezt sem lehet pontosan meghatározni. Amikor már úgy érezzük, hogy az elhalványítás nem rombolja le az eddig tudatosan és következetesen felépített rendszerünket.

Végül pedig egy aranyszabály a jutalmazással kapcsolatban: a már odaítélt jutalmat, NEM VONJUK VISSZA! Pl. a hűtőre kiragasztok egy kis táblázatot, ahova mindig nyomok egy pecsétet, ha kiviszi a gyermekem a szemetet. 5 pecsét után pedig elmegyünk kalandparkba. Már 3 sikeres szemétkihordás nyomdája van a táblán, amikor a gyerek egy otthonfelejtett tornafelszerelés miatt kap egy beírást. Ezért fogom magam és áthúzom (visszavonom) a szemétkihordás miatt megszerzett nyomdáját? Nem. Ugyanis az égvilágon semmi összefüggés nincs a kettő között és ez következetlenség lenne. Ellentétben a büntetés azon formája, hogy nem ítéljük oda a jutalmat, mert nem teljesítette az elvárt feladatot, egy abszolút következetes, működőképes döntés. De a kettőt szigorúan el kell különíteni egymástól.

Köszönöm, hogy idáig eljutottál és figyelmesen végigolvastad soraimat! 🙂 Ezért mindenképpen jár a jutalom! 😉

Felhasznált irodalom:

Janoch Monika (2012). Problémás viselkedések megelőzése és kezelése autizmus spektrum zavarokban. Budapest, Kapocs Kiadó

Perczel-Forintos Dóra – Mórotz Kenéz (szerk.) (2010). Kognitív viselkedésterápia. Budapest, Medicina

Képek forrása: Ricsóy M., 2016, Team munka a Vadaskertben; Google