Szabó Andrea – Fel vannak töltve a mosolykészletek! :)
- 1.Bartalos Tóth Iveta – Kötéltánc
- 2.Derzsi Bernadett – Együtt futni a legjobb
- 3.Kiss Limpár Éva – Derű mindenek felett!
- 4.Durica Kati – Reggeli gyertyafény
- 5.Horváth Reni – A napfény és az árnyék játéka
- 6.Gasparik Maja – Merjünk visszanyúlni a gyökereinkhez
- 7.Szabó Andrea – Fel vannak töltve a mosolykészletek! :)
Szabó Andrea angol-szlovák szakos pedagógus, aki a pozsonyi MTAG remek tanára. A tanítás mellett a Diákhálózatot is koordinálja. Blogot vezet, amely mind a diákjainak visszajelzés, mind azoknak, akik magánemberként érdeklődnek Andrea iránt.
1. Mi volt az idei éved legmeghatározóbb élménye?
Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, és valójában nem tudnék egy meghatározó élményt felhozni. Az úgynevezett nagy mérföldkövek közül néhány már mögöttem, némelyik pedig még mindig az elérésére vár, pontosabban én várom, hogy elérjem, meglépjem őket. Gyorsan eltelt ez az év, és bizony volt benne bánat (talán több is, mint az “egészséges” lenne), de szerencsére nem volt hiány örömből sem, és én inkább ezeket az örömteli pillanatokat választom meghatározó élménynek.
2. Mit tanultál ebben az évben? Mit tapasztaltál, ami előbbre vitt valamilyen életterületen?
Sokan és sokszor mondták már nekem, hogy milyen erős vagyok, vagy legalábbis annak látnak, miközben én ezt valahogy sosem tudtam elhinni. Nem éreztem (érzem) magam erősnek, hiszen ugyanúgy fáj, ha valami rossz ér, ugyanúgy sírok, mint bárki más. Az én úgynevezett erősségem nem magamnak köszönhetem, hanem azoknak az embereknek, akik ott vannak mellettem, amikor padlón vagyok. Az ő érdemük, hogy nem esek szét, hanem inkább felállok és próbálok továbblépni. És valójában erre kéne törekednünk, menni tovább régi, vagy akár új célok felé, találni értelmet az életünkben még akkor is, amikor úgy érezzük, az egész világ összeesküdött ellenünk, mert az önsajnálatban való lubickolással nemcsak magunknak, hanem szeretteinknek is ártunk.
3. Mi ad Neked motivációt, hogy annyi életterületen helyt tudj állni?
Gyakran nehéz megtalálni és főleg betartani a magánéletünk és munkánk közti egészséges egyensúlyt, nekem a mai napig nem megy, de azért igyekszem. A legnagyobb motiváció számomra, hogy szeretem a munkám. Szeretek tanítani, gyerekekkel foglalkozni, és ezért szerencsésnek érzem magam. Természetesen nem mindig felhőtlen és csupa mosoly a helyzet, és olyankor szükség van némi biztatásra, pozitív visszacsatolásra, amiből az ember táplálkozhat a keservesebb napokon, de szerencsére abból most fel vannak töltve a készletek.
4. Hogy tudsz kikapcsolódni? Hogyan tudsz pihenni?
Volt időszak, amikor lelkiismeret-furdalásom volt, amiért nem tanulással, vagy valami “értelmes” dologgal töltöttem a szabad perceim, óráim. Félreértés ne essék, az egyik legkedvesebb szabadidős tevékenységem az olvasás, már egész pici korom óta imádtam a könyveket, és ez egy életre szóló szerelemmé nőtte ki magát. Olvasásnál szeretem váltogatni a nyelveket is, általában betartom, hogy angolul írt könyv után magyar, majd szlovák következik. A Netflix-et viszont már nehezen tudom hasznos időtöltés címe alatt eladni, de egyszerűen imádom a filmeket! Nem maradhat ki azonban az aktív kikapcsolódás sem. Bármilyen fáradt is vagyok, szinte minden nap jógázom. Otthon, egyedül, de számomra így a legjobb – fizikailag és mentálisan is feltölt. Ha pedig tehetjük, férjemmel hétvégén belebújunk a túracipőnkbe, és belevetjük magunkat a természetbe.
5. Mi az amid van, és amit sosem akarsz elveszíteni, feladni?
Kapásból rögtön a férjem ugrik be válaszként, bár hát ugyebár őt nem birtoklom, viszont a kapcsolatunk nem adnám semmiért. 15 éve vagyunk együtt, rengeteget változtam mellette (úgy hiszem, jobb irányba) és sok mindent megéltünk már együtt. Megpróbáltatásokból sem volt hiány, és nem mindig volt egyszerű túllépni rajtuk, de erről is szól egy kapcsolat – folyamatosan dolgozni kell rajta és beszélni, beszélni, beszélni.
A cikk megjelenése a Kisebbségi Kulturális alap Támogatásával valósult meg a 22-245-00715 projekt keretében.