Tévhitek a szlovákiai magyarokról
Nagy Mészáros Krisztina
Vajon melyik tévhit terjed leginkább a szlovákiai magyarokról és mi az igazságuk? Miként alakult az elmúlt században az úgy, hogy az itt élő kisebbség ellenségképpé vált?
A szlovák politikusok nyilatkozatai a rendszerváltás után, éveken át azt sugallták a többségi társadalom felé, hogy a szülőföldjén élő magyar közösség létével veszélyezteti a többségi nemzet biztonságát, az állam szuverenitását. Tehát létünk félelmet indikál, amit tovább erősített a politikai erő, hatalom és könnyen vált ősellenséggé a szlovákiai magyarság, a gyűlölet táptalaja mindössze az, hogy a szlovákiai magyarok nem ismerik megfelelően az államnyelvet és nem is akarják megtanulni azt.
Sajnos a szlovák tankönyvekből hiányzik a felvidéki magyarság II. világháború utáni kálváriája. Az azóta felnőtt nemzedékek így semmit sem tudnak a magyarok jogfosztottságáról, meghurcolásáról, kirablásáról.
Az önálló Szlovákia megalakulását követően, a szlovák lakosság jelentős hányadát, de különösen a fiatalokat mentálisan is „beprogramozta” az előítéletekkel, a magyar-, roma-ellenességgel. Sajnos, olyan mértékben, amely kimeríti a diszkrimináció és a gyűlölet kategóriáját. Senki sem születik úgy, hogy gyűlöl egy másik népet, személyt annak származása, nemzetisége, vallása miatt. A gyermekkorban elsajátított hitek előítéleteket szülnek, így a fiatalok tudat alatt válnak alanyaivá annak a folyamatnak, amelynek során az újabb nemzedékek generációkon keresztül
A szlovákok többsége máig úgy hiszi, hogy az itt élő magyarság idegen test az országban, vagy megszálló erő, illetve az ezeréves elnyomás maradványa.
A 19. század végén terjedt el a szlovákok magyarok általi elnyomásának mítosza, ám az valójában csak rövid ideig sújtotta a szlovákokat, és nem is mindenkit. A két világháború közötti Csehszlovákia támogatói esetében ehhez az elgondoláshoz gyorsan hozzákapcsolódott az az elképzelés is, miszerint ezer éve omlott össze az első (cseh)szlovák állam, a Nagymorávia, egyúttal a két testvérnemzetet, a cseheket és a szlovákokat is ezer éve szakították el egymástól. Az ezeréves elnyomás mítosza ennek köszönhetően a későbbi időszakban is tovább élt: az első Csehszlovák Köztársaság megalapítását úgy értelmezték, hogy ezáltal véget ért az elnyomás. A mítosz tehát segített megindokolni és legitimálni az állam létrejöttét.
Sok állítás terjeng arról, hogy Kossuth és Petőfi szlovák volt. A magyar nemzeti hősök családjaiban voltak, akik szlovákul is beszéltek. Ha kizárólag a származást, vagyis azt, hogy valakinek a felmenői milyen nyelven beszéltek, milyen nyelvi közegben éltek, akkor akár igaz, vagy részben igaz is lehet a fenti állítás. Petőfi (eredeti nevén Petrovics) Sándornak mindkét szülője – Petrovics István és Hrúz Mária – szlovák anyanyelvű volt, egyszerű felső-magyarországi szlovák családokból származtak.
A felföldi nemesi famíliába született Kossuth Lajosnak csak apai ágon voltak szlovák (turóci) felmenői, édesanyja eperjesi német családból származott.
Nyilván ennél sokkal több tévhit kering, a továbbiakban ezekre is kitérünk.
Forrás:
