Az éltető pozitivitás

Légy optimista! Gondolkodj pozitívan! Örülj az életnek, élj át minél több pozitív érzést! – hangzanak el gyakran jó tanácsként az előbbi mondatok. Néha megfogadjuk ezeket, néha nem, van, hogy kételkedünk kivitelezhetőségükben, hatásosságukban. De mi lehet az igazság? Valóban segít a pozitivitás, vagy csak álomvilágba ringatjuk magunkat? És mi van
a negatív érzésekkel, élethelyzetekkel? Cikksorozatom negyedik, jelenlegi részében ezen kérdéseket boncolgatom.

Mire valók az érzelmek?

Az érzelmek nagyon sokáig nem kaptak megfelelő figyelmet a tudományon belül, a kutatók megfoghatatlannak, túl személyesnek ítélték azokat. Később azonban kezdték felismerni, hogy a különböző érzések hatással vannak cselekedeteinkre, testünk működésére – igaz, eleinte a negatív és a pozitív emóciók közül inkább csak az előbbiek érdekelték
a szakembereket. Arra voltak kíváncsiak, hogy az olyan negatív érzések, mint például a félelem, undor, szorongás, fáradtság miért hasznosak az emberiség számára. Elméletük szerint a kellemetlen érzelmek figyelmeztetik a testünket, hogy valami nincs rendben, és azonnal cselekednünk kell. Gondoljunk csak bele: most nem nagyon lehetnénk itt, ahol vagyunk, ha a barlanglakó őseink szervezete a mamut vagy a kardfogú tigris látványára nem a „Menekülj!” parancsot adta volna, hanem a „Jaj, de aranyos állat! Simogasd meg!” vezényszót. Manapság is számtalan veszély leselkedik ránk, okos testünk pedig küldi is a figyelmeztető jeleket: a sötét sikátorban sétálva borzongunk; a romlott ételtől undorodunk; fáradtságot érezve pihenünk, hogy elkerüljük a végkimerülést.

Az ezredforduló táján végre eljött a pozitív érzelmek ideje is, a tudományon belül megkapták a nekik járó figyelmet, hála a pozitív pszichológiának és kiváltképp legismertebb képviselőjének, Barbara Fredricksonnak. A pszichológusnő A pozitív érzelmek hatalma című művében tudományosan (!) bizonyítja, hogy a pozitivitás csodás dolog: megfiatalít, megszépít, egészségesebbé, kreatívabbá és boldogabbá tesz, fejleszti a jellemünket.

Fredrickson a kutatásai során hat tudományos tényt fedezett fel a pozitív érzelmekkel kapcsolatban, melyek a következők:

1. A pozitivitás jó érzést kelt – A pozitív érzelmek kellemes élménnyel járnak együtt –írja Fredrickson, ám egyben figyelmeztet arra is, hogy nem minden tartozik a pozitivitás kategóriájába, ami jó érzéssel jár (pl. a drogok és egyéb káros függőségek). Az igazi pozitivitásnak 10 formája van: az öröm, a hála, a derű, az érdeklődés, a remény, a büszkeség, a vidámság, az áhitat, az ihletettség és a szeretet.
2. A pozitivitás megváltoztatja az elme működését – A pozitivitás kinyitja az elmét és szélesíti a látóteret is. Pontosan mit is jelent ez? Ha jól érezzük magunkat, akkor a gondolkodásunk rugalmasabbá válik, könnyebben jegyzünk meg új információkat, meglátjuk a nagyobb összefüggéseket, nyitottabbá válunk a világ felé. Egyszóval hatékonyabban tanulunk és fejlődünk.
3. A pozitivitás erőforrásokat teremt – Minél gyakrabban élünk át pozitív érzelmeket, annál több erőforrás raktározódik el bennünk: vagyis erősebbé, bölcsebbé és ellenállóbbá válunk az idő folyamán.
4. A pozitivitás az ellenálló képesség motorja – Életünk során sok káros stressz ér minket, mely gyengíti az immunrendszerünket, nem egyszer megbetegíti a szervezetünket. A pozitivitás pont az ellenkező hatást váltja ki a testünkben: olyan biokémiai folyamatokat indít be, amelyek semlegesítik a distressz negatív hatásait és elősegítik a szervezet egészséges működését.
5. A 3:1 feletti pozitivitási arány a kibontakozás jele – Az élet nem mindig fenékig tejfel – szokták mondani. A világ nem tökéletes, és mi sem vagyunk azok, így természetes, hogy mindnyájunk életében többé-kevésbé felbukkannak negatív életesemények, különböző problémák, stresszhelyzetek. Ha az életünkben több a jó, mint a rossz,
   vagyis megfelelő a pozitivitási arányunk (Fredrickson szerint a jó és a rossz mozzanatok kívánatos aránya 3:1), akkor a negatív események káros hatásai semlegessé válnak, mi pedig élettelibbnek, kreatívabbnak és ellenállóképesebbnek érezzük magunkat.
6. A pozitivitás növelhető – Fredrickson szerint nagy beleszólásunk van abba, hogy mikor és hogyan érezzük magunkat. Ha hajlandóak vagyunk érte tenni, akkor megnövelhetjük a pozitivitási arányunkat, és elindulhatunk a „csak úgy elvagyunk” állapotból a kibontakozás felé.

Hogyan segíthetjük gyermekeinket a pozitivitási arányuk növelésében?

Az utolsó, hatodik tény szerint aktív formálói vagyunk életünknek, vagyis sokat tehetünk annak érdekében, hogy minőségibb, teljesebb életet éljünk. De nem csak a saját, hanem gyermekeink életében is megalapozhatjuk a pozitivitást, már egészen magzatkortól. Az előző cikkemben az érintésről és annak csodájáról írtam, vagyis arról, miként kommunikálhatnak anyukák és apukák a kis pocaklakóval, megalapozva ezzel a születendő gyermek érzelmi biztonságát és egészséges fejlődését. A világrajövetelt követő órák is
meghatározóak, az édesanyával eltöltött ún. aranyóra fontos üzenetet küld a babának: „Jó helyen, biztonságban vagy, szeretünk téged.“. Az ölelések, simogatások a későbbiekben is fontos szerepet játszanak, növelik a gyerkőcök jó kedvét, kellemes közérzetét. A közösen eltöltött minőségi idő rendkívül megnöveli gyermekeink pozitivitását, így pl. a közös játék, étkezés, séta, kirándulás, esti mese, stb. A friss levegőn való időzés már eleve kellemes közérzetet biztosít.

Bár számtalan egyéb módja létezik annak, hogy hogyan segítsük gyermekeink pozitív fejlődését, úgy vélem, a fent leírtak képezik mindennek az alapját. Szülői kötelesség, hogy ezeket biztosítsuk!
A kedves Olvasó még több gyakorlatot ismerhet meg, ha fellapozza Barbara
Fredrickson fentebb idézett könyvét, valamint, ha az elkövetkező hónapokban is velem tart.